Helyzetkép a Klapkában

Többéves hagyomány a Klapka iskola történetében, hogy évente legalább egyszer az érintett fenntartó, az iskola vezetői, az önkormányzat valamint a gazdasági élet szereplői fehér asztal mellett beszélik meg az intézmény aktuális eseményeit és terveit. Erre idén november 8-án, csütörtökön került sor.

Az iskola meghívására megjelent a város képviseletében Hajnal-Nagy Gábor és Szatmári Antalné alpolgármester, Nagy András bizottsági elnök, Gottdiener Lajos jegyző. A vállalkozók között többek között felfedezhettük Rédei Istvánt, Szatmári Zoltánt, Nagy Gábort, Barta Lászlót, de a Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrumot is a legmagasabb szinten képviselték a vezetők.

Itt volt Hicsó György főigazgató, Árokszállási Andrea gazdasági főigazgató-helyettes, Mézes Kornélia felnőttképzési vezető.

Tamás Zoltán, mint a Klapka igazgatója, házigazda a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is tömören beszámolt az elmúlt egy év fejleményeiről. Örömmel nyugtázta, hogy a Hatvani úti iskola épületén számos fejlesztés történt az elmúlt időszak alatt. Megújultak mind a három szinten a mosdók, irodák, megépült a kerékpártároló, az önkormányzat támogatásával megvalósult a kazáncsere. A tanácskozás helyszínét biztosító tankonyhában lezajlott az ablakcsere, számos terem megújult, megszépült. Az élet persze folyamatosabb mint hogy azt egy-egy évre fel lehetne szabdalni, így a jövőre is előretekintett. A Hatvani úton ajtó-ablak cserék következhetnek még, és izgalommal várják a pályázati úton nyert 40 kerékpár érkezését. A tankonyha mellett 600 négyzetméteren emeletes tanműhely épül az autószerelők, pékek és cukrászok részére, amelyet az önkormányzat finanszíroz, a Szakképzési Centrum pedig a berendezést állja.

A Szakképzési Centrum főigazgatója ugyancsak inkább a jövőről beszélt a jelenlévők és az intézmény tanárainak köszöntése után. A fejlesztésekről ő is szót ejtett, elmondta, hogy 2018 végén – ha a gazdasági helyzet engedi –, ablakcserére kerül sor. Az elmúlt év óta változás, hogy az országgyűlési választásokat követően a SZAC iskolái a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alól az Informatikai és Technológiai Minisztériumhoz kerültek, vagyis változott a fenntartó. Jövőbeni változásokról is említést tett. A Parlament előtt van egy javaslat, amely szerint bevezetnék a kancellári rendszert a Centrum vonatkozásában is. Reményét fejezte ki, hogy a folyamatok pozitív irányba mozdulnak el, és a négy szolnoki iskola valamint a jászberényi és az újszászi intézmény továbbra is töretlenül fejlődik.

Hajnal-Nagy Gábor felszólalásában inkább a fejlődés érdekében megoldandó feladatokat emelte ki. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzat támogatta és a jövőben is támogatni fogja ezt az iskolát is. Némileg kritikus megjegyzése volt a korábbiaknál talán foghíjasabb asztalokon körbenézve, de megállapította, hogy a vállalkozók elfoglaltak, számos gondjuk mellett különösen értékes azok támogatása, akik eljöttek erre az estre. A vállalkozók gondjai között első helyen említette meg, hogy eddig volt munkaerő a Jászságban, de most erősen lecsökkent a munkát keresők, a munkára felvehetők száma, azzal együtt is, hogy sok idegen, külföldi munkavállalót láthatunk a városban. Úgy vélte, hogy pozitív választ kell adni erre a kihívásra, és ehhez mindenkinek sok sikert kívánt.

Ezt követően a résztvevőknek jól esett egy-egy meggy vagy szőlőpálinka – de lehet, hogy több is –, a hangulat oldására. Ebben a folyamatban sokat segített Bobák József és fiatal segítői, nem beszélve Szabó István séfről, aki az ünnepi menüt összeállította. Kacsamáj variációkkal kezdődött a sor, ami macaronnal és pástétommal adta meg az alaphangot. A folytatást inkább szubjektívabb hangvételben célszerű megírni. A következő két fogás is a kacsához kapcsolódott. A kacsaaprólék leves birsalmával olyan elnevezés, amit százból százszor nem választanék az étlapról. A cukkinis kacsamell lasagne fűszeres paradicsommártással pedig első gondolat szerint arra sarkallt, hogy a számos üres pohár közül valamelyikbe leöntsem a szószt. De gyáva népnek nincs hazája, így mindkettőt megkóstoltam, sőt, meg is ettem, és mi tagadás, egyik különlegesebb és finomabb volt, mint a másik. Az ízek az első tíz másodpercben még engedelmeskedtek az előítélet elutasításának, hogy aztán teljes fegyverletételt idézzenek elő. A fő fogás roston sült marhahátszín ínyenc körítéssel, ami vajas cukorborsót, sonkás burgonyanudlit és erdei gombás sült rizsgolyót takart. Mi tagadás, ez a gombás rizsgolyó – az előbbi dicséretek jogos megtartása mellett is –, az est fénypontja volt számomra. Nagy szerencse, hogy egyet kaptam belőle, és nem nyolcat-tízet, így nem került veszélybe az egészségem, mert mindet megettem volna. Igen, jól sejti az olvasó, hogy ez már eddig is sok egy vacsorának, így a marhahátszín felét a tányéron hagytam, de nem az íze, hanem a telt ház-hatás miatt. Az édességet pedig – macskanyelv sütőtökös narancshabbal, őszi gyümölcsökkel, tökmaggrillázzsal -, más fontos, halaszthatatlan családi esemény miatt meg sem vártam, hogy kihozzák, így könnyebb volt ellenállni a valószínűen bekövetkező csábításnak.

Összesítve a vacsoráról szerzett élményeket, különleges menü készült a tankonyha séfje jóvoltából. Felkapott éttermekben is ritkán tapasztalható kulináris élmény volt ez, így legkevésbé sem csodálkozom azon a híren, amely közvetlenül nyomdába küldés előtt ért utol, Szabó Istvánt több évtizedes tevékenysége, kiváló munkája elismeréseképpen aranykoszorús mesterszakács címmel tüntette ki november 13-án, kedden Szolnokon a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Gratulálunk ezúttal is!

Vélemény, hozzászólás?