Jászkun hősök nyomában

A Nagy Háború jászkun hőseiről tartott előadást Szentváry-Lukács János a Jászok Egyesületének nyári szünet utáni első összejövetelén a Pest Megyei Megyeházán szeptember 24-én. Előadását katonadalokkal is aláfestette. A Nagy Háborúból a jászok is derekasan kivették részüket, hősi halottaik száma a teljes magyar átlagot meghaladó volt. Mindenszentek napja alkalmából közöljük tudósításunkat.

Az előadó 2013-tól gondolt arra, hogy a drámai idők emlékei az eddigieknél méltóbb megörökítést érdemelnek. Ezért létrehozta a Hősök Naptárát, melynek lényege, hogy a háború minden napjára jusson egy-egy konkrét személyhez köthető esemény, történet. Szereplői lehetőleg hadnagynál kisebb rendfokozatúak legyenek, szerencsétlen kisemberek – bár szerinte a háborúban mindenki kisember -, a tábornokokról ezúttal kevesebb szót említve, mivel hogy azok ténykedése elég jól dokumentálva van. A katonák szenvedéseinek, helytállásának a felidézése volt a cél.

Az erre irányuló honlap 2014. július 28-án indult el, és azt hárman készítik. Az 1560 napig tartó I. világháború némelyik napjára volt, hogy 100 történet is befutott, de volt, amikor egyet is csak kínkeservesen lehetett találni.

A honlap olvasóihoz azzal a kéréssel fordultak, a családok küldjék be saját őseik történetét, hogy azok milyen hőstettet hajtottak végre. A háború első hősi halottja éppen jász volt, a 68. gyalogezred katonája, Kovács Pál, róla mintázta a szobrász az abádszalóki hősi emlékművet, de az utolsó napra is jutott egy 29. honvéd gyalogezredbeli (vagyis jász) katona.

A forrásmunkák között felhasználták a két világháború között a több száz ezredről megjelent visszaemlékezéseket, könyveket. Ezek már digitálisan is megvannak, így sokkal könnyebb kutatni őket. Végig tallózták a korabeli és két világháború közötti sajtót, tábori újságokat, és gyűjtötték a történeteket, így találták meg Konyovics Demeter haditengerész történetét is. A tengeren megsemmisítettek egy naszádot, és ő repülőgépéről nézve látta, hogy ott lubickol két ember, akiket aztán ő felvett a gépe fedélzetére, és megmentett. Ezért a háború után a francia haditengerészet is kitüntette.

Ötvenezer oldal levéltári anyagot is átnéztek. Ebben bukkantak a későbbi erdélyi püspök, Márton Áron nevére is, aki lakatosinasként vonult be. Háromszor szenvedett sebesülést. A levéltári anyag zöme korabeli kitüntetési javaslat – tintaceruzával írva. Aki akár közvitézként, akár honvédként önként vállalkozott fogolyszerzési akcióra, az még vitézségi érmet is kaphatott.

Rábukkantak Kiss Józsefnek, az I. világháború egyik legjobb vadászrepülőjének a nevére, aki összesen 15 vitézségi érmet érdemelt ki. Az ő gépét is lelőtték, nem is egyszer – az utolsó esetbe belehalt. Teljesítményét még a lovagias ellenség is respektálta, így a temetésére az angol légierő köteléke berepült, és egy koszorút dobott a sírjára.

Hőstett volt egy hadikórház kitelepítése is egy völgyből, lavinaveszély közepette, szállítóeszközök, hűtőkamra nélkül. Eközben a könnyebb sebesülteket szélnek eresztették, meneküljenek a saját lábukon. A kórház orvosa két asszisztensével maradt a szerencsétlenekkel. Különös módon kerülnek elő az akkori idők komor emlékei: így például az általános felmelegedés miatt egy elolvadó gleccserből magyar katona holtteste olvadt ki száz év után.

Jól illusztrálják a tragikus időket a számadatok: az akkor 22 milliós Magyarországról bevonultatott 3,5 millió katonából 660 ezer esett el, 743 ezer sebesült meg, és 730 ezer ember esett hadifogságba, azaz alig egyharmad úszta meg súlyosabb érintettség nélkül. Sopronban a 76. gyalogezred 8625 elesett hősének állítottak emlékművet, pedig az ezred létszáma ötezer katona volt. Az elesettek ezt meghaladó száma a folytonos feltöltésre utal.

A Jászságból behívottak zöme a 29. gyalogezredben, a 68-as közös gyalogezredben és a 13-as jászkun gyalogezredben szolgált, de valójában nincs olyan alakulata a Monarchia hadseregének, amelyben ne lett volna jász.

Károly király koronázásakor 47 embert aranysarkantyús vitézzé avattak a szertartás részeként. Közülük a 13-as huszárezredben szolgált gróf Andrássy Imre és báró Roszner István (utóbbit fél lábbal és mankóval engedték ki a kórházból).

Szabari János közhuszár 2014-ben került fel a honlapra. Kocséron született és 1914. augusztus 8-án – vagyis az elsők között halt hősi halált. A 13. huszárezrednek ő volt az első hősi halottja. A 11 400 lakosú Jászapáti hősi emlékművére 263 hősnek a neve van felvésve, ami az összlakosság 2,3 százalékát jelenti (az összmagyar átlag 3,15 százalék volt).

A 11 286 lakosú Jászárokszállás 400 hősi halottat adott (3,6 százalék). A 27 942 lakosú Jászberény 929 halottja pedig 3,3 százalék.

Az előadó utalt Somogyváry Gyula háromkötetes, ikonikus könyvére, mely romantikus stílusban idealizálta az I.világháborúban történteket (a könyv a rendszerváltás előtt indexen volt). Megemlített még egy anekdota-szerű eseményt: a 24. honvéd gyalogezred alezredese egy szétlőtt olasz templomban talált egy 40 centiméteres márvány Krisztus-torzót, amit védelmező kegytárgyként magánál tartott, és végül Magyarországra hozott. A család aztán nemrégiben visszajuttatta Olaszországba, ugyanabba a kápolnába.

Nem közismert epizódokra is fény derült. Így például báró Roszner István hőstettére, aki 1916 augusztusában, a Bruszilov-offenzíva idején a visszaözönlő csapatokat 25 önként jelentkező huszárral megállította, és ellentámadásra vitte.

A számunkra minden tekintetben tragikus háborúvég egyik eseményéről is értesülhettünk: az 1918. november 3-i fegyverszünetet „másként értelmezték” az olaszok, mint a monarchiabeli csapatok. Utóbbiak már nulla órakor letették a fegyvert, miközben az olaszok csak 24 órával későbbre gondolták azt – így 360 ezer katonát foglyul ejtettek. Nem tartozott azonban ezek közé a 29. honvéd gyalogezred derék parancsnokának, Örley Bélának a száz embere, aki inkább fegyveresen keresztülvágta magát és embereit haza is hozta.

Végül az előadó megemlékezett a harcok emlékeit őrző, olaszországi katonasírokról: Solconban kétezer magyar katona van eltemetve, Foglianoban – lenti képünkön látható ,–pedig a 14 500 hősi halott fele magyar.
Láthattunk fényképeket az országszerte létesített I. világháborús emlékművekről, köztük a jászságiakról, továbbá korabeli dokumentumokat, tábori levelezőlapokat, igazolványokat.

Az I. világháborús idők hangulatát legjobban az elhangzott katonadal idézi fel:

Kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?

Bognár Mária
Latest posts by Bognár Mária (see all)

Bognár Mária

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?