Az ecset is hatalom

Vágó Pál festőművészre emlékeztek szülővárosában október 15-én hétfőn. Az ünnepség során a festő emlékhelyeit felkeresve idézték fel életútját, és rótták le tiszteletüket a jelenlévők.

A hazai és külföldi viszonylatban is megbecsült festőművésznek a Szent István téren felállított mellszobor állít emléket, ami a délután folyamán a megemlékezések első helyszíne volt. A megjelenteket Bukor Irén, a Pájer Antal Művelődési Ház vezetője köszöntötte, majd az ünnepi műsor részeként a festő életútját Farkas Bianka 5. osztályos tanuló idézte fel.

Vágó Pál százhatvanöt évvel ezelőtt, 1853. június 6-án Vágó Ignác nádori táblabíró, utolsó jászkapitány, és Antal Terézia gyermekeként született Jászapátin. Az eredetileg jogász pályára induló művészlélek Münchenben, majd Párizsban, neves iskolákban sajátította el a festészet csínját-bínját. Alkotói szenvedélyét gyakran a Jászság és az Alföld témájában mutatta meg, hiszen előszeretettel festett tájképeket, életképeket, sőt állatképeket is szülőföldje és környezete ihletésére. Emellett jelentős érdemeket szerzett a portréfestés területéről is.

Munkásságát számos díjjal elismerték, de nemcsak a kitüntetések tanúskodnak nagyságáról. Jászapáti hitközössége örökre hálás lehet Vágó Pálnak a templom kifestéséért, amit ingyen elvégzett. Végül az előadó a nemes lelkű festőre illő Eötvös József idézettel zárta az emlékezés sorait:

Az ecset is hatalom,
mely lelkeket igáz,
s a véső is emeltyűvé
válhatik kezünkben
hírre és nagyságra,
mint régebben a kard,
melynek forgatásához
oly jól értett a magyar

Elsőként a város elöljárói, Biróné dr. Boros Anikó jegyző asszony és dr. Völgyi István alpolgármester helyezte el a tiszteletadást szimbolizáló virágkoszorúkat, majd őket több oktatási és civil szervezet követte.
Utunk a festőművész szülőházához vezetett, ahol ma az esztétikusan felújított, ám a régmúlt jegyeit őrző ház Jászapáti helytörténeti gyűjteményének ad otthont. Vágó Pál visszaemlékezéseiből kitűnt, hogy az otthona mellett egykor hűs árnyékot adó gesztenyefák alatt szívesen időzött a festő. A gyönyörű park nyitva állt az ide betérők előtt. Később el akarta adni szeretett szülőházát, ám éppen akkoriban olvasta el Pósa Lajos: Anyám intése című versét, melynek hatására mégsem vált meg a birtoktól. A verset Ürmös Tamás és Ürmös Viktor szavalta el az emléktábla alatt.

Végső nyugalomra szülővárosának temetőjében helyezték, mely ezúttal az ünnepség utolsó helyszíne is volt. – Műemlék templomunk mennyezeti szekkóinak önkéntes megfestése, közéleti tevékenysége, a városkép kialakításában történő közreműködése, vagy az akkori dalárda elnöki tisztségének ellátása mindazt mutatja, hogy szoros kapcsolata volt Jászapátival – erről már Bukor Irén szólt a hallgatóságnak. A festő jó kapcsolatot ápolt a városlakókkal, művészetből és emberségből egyaránt jeleskedett, így emlékét büszkén őrzi Apáti.

Ezt követően Mátyus Laura és Farkas Virág előadásában közismert verseket hallottunk, majd a festő születésének 165. és halálának 90. évfordulójára szervezett ünnepség koszorúzással és mécses gyújtással ért véget.

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?