Hatalom és szolgálat
Október 20-án, Szent Vendel névnapján került sor a patrónus tiszteletére kihirdetett ünnepi szentmisére és megemlékezéssel egybekötött koszorúzásra.
Az egyház ezen a napon a jószágtartó gazdák, a juhászok védőszentje előtt tiszteleg. Kultuszának nyomaival, műemlékeivel, képeivel hazánkban a 18. század óta találkozhatunk. Azon túl, hogy Szent Vendel napján országszerte virágok díszítik az egykori gyógyító szobrait, egyes vidékeken még ma is őrzik a nevéhez fűződő népszokásokat, és nem fogják be a szarvasmarhát, vagy a Vendelért mondatott mise szenteltvizét beleöntik az állatok itatójába.
Városunkban a Ferencesek templomának harangjai szólaltak meg délután 15 órakor a pásztorok pártfogójának emlékére tartott szentmisére invitálva. „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” – szólt a szentlecke Szent Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből Taczman András diakónus felolvasásában, majd Versler Sándor káplán helyezte új megvilágításba Szent Vendel szellemét egy kevéssé ismert, 1417-ből való legendával.
A történet szerint Vendel koldulásból tett szert a mindennapi betevőre, melyet egy gazda nem nézett jó szemmel, ezért rábízta állatait. Vendel aztán egy nap Istenhez fohászkodott, majd földbe szúrta botját, ahol bő forrás fakadt, és megitatta belőle a jószágokat. A gazda látta mindezt, és ráeszmélt, hogy nem egy egyszerű koldussal áll szemben, hanem olyasvalakivel, aki valóban Isten közelségébe vágyik. Elbocsátotta hát Vendelt, hogy folytathassa szent feladatát. „Bár Vendel megtehette volna, hogy azt mondja, én nem akárki vagyok, nekem különleges kinyilatkoztatások jutottak osztályrészemül, kolostorban akarok lakni, szerzetesrendet akarok alapítani, mégsem tett így. Alázatosan elfogadta a felajánlást, hogy segíthessen. Lehetnek jogaink, címeink, lehet hatalmunk, a kérdés mindig csak az, hogy mit teszek ezen a rangon, ezen a címen, hogy milyen szolgálat társul a tisztségemhez. Minden embernek, minden keresztény embernek ez a dolga, hogy kovász legyen a társadalomban, hogy hatalma embertársai és hazája javára váljék” – értelmezte a megszívlelendő tanítást a káplán.
A szertartás a Gyöngyösi úti híd végében álló Szent Vendel szobornál folytatódott ragyogó őszi napsütésben. A műemlék lábánál az önkormányzat képviseletében Szatmári Antalné alpolgármester, a gazdakör nevében pedig Tamás Zoltán elnök helyezett el koszorúkat. Ünnepi taggyűlés és hagyományosan birkából elkészített pörköltvacsora zárta a napot a Jászberényi Gazdák és Polgárok Körének székházában. Itt köszöntötte a gazdákat Pócs János, a Jászság parlamenti képviselője is. Tamás Zoltán röviden összefoglalta egyéves tevékenységüket, majd a késő éjszakai órákig folytatódott a diskurzus.
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
