Aprítógépgyári Munkástanács

2018-10-242018-10-24 Munkatársunk 0 Comments 1956-os forradalom

Az 1956-os forradalom kezdete után néhány nappal szerte az országban rohamosan alakultak meg a Munkástanácsok, előbb az üzemekben, később más egységeknél is. A rádió számolt be az első Munkástanácsok megalakulásáról, ami elegendő volt ahhoz, hogy máshol is megalakuljanak.

Nem várt senki semmilyen útmutatásra, teljesen spontán módon jöttek létre a Munkástanácsok, és gomba módra szaporodtak, egy hét múlva már nem volt az országnak olyan szeglete, ahol ne lett volna Munkástanács. Előzmény talán csak az volt, hogy híreket lehetett hallani arról, hogy Jugoszláviában a gyárak munkásönigazgatás alatt működnek.

Az Aprítógépgyárban három nappal a forradalom kitörése után, október 26-án alakult meg a Munkástanács. Az elnöke Czigány István köszörűs szakmunkás lett. Mindjárt az első napon követeléseket fogalmaztak meg, amit egy gyári gyűlés is jóváhagyott, és amelyet egy küldöttség akart eljuttatni Nagy Imréhez.

A Munkástanács a működése során felelősségteljes határozatokat hozott. 1956 október 26-tól 1957 február végéig működött, utána a helyzet úgy alakult, hogy már nem volt értelme tovább folytatni a működését.
Az Aprítógépgyári Munkástanács tevékenysége nem nagyon különbözött sok ezer más Munkástanács munkájától. Van azonban egy olyan különlegesség, amely páratlan az egész országban. Ez pedig az, hogy a Munkástanács tevékenysége végig dokumentálva lett, és ez a dokumentáció meg is maradt. Ennek a története a következő: A Munkástanácsba beválasztották Dr. Gedei János horizont esztergályost is, aki 1945 előtt a Városházán dolgozott, és természetesen járatos volt iratok, jegyzőkönyvek elkészítésében. Ezt a tapasztalatát hasznosította Gedei János a Munkástanácsban, és az ülésekről, határozatokról gépírók bevonásával jegyzőkönyveket készített, a kezdetektől egészen 1957 február végéig. Összese 82 oldalnyi anyag jött létre. Ez a dokumentáció egy dossziéban bekerült a vállalat irattárába. A levéltárosok tudták, de hallgattak róla.
Más Munkástanácsokban ilyen precíz dokumentáció aligha készült, egyébként november 4 után a meglévő dokumentumokat szinte mindenütt megsemmisítették, elégették, hogy a megtorlás idején ne legyen terhelő bizonyíték. Az Aprítógépgyári Munkástanács e páratlan különlegessége dr. Gedei Jánosnak, és az irattárosok „feledékenységének” köszönhető. A levéltárban meglapuló dokumentáció csak a rendszerváltáskor került elő. Az eredeti 82 oldal bekerült a Jász Múzeumba. Több szervezet is érdeklődött az iratok iránt, másolatot adtunk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak, és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. Ez utóbbitól megkaptuk egy jelentés másolatát, amelyben a BM. Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság Jászberényi Kirendeltsége 1959 január 31-i dátummal beszámolt a „Jászberényi Aprítógépgyárban lefolyt ellenforradalmi megmozdulásról” Ennek egy részlete a Munkástanácsról szól:

„Az üzemben 1956 október 26-án kezdődött meg az ellenforradalmi tevékenység. Az üzem a tangazdaság felhívására kezdett forrongani. A küldöttség felhívására összehívták a dolgozókat az üzemszerelde egy részlegén, ahol 11 tagú Munkástanácsot választottak. Igen aktív volt az ottani Munkástanács, küldöttséget küldtek a Fém- és Lemezáru gyárba is a sztrájk felszólításra. Azonkívül pontokat gyártottak, melyet Nagy Imréhez akartak feljuttatni. Ez ellenben nem valósult meg, mivel csak Hatvanig tudtak eljutni, ugyanis ott a szovjetek visszafordították őket. Határozatot hoztak a kommunisták eltávolítására, és azokat el is távolították azonnali hatállyal a vállalattól. Leváltották az igazgatót, s több más személyt kommunista magatartásukért elzavartak. Igen nagymérvű volt az ellenforradalom idején az üzemben a sztrájk, amit a Munkástanács szervezett, propagált más vállalatok felé is. A tanács megválasztása utáni időkben a városi pártbizottság részéről egy küldött vett részt az értekezleten névszerint Deli János, az akkori ipari osztály dolgozója. Az értekezleten csak az elején tudott részt venni, mert a későbbiek során elzavarták, hogy nincs szükség pártemberre, elegük van belőlük.

Védelmükre nemzetőrséget szerveztek 10 főből állót, akik részben a városi nemzetőrséghez is csatlakoztak, és csak az ellenforradalom leverése után adták le a fegyverüket.”
A jelentésben felsorolták a Munkástanács tagjait is, mindegyiknél feltüntetve, hogy miben vett részt. Igyekeztek minél több személyt „osztályidegennek”, kulák származásúnak feltüntetni, jórészt minden alap nélkül.

Az Aprítógépgyári Munkástanács tevékenységéről Czigány Istvánnal részletes beszámolót készítettünk, amely a 2001-es Jászsági Évkönyvben jelent meg.

Szerző: Goda Zoltán