Rendíthetetlen hit és lelki béke

Lantos Tiborné Marikát a Barátok templomában köszöntötték születésnapja alkalmából szeptember 30-án, ahogy arról röviden már tudósítottunk. Az ünneplést követően kértünk interjút tőle.

Az Önt ünneplő barátoknak, ismerősöknek mesélt arról, hogy kislány korában a premontrei szerzetesek szomszédságában laktak. Melyik településen voltak ezek a jó szomszédok?
Jánoshidán születtem, ott éltünk szüleimmel, akik fodrászok voltak. Gyakran átszaladtam hozzájuk, hiszen édesapámék nyírták a testvérek haját, borotválták őket. Valóban mindig a hit közelében éltem, az ötvenes évek diktatórikus szigorát gyermekként szinte meg sem éreztem, mert ott volt nekünk a hitből fakadó erkölcsi háttér, morál, ami az otthoni közeget körülölelte. Bölcs édesapám mindig azt mondta, bárki is van hatalmon a földön, az Isten mindig itt van velünk, benne kell hinnünk.

A premontreiek mellett indul az élete, majd felnőtt korában napjai nagy részét egy ferences templomban tölti.
Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen hitéletet élhetek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy kis faluból elindulva ma egy városban a ferenceseket szolgálhatom. Már huszonegy éve, hogy a ferenceseknek örök világi szerzetesi fogadalmat tettem. Úgy érzem a Szűzanya közbenjárásával az a feladatom, hogy másokon segítsek. Az, hogy ez a nap most az enyém volt, ez számomra nagy dolog, mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám!

Mit jelent az Ön életében a szerzetesi fogadalom?
Rengeteget köszönhetek a ferences testvéreknek. Assisiben ötször jártam, és rendkívüli hatással volt rám a hely légköre. Soha nem felejtem el Szent Ferenc szobrát, amint kitárt tenyerében galambok fészkelnek. Azt hiszem ez a momentum döntötte el bennem, hogy ferences legyek. Általuk közelebb kerültem az emberekhez, megváltozott az életfelfogásom. Nekik köszönhetem, hogy bármi történik, mindent hálával, köszönettel fogadok.

Novák István atya az ünnepségen hálás szavakkal emlékezett meg arról az időről, amikor idekerülése idején Marika támogatóként állt mögötte.
Az Úristen mellett Novák atyának én is hálával tartozom, mert kölcsönös a támogatás és a szeretet közöttünk. Bíztam István atya erős hitében, nyitottságában, műveltségében, abban, hogy a fiatalok megtalálják általa az utat Isten felé. Mi idősebbek is felvettük a lendületet, mindenben maximálisan támogatjuk. Mára félszavakból is megértjük egymást, úgy érzem, mintha a fiam lenne. A lányaim gyakran mondják is, mama, most már neked három gyermeked van!

Úgy tűnik Marikának kifogyhatatlan energiakészlete van!
Szeretek az emberekkel foglalkozni, jó ügyeket szolgálni, segíteni. Az egyházközségben elég sok feladatom van, örülök, hogy ezt a tevékenységemet észreveszik és értékelik. Ezenkívül városvédőként is aktív vagyok, múzeumi önkéntesként tevékenykedem, és a KÉSZ tagjaként szintén vállalok feladatokat. Az ötszáz hektáros erdőnkből kitermelt fa értékesítésében leginkább ilyenkor ősszel szaporodnak meg a munkálatok, amelyek késő tavaszig eltartanak. Természetesen ott van a családom is, a férjem, a gyermekeim, a beteg lányom, akinek gyógyulásához mindig kérem a Jóisten támogatását. Mindemellett lelki békével tölt el, hogy minden területen megtalálom azokat az embereket, akik rászorulnak a segítségemre, és támaszt tudok nyújtani nekik.

Ennyi elfoglaltság mellett jut ideje kikapcsolódásra?
Pici korom óta imádok olvasni. Édesanyám nagyon szigorú asszony volt, nem engedte, hogy olvasással töltsem a drága időt, de én mindig megtaláltam a módját, hogy a fodrászüzletből elcsent újságokat silabizáljam. Gyerekkoromban aztán elolvastam az összes Winnetou könyvet, a Pöttyös, Csíkos sorozatokat, később thirelleket is. Ma már lelki témájú kiadványokat lapozok leginkább. Megvettem II. János Pál, Benedek pápa, Ferenc pápa majdnem minden könyvét, István atyától is rengeteg kötetet kaptam. Nagyon szeretem a földrajz és a történelmi témájú írásokat, valamint a költeményeket. Mai napig nem tudok úgy elaludni, hogy ne olvassak el legalább három-négy oldalt. Reggel is ez az első dolgom. Érdekes, hogy amikor felütök valahol egy könyvet, az mindig ott nyílik ki, olyan szövegrésznél, ami éppen aznapra lelkileg számomra leginkább szükséges.

Honnan származik ez az erős, rendíthetetlen hit?
Nagyon aranyos, jó lelkű nagyszüleim voltak. A nagypapám minden áldott nap átjött Jászalsószentgyörgyről Jánoshidára gyalog, hogy engem láthasson. Ő volt az az ember, aki annyi jóságot átadott nekem, ami egész életemben kitart. Tisztán emlékszem a temetésére, pedig akkor még csak hároméves voltam. Később nagymamám, mindig mosolygó édesapám erősített meg a hitemben. Állandóan arra biztattak, keressem a segítségnyújtás módját, töretlenül higgyek, bízzak Istenben. Igyekszem így tenni.

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kárpáti Márta

Latest posts by Kárpáti Márta (see all)

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?