Asszonyi korrajz a háborúról
Alapításának tizedik, jubileumi évfordulóját szombat este az Asszonyok című színmű bemutatójával ünnepelte a Jászsági Hagyományőrző Egylet a Lehel- Film Színházban.
Az egylet tíz évvel ezelőtt a Jász Múzeum szárnyai alatt azzal a céllal alakult, hogy tagjait megismertesse a Jászság történelmével, régi szokásaival, a jász hagyományok és kultúra világával. A Jász Múzeum Kulturális Alapítvány, mint működtető 36 hagyományokért rajongó tagot számlál soraiban. A csoport sokrétű tevékenysége magában foglal olyan identitást erősítő tevékenységeket, mint táncaink, dalaink, viseletünk megismerése és bemutatása, illetve kézműves hagyományaink, ünnepekhez és hétköznapokhoz köthető szokásaink művelése és továbbadása. Az elmúlt évtized alatt saját forgatókönyv szerint rendezett színműveket is színpadra állítottak, amelyek közül többet díjakkal értékelt a néprajzos szakma. Az egylet által színre vitt darabokban megelevenedik jász történelmünk, szokásaink. Újra életre kelnek a köztünk élt hétköznapi és legendás figurák, akiket humorral, drámával, dallal és tánccal átszőtt művekben ismerhet meg a közönség. A megye Prima díjával kitüntetett csoport munkásságával az itthoni közönségen túl, országszerte sőt határainkon túl is megismerkedhetnek a hagyományőrző fesztiválok, rendezvények látogatói. Az évente 45-50 bemutató előkészületi munkái és az elért sikerek az évek során valódi baráti közösséggé formálták a Hortiné dr. Bathó Edit vezette csapatot.
A jubileumi ünnepre Asszonyok címmel új színdarabot állított össze az egylet. A mű 1918 nyarát, az I. világháború utolsó évét idézi fel, amikor a dolgos jászberényi asszonyok életét átszövi a fronton harcoló szeretteik iránti aggodalom. A dr. Bathó Edit rendezésében, Sárközi Norbert asztalosmester díszleteivel és Tajti Erzsébet jelmezeiben előadott darab a jubileumi ünnepen túl emléket állít a száz éve véget ért Nagy Háború hőseinek, és a hátországban maradottak küzdelmeinek is.
A színdarab egy jászberényi család egy napját vetíti elénk. A hétköznap kemény munkával telik, mindenki végzi a rá kiszabott feladatát. Az itthon maradott idős, vagy katonaságra alkalmatlan férfiak a földeken dolgoznak, a gyerekek az iskolapadot koptatják és otthon segédkeznek, az asszonyok a ház körüli teendőket végzik; mosnak, főznek, állatokat etetnek, takarítanak, na meg persze pletykálkodnak, panaszkodnak és perlekednek. Bözsi (Bathó Edit) szívét teljesen betölti az aggodalom és remény a fronton harcoló Jóska fia miatt, akit már négy éve nem látott. Kétségeiből csak a folyton kekeckedő anyósa tudja kibillenteni, aki vagy újabb feladatokat talál ki menye számára, vagy az elveszett sifonkulcs keresésével zaklatja. A háború végét kívánó sóhajok, fohászok között a hétköznapi élet kisebb-nagyobb problémái, perpatvarai is felszínre törnek. Gazdát cserél egy zsíros jász termőföld, búcsújárók térnek be a házhoz, csínytevés következtében kitörik az iskolaablak, „tyúksegg” nő az unoka tenyerére, hajba kapnak az asszonyok a férfiakon. Csak az a fránya sifonkulcs nem kerül elő sehogy sem.
A darab közben a néző szórakozva kap hiteles korrajzot a 18-as viszonyokról, sőt a közbeszúrt visszaemlékező meséknek köszönhetően az egészen távoli múltba is betekinthet. Feltárulkozik a jász emberek keménysége, szigora, szorgalma, hite, kitartása és összetartása. Az emberi természetből fakadó kisebb összezörrenések ellenére a család, a szűk és a tágabb közösség összetartása, támogatása bizonyul a legfontosabbnak.
A darab végére a kitartó imák meghallgatásra találnak, végre hazatér Jóska két másik földijével. A katonák sebesültek ugyan, de élnek, és mire felépülnek, talán az a kutya háború is véget ér valahára. A jász földön újra béke lesz, a család, a szomszédok, ismerősök a szorgalommal együtt végzett munka jutalmaként békében kortyolhatják Sárkányszög nedűjét.
a BerényCafé újságírója.
