Remek téli képek

2018-10-122018-10-12 Demeter Gábor 0 Comments

Nagyon sok ember tiszteli őt, köztük tanítványok, pályatársak, akik ismerték és találkoztak valamikor Sáros András festőművésszel, rajztanárral. Erre jó példa volt A hónap műtárgya sorozat bemutatója október második napján a Szikra Galériában, ahol Téli Zagyva című olajfestményét ismerhette meg a szépszámú közönség.

Szikra István, az esemény szervezője és házigazdája elmondta, hogy nem régen sikerült megszereznie néhány Sáros András festményt, köztük az ez alkalommal bemutatott alkotást is. Annak kiválasztásában, hogy melyik kép legyen a hónap műtárgya a Sáros család tagjainak véleményét is kikérte. Különösen Sáros László Ybl-díjas építész véleménye volt döntő, hiszen személyesen ő maga mutatta be a Téli Zagyva címet viselő és azt ábrázoló festményt.

Élete meghatározó gyermekkori emlékeként mesélte el, mikor édesapja kivitte a belső Zagyva partjára, melynek szabályozásán éppen akkor kubikusok dolgoztak a hidegben és ez festményen is megörökítésre került. A Zagyva e szakaszát több képen is megfestette Sáros András, a bemutatott alkotáson is. Mindazt, amit 1976-ban a kép elkészítésekor látott és tapasztalt, átmentette a vászonra, ezt a nem vidám, inkább szomorkás hangulatot láthatjuk ma.

Boldogság, hogy a kép előkerült, és jó helyen tudhatjuk – zárta mondandóját Sáros László.

A hónap műtárgya előadásait mindig valami érdekes adalékkal színesítő Metykó Béla helytörténész ismét rátalált valamire, ez alkalommal a Lehel Vezér Gimnázium egykori évkönyveiben. Az intézményben rajztanárként dolgozó Sáros András, és a szintén itt tanító Grőger Lujza, későbbi felesége, és a három Sáros testvér édesanyja, lehetséges egymásra találásáról anekdotázott.

Sáros András Miklós grafikus – a középső testvér a családban –, elbeszélte, hogy megtiszteltetés volt számára vinni édesapja felszerelésének egy részét, és jelen lenni jó pár kép születésénél. Megpróbálni valamit létrehozni a semmiből egy üres papíron, vásznon, ahol egy-két vonal vagy folt képződik, ami az alkotó érzéseiből, akaratából áll össze képpé. Ezt a fejlődést, kialakulást végignézni nagyon nagy élmény. Valószínűleg ezeknek a hatásoknak is köze lehetett ahhoz, hogy a képzőművészeti szakterületet választott élethivatásnak.

Sáros Katalin, az elsőszülött azt említette meg, ahogyan édesapja Jászberénybe került. A második világégés végén az akkori oktatási minisztérium ajánlott tanári állást számára, többek között városunkba is. Dédszülői révén volt kapcsolata a családnak a Jászsággal, ezért esett az itteni gimnáziumra a választása.

Tenkács Márta építész, Sáros László felesége, így Sáros András menye is megosztotta emlékeit a hallgatósággal. Amikor megismerkedett későbbi férjével az építészkollégiumban rövidesen kiderült, hogy édesapja Tenkács Tibor festő, grafikus együtt végzett a Képzőművészeti Főiskolán Sáros Andrással. Így az apák már Lászlóval való megismerkedésük előtt is ismerték egymást, ami az ő Sáros családba való beilleszkedését is segíthette. Elmondta még Bandi bácsiról, hogy nem volt műterme, sokszor otthon festett, de látogatásaikor semmi nyoma nem volt annak, hogy ott művészember dolgozik.

Ifj. Benke László, aki édesapja révén is jól ismerte Sáros Andrást a hangulatról beszélt, ami szerinte a Téli Zagyva képben benne van. Az ólomszürke színekkel a hetvenes évek sivársága is kifejeződik az alkotásban, amit jól megfogott a mester, a nagyon gondos ecsetkezeléssel és a színek visszafogottságával. Mégis annyira szép a kép, mert tengernyi emlék fűződik az ábrázolt tájhoz.

A festmény e sorok leírója számára is izgalmas, Serház utcai gyerek lévén, ezen Zagyva szakaszhoz kötődik nyiladozó korom megannyi története. Ismerősként tekintek a folyóparti fákra, az épületekre és a szürke, vaskorlátos Kőhidra. Nagy részük csak emlék ma már. Örülök, hogy ez a kép fölidézte és megőrizte számomra is mindezt.