A rakétaosztály emlékezete

A 92. rakétaosztály története Jászberény történelmének szerves részét képezi, az ennek emlékére létrejött baráti kör azonban a jelenbe is rengeteg energiát fektet. Szeptember 22-i éves találkozójukról, a régmúltról és jövőbeni programjaikról Joósz Attilát, a baráti kör vezetőjét kérdeztük.

A 92. rakétaosztály a gyöngyösi 4. gépesített lövészhadosztály alárendeltségében került megalakításra. Az alakulat a csapatzászlót katonai esküvel egybekötött díszünnepségen, 1967 telén a Lehel Hűtőgépgyár jóvoltából vette át. A megalakulást követően legfontosabb feladatuk a harci alkalmazási készenlét elérése volt.

Ennek érdekében a személyi állomány begyakorolta harckészültségi feladatait, egyéni és alegység szinten elsajátította a rakéta átvételével, előkészítésével, indításával kapcsolatos harcszolgálati, technikai ismereteit. A rakétaosztály kevesebb, mint egy év alatt, 1968-ra elérte az éleslövészetre való készenlétet, majd végrehajtotta harcászati gyakorlatát, amit megfelelőre értékeltek. A rendszerbe állító gyakorlat után a rakétaosztály évekig éles készenléti szolgálatot látott el. Az egység megszűnésének kihirdetésére 1990-ben ünnepi állománygyűlés keretében került sor. A személyi állomány egy része az 5. önálló rakétadandárhoz, másik része a jászberényi tüzérdandárhoz került, vagy a nyugdíjba vonulást választotta. A technikai eszközök rakétatechnikai bázisra, továbbá más, akkor még működő katonai szervekhez kerültek. Ennek a katonai egységnek az emlékét őrzi a Jászberényi Rakétások Baráti köre.

Hányan szolgáltak a rakétaosztályban?
A teljes állomány elérte a 370-380 főt is. Ez a szervezet 1988-ig állt fenn, akkor módosították, a három rakétaüteget átszervezték kettőre, az indítóállványok számát viszont ütegenként megnövelték kettőre, melyek között állandó volt a versenyszellem. A Magyar Honvédségen belül ez egy olyan átszervezés volt, amikor a létszám csökkent, a csapásmérő képesség pedig harmadával nőtt. Mindenkinek meg voltak a feladatai, a parancsnoki teendő volt a legmagasabb pozíció. Ha tervezett cél volt, akkor egy vezényszó elhangzott és mindenki tudta a teendőjét. Döntő volt a gyorsaság, nem beszélve arról, hogy ha kilőttük a rakétát, az ellenség már azonnal érzékelte. A lokátorok felderítették a légi célokat és tíz-húsz percen belül várható volt az ellencsapás.

Volt valamilyen kiemelkedő sikerük a működésük alatt?
Hét éve ment a kiképzés itt Jászberényben, amikor az összes rakétaosztály közül ez a jászberényi kiváló minősítést ért el, ami első volt akkor a Magyar Néphadsereg vonatkozásában. Erre mind a mai napig büszkék vagyunk, hiszen az utolsók között alakultunk és elsőként értük el ezt a kiváló eredményt.

A békés övezetekben élők szerencsére már csupán fényképeken vagy múzeumokban láthatnak háborús rakétákat. Milyen paraméterekkel rendelkezett egy ilyen hadieszköz?
A lánctalpas komplexumot (2 K6) úgy kell elképzelni, hogy egy úszó harckocsin állt az indítóállvány, és maga a rakéta – ami különböző fejekkel volt felszerelve – 40 kilométeres lőtávolságot ért el. A rakéták két részből álltak, volt egy fejrész meg egy hajtómű. Az 1976-ban rendszerbe állított gumikerekes komplexum (9K52) indítóállványa 19 tonna, a rakétája 1070 kilogramm és 8 méter 90 cm hosszú volt. Ebből 420 kilogramm volt a fejrész és 650 kilogramm az indító, forgató és a főhajtómű súlya. A hajtóműveket a nagykátai úti lőszerraktárban tárolták, fejrészek viszont nem voltak, sem hagyományos sem atomtöltettel szerelt fejrészek. Ezek háborús helyzet esetén kerültek volna ide. Egy-egy ilyen fej alkalmas volt arra, hogy olyan hatást fejtsen ki, mint egy hirosimai atombomba (20 KT). Belegondolni is rettenetes, hogy háborús körülmények esetén, ellenséges atomcsapás végrehajtásakor mi maradt volna meg a városból. Három kilométer sugarú körben semmi. Örülünk, hogy ezek a rakéták nem kerültek harci alkalmazásra, de természetesen meg kellett tanulni a kezelésüket – és az itt lévő állomány ezt tudta.

Hogyan jött az ötlet a baráti kör megszervezésére?
Én 1987-ben a leningrádi tüzér akadémia elvégzése után törzsfőnök lettem itt a rakétaosztálynál, ami 1990. június 1-el megszűnt. Néhány év elteltével felvetődött a gondolat, hogy találkozót kellene tartani, összegyűlni, emlékezni. Kezdetben ötévente trombitáltuk össze a csapatot a város környékéről, aztán az internet elterjedésével úgy véltem, valahogy láncra kellene fűzni magunkat. Összegyűjtöttem az elérhetőségeket, telefoncímeket és utána már így ment az értesítés a találkozók kapcsán. A rakétaosztály megalakulásának 40.évfordulójára emléktáblát állítottunk a Jászberény Bercsényi út 27 szám alatt lévő volt Tiszti Klub utcai homlokzatára. Az egyik ceglédi barátom csinált egy honlapot a rakétaosztálynak, (www.92raketaosztaly.hu) ami egy teljesen nyílt dolog. Úgy gondoltuk, hogy nagyon fontos megőrizni az emlékeket, egyrészt hogy találkozzunk, másrészt mert itt katonáskodtunk és folytattuk a kiképzést. Részt vettünk a békés építőmunkában is, voltunk szüretelni, krumplit szedni, Egerben a pincészetnél dolgozni, ősszel pedig mindig volt egy hónap segítőmunka, tehát sok mindent átéltünk együtt. Kiemelkedően jó kapcsolatot ápoltunk a város vezetőivel és gazdálkodó szervezeteivel is.

Kik alkotják a rakétás közösséget?
Ez a baráti kör valójában egy kötetlen dolog, részben a nyugdíjas klubban lévők, részben pedig azok a rakétások alkotják, akik a városban vagy a környéken élnek, de rendszeresen jönnek Ceglédről, Budapestről, Parádról és Tiszafüredről is. A mostani találkozóra volt, aki Pálházáról (Zemplén) utazott 480 kilométert, csak mert itt szolgált és sorkatonaként alapító volt, ez nagyon tiszteletreméltó.

Milyen volt a mostani találkozó?
Az idei találkozón körülbelül harmincan voltunk és második valamint harmadik generációs rakétások is jelen voltak (gyermekek, unokák) késő délutánig, a kimondottan rossz időjárás ellenére. A mostani összejövetelhez tartozik, hogy Moravcsik János nyugállományú alezredes úr – aki a rakétaosztály egyik alapító tagja, majd később a második parancsnoka volt, és az alakulat történetét is megírta – most töltötte be a 85. évét, és ebből az alkalomból felköszöntöttük. Még most is vannak, akik újonnan csatlakoznak, elsősorban sorkatonák, mindig gyarapodunk, gyűjtöm a nemzedékeket.

A hagyománytisztelet mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jelenre is. Milyen programokban vesznek részt a város életében?
Év elején pályáztam egy történelmi vetélkedővel egybekötött hadijáték megszervezésére a Hunyadi Mátyás emlékév alkalmából. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a történelemkönyveken kívüli ismereteket mennyire kutatják szívesen a fiatalok, hogyan ismerik a jeles személyiségek kultúrában hagyott nyomait, és hogyan tudják csapatban feldolgozni a megadott irodalmat. A verseny lebonyolításában 12 kollégám és barátom vett részt. A verseny után pedig egyfajta szociális tevékenység következik majd. Egy volt kollégánk számára szervezünk gyűjtést az ünnepekre, de a volt hivatásos állományban lévők özvegyeit is tervezzük a lehetőségekhez mérten támogatni. Részt veszünk a Fegyveres Szervek Nyugállományú Tagjaival közösen a városi ünnepségeken és koszorúzásokon.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?