Hosszú éjszaka a Campuson

2018-10-062018-10-04 Kazsimér Nóra 0 Comments

Idén is sor került a Kutatók Éjszakája már hagyományosan megrendezett programjaira. Ezen az estén mindenkiből tudós lehet néhány órára: ezt a lehetőséget az EKE Jászberényi Campusa is felkínálta szeptember utolsó péntekén.

Az Európai Kutatók Éjszakája rendezvény célja, hogy lerántsa a leplet a hófehér laborban magányosan kémcsöveket pakolgató tudós sztereotípiájáról, és bemutassa a titokzatos tudomány játékos, izgalmas oldalát. Az egyik legnagyobb hazai ismeretterjesztő fesztiválnak köszönhetően számos érdekességet tudhatunk meg a minket körülvevő világról, a magyar kutatóközösségekről, az őket képviselő intézményekről, szervezetekről, és a legjobb, hogy mindezt szórakoztató programokon keresztül tehetjük.

Szeptember 28-án az EKE Jászberényi Campusa úgy döntött, nem vár sötétedésig, így már egészen reggeltől nyitva álltak a teremajtók, melyek eltérő tudományterületek képviselőit és érdekességeit rejtették. A délelőtt egyértelműen az alkotás és aktivitás jegyében telt, kezdve a már tíz órától üzemelő játszóházzal és bábműhellyel, egészen a dr. Szaszkó Rita és dr. Furcsa Laura által koordinált idegen nyelvű workshopig, melyet Majzik Lionel asztrofotós és pedagógus, a jászberényi főiskola egykori hallgatója kiállításának megnyitója követett.

A tárlatot dr. Vankó András, a Budafoki Fotóklub elnöke ajánlotta a megjelentek figyelmébe, kiemelve a növekvő Holdat ábrázoló képet, melyet a legjobb kezdő asztrofotósok munkái közé válogattak, és ki is helyeztek a Greenwichi Királyi Obszervatóriumban. A több hazai és nemzetközi elismerést begyűjtött művész szemet gyönyörködtető munkáit október 16-ig tekinthetik meg az emeleti galérián az érdeklődők.

Javában zajlottak a szóbeli próbanyelvvizsga megmérettetései, amikor az Apponyi teremben dr. Réz Lóránt ujjai alatt megszólalt a zongora, a magyar népzene hatása a magyar műzenére című előadásra csalogatva a folyosón sétálgatókat. Réz Lóránt személyes élménnyel indította a századfordulóig visszarepítő zenetörténeti bemutatót, méghozzá egy sanghaji koncertről hazahozott gondolattal. Az ottani fiatalokkal szóba elegyedve döbbent rá – miután azok megkérdezték, hány magyar él a világon – hogy milyen szorgalommal ápolja ez a maroknyi nép gazdag kultúrkincsét, népzenéjét, néptáncát, és adja át ezt a feladatot a felnövekvő generációknak. Mivel Sanghai városának lakossága lassan a 25 milliót is eléri, egészen más füllel hallgattuk az előadás során felcsendülő zongoradarabokat, melyeket a campus kórusának – és egyben az előadás közönségének – tolmácsolásában népdalcsokrok is kiegészítettek.

A díszteremtől nem messze, egy sötét szobában az alábbi feladvány kivetített képe bukkant fel a falon: Medve úr elindul hazulról dél, majd némi pihenést követően nyugat és ismét észak felé, amikor meglepetten látja, hogy hazaért. Milyen színű a medve? Első pillantásra azt hihetnénk, a gömbi geometria a találós kérdések tudománya, pedig egy gömbfelületet leíró mértani ágazat, mely nem egyenesekben gondolkodik, hanem főkörívekben, így egészen új megvilágításba helyezve az iskolában tanultakat. Ilyen és ehhez hasonló gyakorlatias talányokkal készült dr. Szűcs János óraadó az ifjú tudósok számára, akik sajnos elmulasztották ezt a remek lehetőséget.

Üdítő látni, hogy ennyire kevesen küzdenek a mindennapi stressz okozta bántalmakkal, legalábbis Kovács-Bogya Tünde pszichológus előadására mindössze hatan érkeztek, hogy megszívlelendő tanácsaiból merítsenek. A diasor szórakoztató képkockáin és Tünde szemléletes példáin át végigvettük a karnyújtásnyira lévő, gyógyszermentes megoldásokat, így a kisállattartás, az érintés, az ölelés, a másik ember jelenlétének szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásait.

Aki még időben felvette az eseményre is jellemző egyetemi ritmust, kiszökött a mentális útmutatóról, hogy odaérhessen dr. Sebők Balázs docens gleccserismertetőjére, ahol rémisztő felfedezéseket osztott meg velünk a saját képanyaggal szemléltető oktató. A napsugárzás elől ponyvákkal védett sípályák, a globális felmelegedéstől kilométereket visszahúzódó gleccserek, és az így funkciójukat vesztett, mára már elhagyatott szállodák látványa lehangoló volt. A képek kiváltotta nyomasztó érzések mellé beszédes tények és számadatok is társultak, melyek egyértelműen kimondták, 2100-ra – folytatva az 50 év alatt közel 1000-es fogyatkozást – a svájci gleccserek száma 80-90%-al lecsökken.

Az este hét óráig tartó programsorozatot dr. Koltay Tibor főiskolai tanár és segédje, Jávorszky Ferenc online életre való felkészítője zárta. Az álhírek, félreinformálás és manipuláció nevet kapó előadás elsősorban középiskolásokra specializálódott útmutatásokat tartalmazott annak érdekében, hogy még véletlenül se essenek a cyber bűnözők csapdáiba, akik a kor és a technika előrehaladtával egyre ravaszabb módszerekhez folyamodnak, hogy kárt tegyenek az internet fiatal, fogékony használóiban.