Az emlékezés virágfotói

2018-09-292018-09-27 Demeter Gábor 0 Comments

Zsúfolásig megtöltötte az érdeklődők sokasága szeptember 20-án, délután a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria kiállítótermét, ahol Faragó László, Laci bácsi bükki vadvirágfotóiból nyílt kiállítás. A szobatárlat az ötven éve elhunyt Vásárhelyi István, jászberényi születésű természetkutató emlékének adózik.

Faragó László, sokunknak Laci bácsi olyan ember a városban, akit szinte mindenki ismer és tisztel. Legyen az öreg vagy fiatal, egy élménye bizonyosan van vele kapcsolatosan. A Hajta túrák vagy közös gyalogos vándorlások kalandjai, akár nagyvisnyói táborozások élményei. Emlékeznek még egykoron a gimnázium melletti tárolókra, az ott látható sportfotósorozatokra? Feldereng sok fényképfelvétel, megannyi még fekete-fehérben, színes diák, a fotózás maga, az Úttörőház vagy egy fizikaóra az iskolában, hisz ez mind Laci bácsi! A maga egyszerűségével, de pontosságával, precízségével.

A kiállítás gondolata még tavaly ősszel született, mikor a képek alkotója úgy gondolta, feltétlenül meg kell emlékezni Vásárhelyi István halálának kerek évfordulójáról. Ehhez közreműködőre talált a Hamza múzeumban, ahol igent mondtak a kezdeményezésre, hiszen a fotó társművészet, képi alkotás. Egyébként Laci bácsi tagja az egykori Jászsági Képzőművészet Barátok Egyesületének, amely ma a Hamza baráti köre, és művészi fotóival rendre a kiállítások szereplője. Örvendetes, hogy 2005 után ismét önálló kiállítással jelentkezik a múzeumban, és ahogy akkor, most is a természet szépsége a fő téma.

Bükki virágfotóival emlékezik Vásárhelyi István életének oly kedves helyszínére. Jól megkomponált, tudatosan végigvitt gondolatmenetet láthatunk a szobatárlaton. Ahogy az év során a virágok nyílnak, úgy viszi végig a nézőket Laci bácsi az örök körforgáson. A tél végét jelző első virággal, a hóvirággal kezdve, a tavaszi kankalinon keresztül a nyári szegfűkön, liliomokon, nőszirmokon át érkezik el a tél közeledtét jelző csipkebogyókig. A fotók sorát a bükk egy különleges virága, a szártalan bábakalács zárja, ami az itteni nemzeti park jelképe is. Aki elmerül egy virágfotó láttán, belülről hallja meg a fák susogását, a rigófüttyöt az erdőn, megérzi a tavaszi szellőt és nyírfaillatot.

A fényképfelvételek készítője, Faragó László is szólt az összegyűlt érdeklődőkhöz és elmondta, hogy hetven éve járt először a Bükkben egy cserkésztábor alkalmával, és azt követően számtalanszor. A hegységbe tett túrák alkalmával készült sok száz, diákon meglévő virágfelvétel közül a negyven kiállításra kerülő, teljesen szubjektív kép kiválogatása „őrült problémát” jelentett. Nem is beszélve a papírképekről, diákról való digitalizálásról, nyomtatásról. Az ebben közreműködők segítségét megköszönte.

Beszélt Vásárhelyi Istvánról, aki nem volt iskolázott ember, autodidakta módon végezte azt a rengeteg mindent, amivel foglalkozott, írta számtalan publikációját, ezért aztán a tudós körök kevésbé ismerték el. Kultuszát harminc esztendeje a Városvédő és Szépítő Egyesület karolta fel, és célul tűzte ki, hogy méltó módon emlékezzen meg róla. Ennek eleget is tettek és tesznek a mai napig, hiszen az évek során emlékpark létesült, ahol születésének évfordulóján a róla elnevezett emlékplakettek is átadásra kerülnek. Utcát neveztek el róla és a nagyvisnyói gyermektábort, ahol egy faragott portréjával díszített emlékoszlop található.
A természetkutatóra emlékező fotótárlat október 20-ig megtekinthető.