A világ nem bánt

2018-09-292018-09-27 Kazsimér Nóra 0 Comments mentális egészség

„Nincs időm”, „egyszer élünk”, „hiszem, ha látom”, „csak egészség legyen és térerő”. Ilyen és ehhez hasonló 21. századi mottók hangzottak el dr. Őrlős Gábor szeptember 14-i spirituális előadásán a Déryné Rendezvényházban, leginkább azért, hogy emlékeztessen minket arra, hogyan nem érdemes élni.

Ha kíváncsiságból beírjuk dr. Őrlős Gábor nevét a keresőprogramba, megtévesztő lehet, hogy elsőként egy jól menő ügyvédi iroda elnök igazgatójának fotóit jelenítik meg a találatok. Azonban, ha megfogadjuk a jogi szakember, vagy inkább már a ”spiriguru” tanácsait – tehát nem adjuk fel és jobban elmélyülünk –, akkor egyszer csak az Ébredő Fények Rend Akadémia ars poeticája úszik be a szemünk elé, melyet maga az alapító, dr. Őrlős Gábor fektetett le évekkel ezelőtt. Olyan magasztos célokat tűztek ki maguk elé, mint az emberiség felébresztése a félelem álmából, a tudatosság fejlesztése a megvilágosodásig, vagy a kristálygyermekek terelgetése, akik gyógyítani jöttek le közénk. De hogyan igazodhat el ezek között a hangzatos égi küldetések között egy laikus? A nyugati kultúra által közvetített álláspont miatt nem is gondolnánk, hogy a megismerés útján épp egy kellemetlen betegség lesz a mi szellemi tanítómesterünk, és egyben az első lépés is a boldog, kiegyensúlyozott élet felé.

A rendezvény a következő kérdéssel vette kezdetét: Mikor megszületünk, karmikus értelemben már előre meghatározott-e, hogy milyen betegségünk lesz életünk során? Dr. Őrlős Gábor szerint nem, de azt sose feledjük, hogy a karma és a szervezetünk fölött eluralkodó kóros állapot között mindig összefüggés van, mely megmutatja számunkra, hogy rossz irányba kanyarodtunk a lelki országúton. Az autós hasonlatot továbbgörgetve szemléltettük, ha testünk károkat szenved, ahelyett, hogy kiszállnánk és megkeresnénk a problémát, egyszerűen letakarjuk, eltüntetjük, elbagatellizáljuk a sebeket, azt várva, hogy minden következmény nélkül, továbbra is szembe mehetünk a forgalommal.

A megoldás abban rejlik, ha odafigyelünk, és nem azonosulunk a formával, a fizikai testünkkel, az érzelmeinkkel és a gondolatainkkal, mert ezek valójában nem mi vagyunk. A tudat határoz meg bennünket, a pillanat, amikor feltesszük a kérdést, „Miért?” és az a döntés, mely során elhatározzuk, nem várjuk meg a betegségek figyelmeztetését, nem hagyjuk, hogy a félelmeink irányítsák a mindennapjainkat.
Onnan tudhatjuk, hogy folyamatos illúzióban éljük életünket és teljesen azonosultunk a fizikai valónkkal, ha rendszeres ítélkezésen, múltban vájkáláson vagy a jövőn való elmélkedésen kapjuk magunkat, gyakran érzünk haragot, szorongást vagy aggodalmat, félelmet, mely emóciók a betegségek számára kiváló táptalajt biztosítanak. Dr. Őrlős Gábor kifejtette, erre a megvilágosodásra gyakran az a válasz, hogy az emberek egy új hitrendszert alakítanak ki maguknak, ami kimerül az „egy életem van” felfogásban, tehát jöhetnek az élvezetek, a hatalom és a pénz utáni hajsza, minden, ami csak a carpe diem életérzésbe belefér és látszólag csillapítja kétségbeesésünket.

– Ebből lesz a karma, a tudatlanságból elkövetett tettek sorozata, hogy nem vagyok asszertív, és azt hiszem, egy életem van, ezért semminek sincs következménye. Attól, hogy feloldoz az esperes úr, a karma nem múlik el, mindig visszatér hozzánk, hiszen mi indítottuk el, tehát a mi felelősségünk. Viszont, ha tudjuk, hogy a létünk örök, többé nem fogunk félni – részletezte az univerzum működését majd hozzátette, a betegségek azért jelentkeznek, hogy megállásra, befelé figyelésre késztessenek bennünket, és visszarántsanak a jelen valóságába. A legfőbb feladatunk tehát, hogy átírjuk a minket bénító programot, átvegyük az irányítást alkotó képzeletünk felett, és tisztán tartsuk elménket, melyre az egyik legjobb és leghétköznapibb eszköz a nevetés, hiszen akkor képtelenné válunk a gondolkodásra.

„A világ nem bánt, csak az bánt, amit te gondolsz a világról, de az elmét nem azért kaptuk, hogy ellenünk forduljon, hanem azért, hogy teremtsünk vele. Aki boldog, az nem lehet beteg.” Ezekkel a szavakkal zárta előadását a jogász lélekbúvár, aki két órás szónoklatával igyekezett mindenkit arra biztatni, hogy vizsgálódjon nyitott szemmel és ne várja meg, amíg a betegség egyszer csak becsönget hozzá. Előadásának esszenciáját sokféleképpen összefoglalhatnánk, de a legjobb talán az, ahogy ő fogalmazott, „figyelj oda, nem vagy Yoda”, és végtére is, valóban ennyi a lényeg.