Célom, hogy a közjót szolgáljam Jászberényben

Július elsejétől új vezető lépett a Jászkerület Nonprofit Kft. élére Berec Zsolt Miklós személyében. A kinevezése óta több mint két hónap telt el, így volt idő megismerni a cég működését. Többek között erről és az előtte álló kihívásokról, tervekről kérdeztük az új ügyvezetőt.

Közel négy évig töltötte be a megyei közgyűlés alelnöki posztját. Júliustól pedig egészen új irányban, kulturális és művészeti területen lát el ügyvezetői feladatokat. Melyik megbízás áll közelebb a szívéhez?
Nem teljesen más a két feladat, hiszen mindkettőben közös célom, hogy a közjót szolgáljam. A megyénél a Terület- és településfejlesztési Operatív program pályázati lehetőségein keresztül tudtam szolgálni Jász-Nagykun-Szolnok Megye fejlődését, most pedig a közművelődésen keresztül a kultúrát, itt Jászberényben. Úgy gondolom, hogy a pályázatok terén szerzett tapasztalom a Jászkerületnél is hasznosnak fog bizonyulni. Ez a terület nem áll tőlem távol, sőt… Életem egy jelentős részét a kultúra szolgálatában töltöttem és töltöm, hiszen színházban, zenei formációkban, illetve háttérmunkálatokban előadóként is tevékenykedem. Végzettségemet tekintve pedig pedagógus vagyok, nemzetiségi szakirányos tanító, szakvizsgázott pedagógus, közoktatási vezető.

Hezitált a válaszon, vagy egyből igent mondott a felkérésre?
Természetesen minden döntést – legyen az magánélet, vagy munka –, precíz mérlegelés kell, hogy megelőzzön. Érvek és ellenérvek. Napi 100 kilométert ingázok, így nem kevés idő telik utazással, emellett az új megbízás igen sok korábbi „halogatott” és aktuális feladat megoldásával jár, amiért áldozatot kell hozni, de ezek kellemes lemondások. Az, hogy Jászberényben dolgozhatok, komoly megtiszteltetés és feladat is egyben. Úgy tekintek a városra, mint Jász-Nagykun-Szolnok megye ékszerdobozára, amire vigyáznunk kell és sokat dolgoznunk érte. Öröm és egyben kihívás is, hiszen szeretnék megfelelni a jászberényieknek, a jászoknak, ugyanakkor magammal szemben is maximalista vagyok.

Több mint két hónappal megválasztása után máris több nagyobb rendezvényt kellett lebonyolítania. Hogyan értékeli a Jász-Expo és Fesztivált, illetve a Jász Ünnepet?
Az expó kapcsán az egyik legfontosabb, hogy sikerült a jó időt „megrendelni”. A rendezvény sikere véleményem szerint részben abban rejlik, hogy Jászberénynek van mit felmutatni, van mire büszkének lenni. Igyekeztünk olyan fesztiválprogramot összeállítani, ami túlmutat azon, hogy az expó egy gazdasági rendezvény. Több helyi fellépőt meghívtunk, hogy kellően reprezentáljuk a jászberényi, a jászsági értékeket. Az az elvem, hogy a helyi előadóknak mindig kiemelt figyelmet kell élvezniük, és ehhez a jövőben is ragaszkodni fogok. Nos, a Jász Ünnep „élménye” még nagyon friss. Itt sajnos az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk, mint az expó kapcsán, de megmutattuk, hogy a Jászság értékei, sokszínűsége és a jász identitás nem hiába állta ki az évszázados próbákat. Ehhez képest a viharos szél, a hideg és az eső sem állhatott utunkba a Vajdahunyadvárban a hétvégén. Ha értékelni kellene, akkor talán egy önálló cikk is kevés lenne úgy hiszem, de abban biztos vagyok, hogy sikerült méltó módon bemutatkozni a főváros és a nemzetközi érdeklődők előtt. Büszke vagyok rá, hogy az esemény megmozgatta az országos médiát is, ahol igen elismerő híradások születtek. Egy fontos eredménynek gondolom, ha ezzel a kulturális fesztivállal sikerült nagyon jó marketinget csinálni a Jászságnak, Jászberénynek. Az előkészületek, a lebonyolítás hatalmas munka volt, de úgy érzem megérte. Ezúton is köszönöm minden kedves kollégámnak és közreműködőnek az önzetlen és áldozatos munkáját.

Korábban említette, hogy előadóművész is. Az expón láthattuk önt a színpadon zongoristaként Farkas Rozika nótaénekes kísérőjeként. Úgy tűnt nagyon élvezi! Milyennek találta a jászberényi közönséget?
Délben elég hálátlan feladat a színpadra állni, hiszen mindenki ebédre készül, kissé kiürülnek a széksorok. Viszont, akik ott maradtak, ők azért tették, mert szeretik a magyar nótát vagy Farkas Rozika nótaénekest. Ez érződött a közönségen, nagyon jó volt a jászberényieknek muzsikálni. Egyébként ilyen formában is szívesen vettem ki a részem az expó munkálataiból, sőt, ha kellett, akkor szemetet szedtem, széket pakoltam.

A kollégái közül többen a színpad előtt tapsoltak a produkció végén. Könnyű volt beilleszkedni?
Nem mertek nem tapsolni… (jót nevet – a szerk.) Na, persze ez csak vicc. Úgy gondolom annyira könnyű a beilleszkedés egy új csapatba, amennyire az ember könnyűvé teszi magának, vagy épp megnehezíti. Ha valaki idegenként áll hozzá az új arcokhoz és feladatokhoz, akkor természetes, hogy idegenként kezelik. Ha mosolygok, hiszem, hogy visszamosolyognak rám. Ezt szem előtt tartva igyekeztem kellő nyitottsággal állni az új kihívásokhoz. Persze az ember bizonyítani is szeretne a kollégáknak, a tulajdonosnak, de elsősorban Jászberény lakosságának. Ez vezérel.

Mint vezető, mit tart legfontosabbnak a munkájában?
A humánum nálam nagy érték, magamat is humánus vezetőnek tartom. Ezt az elvet bizonyítja az is, hogy nekem nem beosztottjaim, hanem kollégáim vannak, ráadásul nagyon jók. Büszke vagyok a csapatomra, egyszerűen jó velük dolgozni.

Mondhatjuk, hogy a kollégáktól is elvárás a humánum?
Igen, azt gondolom, ebben már most van változás a Jászkerület életében. Nyitottunk egy tabula rasát, aminek fontos része a nyílt, de emberi kommunikáció, a kölcsönös tisztelet. Jelenleg a humánum került előtérbe, abszolút bizalmi és közvetlen munkakapcsolat jellemzi a hétköznapokat. A kollégák „alkotnak”, igyekszünk kreatív és alkotó légkört teremteni.

A kreativitás alatt új programokat, ötleteket ért?
Igen! Elsősorban most még új munkaszervezési módszerekben nyilvánul meg, de természetesen dolgozunk azon, hogy új programokat és új lehetőségeket teremtsünk. Egyelőre ebben kellő visszafogottsággal szabad csak gondolkodni, tekintettel arra, hogy jövőre aktualizálódik a Malom Projekt, ami Jászberény közművelődési életében egészen új távlatokat nyithat. Előtte nagy újdonságokba nem volna szerencsés belefogni, és nem is racionális, sem gazdasági, sem közművelési szempontból. Jelenleg a szinten tartás, és a stabilitás a cél. Szeretném emellett a cég ügyeit tisztább mederbe terelni, átláthatóbbá tenni.

Tehát a programokat illetően még nem lehet nagyobb változásokra számítani?
Az innovációkat, amin jelenleg is dolgozunk, a Malom Projektre építjük rá, de azért már voltak és vannak kísérletek az újításra. Fontosnak tartom, hogy a kiemelt minőségű szórakoztatáshoz ne kelljen elutazni Jászberényből. A Jászkerület Nonprofit Kft. azért van, hogy mindenkinek „becsempéssze” a szórakozást, a kultúrát a dolgos hétköznapjaiba.

Mindenkinek szeretnének kedvére való szórakozást kínálni, de bizonyára hallotta, hogy eddig nehezen lehetett a középiskolás, egyetemista korosztályt becsábítani a rendezvényekre.
Erről határozott elképzelésem van. A városnak nagyszerű középiskolái vannak, sőt felsőoktatási intézménye, amit mindenképp ki kell használni. Ebben szeretnék támaszkodni a campuson tanulókra és nemcsak a tekintetben, hogy részt vegyenek a programokon, hanem véleményükkel segítsék a Jászkerület munkáját. Dr. Varró Bernadett főigazgató asszonnyal már folynak egyeztetések az új programokról, melyek idáig még nem voltak a városban, de máshol jól működnek. Jövő nyárra tervben van egy nagy rendezvény, amelyre a fiatalosság és a lendületesség jegyében várjuk az érdeklődőket, de erről többet most még nem szeretnék elárulni.
Miben tapasztalhatunk még változást?
A kommunikációban mindenképp. Szeretnénk minél közvetlenebb módon szólni az emberekhez, de ehhez először meg kell szólítani őket. Szeretném a Jászkerület Nonprofit Kft.-t, mint márkanevet erősíteni a köztudatban. Fontos a helyi művészeti szereplők, csoportok erősítése, megjelenésük hathatós segítése, és emellett a műfaji sokszínűség. Gondolok itt például a klubkoncertekre. Annak a híve vagyok, hogy valamiről nem beszélni kell, hanem megmutatni. Úgy gondolom, nem néhány jól irányzott mondat fogja a munkánkat jellemezni, sokkal inkább az, ha a rendezvényeken mosolygós jászberényi arcokat látunk.

Ez az, ami motiválja?
Abszolút! Nincsenek hiú ábrándjaim, hiszen tudom, hogy mindenkinek nem lehet a kedvében járni, de erre törekszem. Precíz embernek tartom magam, a feladatot és a kihívást komolyan veszem, nem tudok félgőzzel csinálni semmit. Akkor érzem magam hitelesnek, ha azt, amit csinálok teljes odaadással, szívvel-lélekkel, olykor erőn felül végzem. Ebben a kérdésben, nekem most Jászberény az első!