Így kell mulatni!

2018-09-222018-09-20 Demeter Gábor 0 Comments

Féktelen mulatozással tarkított történetmesélés helyszíne volt a Főnix Színház szeptember 14-én. A népes közönség, Benkő Péter előadásában, Jávor Pali utolsó mulatása című darabot élvezhette, amit tangóharmonika, hegedűszó és nótázás kísért végig.

Kifogástalan külső, vasalt ruha, tökéletesen fésült frizura, jól megnyírt bajusz jellemezte a különleges tehetségű színészt, a harmincas évek férfiideálját, Jávor Pált. A cigány muzsikát köztudottan nagyra becsülő, nagy mulatós hírében álló Jávor élete utolsó napjait a városmajori kórházban töltötte. Néhány nappal a halála előtt azonban még mulatott egy nagyot a kórház udvarán, két cigányzenész társaságában. Ez a jávori anekdota adta az ihletet Rusz Milánnak a darab megírására és megrendezésére. A Magyarországi Szerb Színház igazgatója hosszas kutatómunka eredményeként, Jávor Pál személyes levelei, börtönnaplója, valamint olyan kollégák elmesélései alapján állította össze műsorát, akik egykor még együtt játszottak vele a filmvásznon, vagy a színpadon.

A címszereplőt, Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas színművész idézte meg, az egyik muzsikust Suki István, a Rajkó Művészegyüttes prímása alakította, a másik cigányzenész, a tangóharmonikás megszemélyesítője maga a rendező volt.

Az egykori színészlegenda, Jávor Pál, kórházi ágyán fekve, a szívéhez oly közel álló dallamokat hallva erőre kap, és lemegy a társukat muzsikával gyógyítgató zenészekhez vigadni, még egyszer egy kicsit. A nótázás közben elmondja mindenkori bizalmasainak, a cigányzenészeknek mi történt vele eddigi életében. Mesél szüleiről, arról miként lett színész, hogyan ismerte meg a feleségét, mi történt vele a koncentrációs táborban, és hogyan fogadták az óceán túloldalán, a hollywoodi álomgyárban. Szereti, ha Jávor „Pali”-nak nevezik, miközben mondandójába belesűríti véleményét az önkényről, legyen az társadalmi, szakmai vagy magánéleti. Végigvezeti a hallgatóit a magyar film és színjátszás egyik hőskorszakán, megosztja gondolatait színházról, világról, filmről, szerelemről, miközben mulat és nótázik.

Többen vele együtt éneklik a közönségből a felcsendülő híres magyar dallamok sorait, mint a Fekete szárú cseresznye, a Deres már a határ, a Hétre ma várom a Nemzetinél, vagy a Daru madár fent az égben.
A darab történéseinek sorában, Jávor élete szerelmével kötött házasságát idézi meg és csak itt a Főnix Színházban, az eredeti dramaturgiától eltérve és átírva azt, közösen énekelték a nézők tangóharmonika szóra a Mária, Mária kezdetű éneket Várszegi Tibor, a színház művészeti vezetője javaslatára és kérésére, melynek szövegét előzetesen mindenkinek kiosztottak.

Egy ragyogó tehetség, egy karizmatikus egyéniség, ő maga volt a megtestesült tekintély és elegancia. Akik csak filmvászonról ismerték Jávor Pált, talán nem is sejtették, mennyi megpróbáltatás és botrány, ugyanakkor milyen erős élni akarás és féktelen szenvedély jellemezte őt.

Az előadás végén a közönség helyéről felállva szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg az emlékezetes produkciót. Remek darab volt és jó mulatság a Főnix falai között, reméljük nem az utolsó.