A fiát elvesztő anya

2018-09-222018-09-20 Demeter Gábor 0 Comments

Az elmúlt hétvégén zárult Szűz Mária kiállítás ihlette hangulat még szerdán délután is belengte a Főnix Színház tereit. A tetőablakokról arkangyalábrázolások tekintettek le a színpadi térre, ahol Nagy Mari előadásában láthattuk Mária testamentuma című önálló estjét.

Megszámlálhatatlan írásművet vetettek papírra az asszonyról, aki Isten fiát, a vallásalapítót világra hozta. A nőről, aki szent lett, mert szűzen fogant és jó felesége volt Józsefnek, az ácsnak. Az anyáról, aki elveszítette gyermekét, végignézte annak agóniáját. A puszta gyászról azonban még nem írtak soha, arról, hogy milyen érzés lehet közvetlen közelről megélni a kínhalált, amire attól kezdve egy világvallást alapítottak.

Colm Tóibín kisregényének erejében, és saját édesanyja, Nagy Mari művészi teljesítményében hitt Victor Balázs rendező, aki színpadra dolgozta a művet. A színésznőt az üres színpad egyetlen díszletére egy kényelmetlennek tűnő székre ültette, azon összekuporodva, szinte mozdulatlanul mesélt. Pusztán tekintetére, és szuggesztív színészi erejére támaszkodott, ez azonban elégnek bizonyult. Könnyben úszó, mégsem síró, és mindenek dacára mégis kemény arckifejezése megfogta a nézőket.

Ebben a testamentumban a magányosan élő, öregedő, halálhoz közelítő Mária kénytelen-kelletlen válaszolgat az őt erőszakosan faggató evangélistáknak, akik igyekeznek összeállítani egy olyan, valósnak tűnő történetet, ami illeszkedik az újonnan formálódó keresztény ideológiához. Nem tűrnek semmiféle ellenkezést, semmi olyan emléket, ami ellentmondana hitüknek. Mária azonban makacsul ellenáll, és egy zaklatott belső monológban idézi fel fiához fűződő kapcsolatát. Ő miként látta, élte meg Jézus első csodatételét a kánai menyegzőn, vagy Lázár feltámasztását, hogy látta a veszélyt, ami gyermekére leselkedett, és azt is bevallja, bizony megingott hite fiában, annak csodatételeiben. Mindezek dacára sem hagyhatja történetének meghamisítását, el kell mondania saját emlékeit, még ha azok számára fájdalmasak is.

Ez a Mária testamentum talán sérthette a vallásos emberek érzéseit, mert az ebben felvázolt események, Jézus tetteinek és főleg csodáinak bemutatásakor erősen hangsúlyozottan jelenik meg, hogy ezeket nem látták az adott szereplők, csak hallották. Jézust nagyon is emberinek, sokszor gőgösnek mutatja, aki vágyik a dicsőségre, és bántja az anyját. Hívei nyomorékok, szerencsétlenek, tanítványai sokszor erőszakosak, hazugok, így teljesen újfajta, apokrif módon mutatta be az új vallás születésének körülményeit.

Mária nem csak más szemszögből, de máshogy is mesélte el Jézus történetét, megfosztva azt mitikusságától. A darab mítoszgyártást láttatott, bemutatva az ideológiai alapú történelemhamisítás működését. Viszont nem holmi öncélú polgárpukkasztásként!

Ez a történet Máriáról szólt, arról az emberről, akinek alighanem a legjobban fájt Krisztus kereszthalála. Egy anya elbeszélése volt ez, akivel megtörténik a legrosszabb: elveszíti a különlegesen tehetséges fiát, ráadásul már jóval a keresztre feszítés előtt.