Méhészek utazása

Első emberes hónapunk harmadik hétvégéjén velünk voltak az égiek: szeptember 15-16-án egyaránt késő nyári-kora őszi meleg, napfényes időjárás kísérte a Jászsági Méhész Egyesület tagjait a dél-nyugati végeken tett szakmai kirándulásukon.

Tóth Sanyi sofőrünk biztos vezetésével nekivágott a Mercedes autóbusz, az oda-vissza mintegy 600 kilométernyi útnak. Első állomásunk a Válicka patak völgyében, a dimbes-dombos Zala megyében fekvő Söjtör volt. A faluba érve tábla hirdeti: itt született a haza bölcse, Deák Ferenc.

Nátrán Attila és családja fogadott bennünket „minden földi jóval”, majd vendéglátónk a szakmáról, a bemutató méhészet rejtelmeiről tartott szemléletes előadást. Attila álló méhészkedést folytat, ezért a mézen kívül virágport termel, méhanyákat nevel, és a bemutató méhészet is hoz valamit a konyhára. Virágporát korábban a közeli Szlovénia közvetítésével az arab országok híres versenylovainak „doppingolására” is használták. A jász méhészek szemét megkapta egy, az anyák jelöléséhez használt, számukra ismeretlen fiola. Attila elmondta: tartalmából picit a torra cseppentve ragasztható a „méhkirálynőre” az adott évben soros méhanya-jelölő színű korongocska – az idén történetesen a piros. Hozzáfűzte, Magyarországon még nem látott ilyet a kereskedők kínálatában. A jászberényi mézvásáron sem? – kérdezték többen is. Ha jövőre eljön hozzánk, biztosan vehet majd ilyet – hangzott a berényiek hívogatása.

Ebéd a buszban „tarisznyából”, miközben észrevétlenül átléptük a magyar –szlovén határt. Irány a felerészben magyarlakta Dobronak, ahol évente kétmillió tő orchideát termelő vállalkozás működik. Látvány üvegházat is működtetnek a turisták kedvéért: ámuldozva néztük a trópusi növényeket, a vízesést, egyebeket. Nem sok idő jutott a bámészkodásra, hiszen következő állomásunk a valaha Muramelence néven ismert falucska, amelynek egyik nevezetessége, az ottani apiterápiás méhesház megtekintése következett. (Lapunk idei, 31. heti számának 6. oldalán részletesen írtunk a Molnár-féle méhes-házról – a szerk.). Ilyen szolgáltatást nyújtó, kaptárlevegős vendégházat épített Semen Stefán szlovén méhész. A testünket zuhanyozással, aztán szaunával célszerű előkészíteni a mézes masszázsra. Aztán jót lehet aludni a méhkaptárok levegőjében, amelyből egy óra – Stefán szerint – öt óra normál alvással ér fel. A méz, pálinka és egyéb finomságok ízlelgetése után, záró programunk a Lendván tartott borkóstoló volt. Gyomrunkat a házi sütésű rozskenyérre kent szlovén különlegességgel – vágott zsírral –, alapoztuk meg, amelynek receptjét Icuka, a háziasszony nem tartotta titokban. A 46 utazót számláló társaságnak egyöntetű benyomása volt Szlovénia már-már Ausztriához mérhető rendezettsége.

Végül vissza az óhazába, Lentiben a Hubertusz fogadóban szálltunk meg. Másnap az ottani termálfürdőben, illetve Szent György energiaparkban élveztük a napfény, a fürdővíz és az energia együttes jótéteményeit.

Dögei Imre
Krónikás, Jászsági Mézlovagrend

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?