A templomfalak titkai

Az Ars Sacra Alapítvány és a Kulturális Örökség Napjainak szervezői minden év szeptemberében összefognak és meghívják az egyházak képviselőit, hogy tárják ki templomaik kapuit a látogatók előtt. A Nyitott Templomok Napja kezdeményezéshez idén ötven település száz temploma csatlakozott, köztük a Jászberényi Ferencesek intézménye is.

Az Ars Sacra Fesztivál mottója Jób könyvéből származik: „Tekints az égre és lásd meg!” Ezzel a jelmondattal késztetik egyfajta belső utazásra az érdeklődőket, akik ha megállnak egy pillanatra, és körülnéznek, megcsodálhatják a világban rejlő apró szépségeket, kulturális kincseket. A már tizenkét éve működő, nemzetközi minősítésű fesztivál segít meglátni a hétköznapokban megbúvó szakralitást, teszi ezt közel hatszáz ingyenes programmal, mely magába foglal többek között kiállításokat, zenei – és irodalmi esteket, színházi előadásokat, lelki feltöltődéssel kecsegtető tárlatvezetéseket.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége csatlakozni kívánt ehhez a megmozduláshoz.

Így szeptember 15-én az általuk szervezett bemutató keretében izgalmas történelmi sétát tehettünk a Ferences Templom azon részeibe, ahová nem minden nap térhet be a hívő látogató sem.
A rendhagyó expedíció során Muhari Ferenc diakónus, valamint Besenyi Vendel helytörténeti kutató szegődött mellénk, hogy az elhangzó információk által tudásvágyunkat is csillapíthassuk.
– Jászberényben két nevezetes dolog van, az egyik a Lehel kürtje, a másik pedig a Ferences Templom – fogott bele Muhari Ferenc az 542 éves műemlék mozgalmas történetébe, azzal egészen 1460-ig repítve bennünket, amikor Mátyás király, valamint édesanyja, Szilágyi Erzsébet adományai jóvoltából létrejött az egyházi intézmény. De már III. Miklós pápa 1278-as írása is a pogány vallású jászok között térítő ferencesekről szól, akik egy bizonyos tartományfőnök, Adoriján vezetésével érkeztek városunkba, hogy beteljesítsék vallási megbízatásukat.

A ferences építészet sajátságaiból is különórát vettünk, így már világossá vált, miért került az oltár az épület keleti végébe, a főbejárat a nyugatiba, valamint a barokk torony a sekrestye mellé a mi templomunk esetében is. A hajó eredetileg lapos mennyezetéről már csak a gerendák falakban meglévő fészkei árulkodnak, a templom mélyebben fekvő padlózatát pedig a gyóntatófolyosón feltárt, gót stílusú kapu idézi. A török hódoltság korában bár kaszárnyaként hasznosították, mikor a ferencesek 1690-ben visszatértek, csupán kőfalakat találtak, a csúcsíves ablakok azonban még őrzik a múlt jegyeit, melyek az 1924-es renoválás során sem tűntek el. Az új harangok beszerzésére – melyek közül a legnagyobb 596 kg, a kisebb pedig 129 kg – a templom felújításával egy időben nyílt lehetőség. Később 1928. május 20-án szentelték az újonnan készített, 14 mázsás nagyharangot, mely Slezák László budapesti harangöntő mester keze munkája.

Az azóta Dr. Ternyák Csaba érsek úr által megáldott, folyamatosan bővülő orgona renoválására 2007-ben került sor. Az öt regiszter sípjainak száma összesen 392, a legnagyobb síp hossza pedig eléri a három métert is.

A továbbiakban Muhari Ferenc ismertetése alatt képzeletben kiléptünk a főbejáraton és az 1955-ben, búcsújárókegyhelyekről származó kövekből létesített Porcinkula-kápolnát vettük szemügyre, ahol napjainkban görög katolikus szentmisék zajlanak. A kápolna legfőbb dísze az Angyali Üdvözletet ábrázoló értékes festmény, Kontuly Béla művész alkotása, melyet élőben is megtekintettünk az előadásokat követő barangolás alkalmával.

Talán nem meglepő, de a kriptát övezte a legnagyobb várakozás, és valószínűleg sokan is vagyunk, akik egy-egy séta közben kíváncsian bámultuk a templom tövében álló, lelakatolt zöld kaput. A jelenlegi épület hajója alatt 1768-ig két különálló sírterem volt, melyek között boltozatos folyosó biztosította az átjárást – tudtuk meg ezt már Besenyi Vendel helytörténésztől, aki hozzátette, a két kriptatermet a templom belsejéből lehetett megközelíteni, egészen Mária Terézia királynő temetkezési törvényéig, mely korlátozta a közös kripták használatát. Helyette egyenként elfalazott fülkéket kellett építeni, ezekhez pedig egy külső lejáraton vezetett az út, ahogy a jelenlegi állapot is mutatja. Az új kripta építésekor befalazták az orgonakarzat felé húzódó sírterem bejáratát, így a régi kriptában még ma is ott vannak a hajdan örök nyugalomra odatemetettek maradványai, akikről pontos személyes adatokat anyakönyv hiányában sajnos nem tudunk. Az eddigi kutatások szerint a ferences rend tagjainak, a rendet anyagilag támogató módos, előkelő személyeknek állított sírhelyeket rejtik a falak.

A kriptakamrákban áthűlt végtagjainkat az idősotthonhoz tartozó kolostorkertben tett séta során melegítettük fel, ahol a hat éve felszentelt, 7,38 méter magas fénykereszt mellett a lakók gondosan ápolt veteményese is szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Fólia alatt lustálkodó paprikák, tenyérnyi nagyságú mocsári hibiszkuszok, kukorica kalászok és dísztökök is sütkéreztek a lemenő nap fényében a Magyarok Vásárának rendszeresen helyet adó udvaron, mely most a Nyitott Templomok Napja elnevezésű rendezvény záró állomása is volt egyben.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?