A Jászapáti Színjátszó Kör története (11)

Az új évben ismét közbeszólt a munkahely, a család, az életkor…Fodorné Jucust családi, munkahelyi, tanulmányi problémák miatt el kellett engednünk. A társulat idősebb tagjai is kevesebbet vállaltak, betegségek is közbeszóltak, szükség volt a változtatásra.Olyan darabot kerestem, amelyhez kevés szereplő kellett, vidám legyen és lehetőleg zenés. A TV-ben láttam a Hyppolit a lakáj 1990-es színpadi feldolgozását, amely minden feltételnek megfelelt.

Sikerült beépítenünk a csapatba két tinédzsert: Kovács Klaudiát és Budai Istvánt – akik már a gimnázium előadásain is jól szerepeltek – és két fiatalt: Budainé Nagy Piroskát – volt néptáncosunkat – és Ádám Jánost, a gyermekek kedvelt Jancsi bohócát, akik lelkesen dolgoztak és kiválóan helytálltak. Megfiatalodott és megújult a társulat.

Két új súgónk: Andrásiné Miklós Julianna és Deli Zoltánné, valamint új technikusunk: Vincze Róbert jól beépültek a csapatba, és a nagy „öregjeink” a Kiss-, és a Kökény házaspár pedig hozták jó formájukat. Korelnökünk Szabari Ferenc maradt, és továbbra is Orosz Ferencné volt a fodrászunk, a sminkesünk, az öltöztetőnk.

Mivel nem volt elég férfi szereplőnk, így egy huszárvágással nadrágszereppé alakítottam a címszerepet – Hyppolitot, a lakájt nő – Molnár Rózsa – fogja eljátszani…

Karmesterünk Balogh József a régi slágereket nagy türelemmel tanította be, tagjaink pedig a színpadképben segítettek. Pallagi Imre segítségével szereztünk igazi „trümó” –t (lavórszekrényt), és Andrásiné Miklós Julika közreműködésével egy gyönyörű kanapét.

A felkészülés közben egy nagy elismerésben volt részem: 2014-ben a Kultúra Napján a Kökény Család kapta meg Jászapáti város kulturális díját, a Pájer Antal-díjat. Párom, gyermekeim, szüleim és testvéreim szinte valamennyien a kulturális élet valamelyik területén – ének és zene, néptánc, színház, sport – értek el sikereket, hoztak elismerést szülőföldjüknek, a Jászságnak, Jászapátinak.

A próbák során ismét szembesültünk az amatőr státusz problémáival, mert szinte havonta kellett új szereplőket keresni és betanítani. Volt, aki a munkahely, vagy a család miatt mondta vissza a felkérést, volt, akit a szerep győzött le…

Így a 2014-es év a felkészülés jegyében telt el, de a tagok egy részének a Vegyes Kar programjai miatt máshol is helyt kellett állniuk. (Majális, Jász Világtalálkozó, Kéménd)

Ebben az évben Jászapáti rendezte a Jászok Világtalálkozóját, amelyen nekem is jelentős szervezési feladataim voltak: a települések kulturális csoportjainak bemutatkozása, a Jászságért-díjasok életútjáról szóló kiállítás összeállítása, a jászsági kórusok fellépése, és a két legnagyobb program megszervezése (a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda című műsora és a Csík Zenekar koncertje)

Augusztusban a Vegyes Kar meghívást kapott Kéméndre is, az ottani Szent István-napi ünnepségre.

A kirándulással tovább erősítettük a két település lakói közötti baráti kapcsolatot.

Közben szorgalmasan próbáltunk hetenként, segítve egymást a felkészülésben.

Valódi családias társulati légkört sikerült kialakítanunk a 2015. évi júniusi bemutatóra.

Az első előadásra meghívtuk a város vezetőit, önkormányzati képviselőit, támogatóinkat, a Városi Vegyes Kar valamennyi tagját. A 110 tiszteletjegyes mellett még 182 néző vásárolta meg a belépőjegyet, így telt ház előtt húztuk szét a függönyt.

Az előadás végén mondtunk köszönetet egyik lelkes és rendszeres támogatónknak – Bacsa Mihályné Margitkának – akit a színjátszó kör tiszteletbeli tagjává választottunk.
A bemutatóról a Jászsági Térségi TV készítette az alábbi tudósítást, Erdei Gábor főszerkesztővel:

Erdei: Múlt vasárnap mutatta be a jászapáti színjátszó csoport legújabb zenés előadását a Hyppolit a lakájt. Már egy éve folynak az előkészítő munkálatok és a próbák, mi a premier előtt beszélgettünk az alkotókkal. (a riportok közben részletek voltak láthatók az előadásunkból, és a régi fekete-fehér filmből)

A Hyppolit a lakáj egy filmtörténeti jelentőségű alkotás, az 1931-ben bemutatott fekete-fehér filmvígjáték volt a második magyar hangosfilm, mely igazán kivételes sztárokat vonultatott fel. 2012-ben a film bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé. Ilyen elődök után bárkinek igazi kihívás és megtiszteltetés ebben az előadásban szerepelni. A darab rendezője és egyik főszereplője, valamint a komornyik hozta változások legfőbb szenvedője Kökény Gábor, aki a színjátszó csoport vezetője. Ő az elmúlt egy esztendőben folyamatosan próbálta az előadást csoportjával a vasárnapi premier előadásig.

Kökény: Rögtön a világtalálkozó után hozzákezdtünk a Hyppolit a lakáj zenés bohózatnak a próbáihoz, bizony majd egy éves munka van mögöttünk. És hát nagyon izgulunk, mert éppen most perceken belül el fog kezdődni a bemutató előadás, amelyen telt ház lesz.

Erdei: Az tiszta sor, hogy zenés előadás, mert ugye ez profilja a csoportnak. Mért pont a Hyppolit?
Kökény: Ennek természetesen az az oka, hogy én mindig olyan előadást szoktam választani, amelyet meg is tudunk valósítani. Tehát megvannak hozzá a szereplők, a megfelelő szereplők. Sajnos a My Fair Lady után néhány főszereplőnk családi és egyéb okok miatt nem tudott velünk dolgozni, ezért – ahogy szokták mondani – abból kellett „főzni” amilyen szereplőink maradtak, és hát ahhoz igazítottam az előadást. Ezért maradt a Hyppolit, ahol ugye végül is tíz szereplős a darab, és sikerült most fiatalokat is megkérni arra, hogy közreműködjenek, akik egyébként a gimnázium hasonló előadásain már szerepeltek, tehát van egy kis tapasztalatuk is.

Erdei: No ez nagyon jó dolog, mert ugye eddig ahogy megismertük a csoportot, többnyire finom átfedést lehetett tapasztalni a városi énekkar és a színjátszó kör között, és hát többségében a szépkorúak vettek részt ebben a csoportban. Többször beszélgettünk róla, hogy nagyon jó lenne a fiatalítás.

Kökény: Hát mindenféleképpen szeretnénk, ha minél több fiatalt sikerülne rávenni, hogy megmutassa a tudását, mert nagyon sok tehetséges fiatal van Jászapátin, akik egyébként az iskolai előadásokon szerepelnek, csak aztán utána nem vállalják az ezzel járó többletmunkát. A fiatalokat most sok minden elcsábítja a színháztól, de reméljük, hogy kedvet fognak kapni e néhány fiatal szereplőnk jó bemutatkozása után.

Erdei: A slágerszerző Eisemann Mihály műveit Balogh József zongoraművész tanította be.

Balogh: A csoporttal együtt dolgozni nagyon jó; amit ki szoktam hangsúlyozni: Ők amatőrök, nem tanulták sem a zenét, sem a színjátszást, de nagyon lelkesek és nagyon szorgalmasak. Amikor lemegy a szövegmondásos próba, – ahogy mondod – utána következik az énekpróba, betanítom a dalokat. Több próba is van, sok-sok próba, és amikor megtanultuk utána visszük színpadra először.

Erdei: Mennyire nehéz mondjuk ennek a darabnak a zenei anyaga?

Balogh: Volt már ennél sokkal nehezebb darab. A Marica grófnő, a My Fair Lady. Ebben egy kicsit könnyedebb dalok vannak, a közönség számára ismertek. Vannak új tagok a színjátszó körben. Velük egy kicsit nehezebb volt, de ők is belejöttek és megtanulták.

Erdei: A történet szerint Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikre sikeres lesz. Gazdagságát azonban megkeseríti, hogy felesége nagypolgári életet akar élni.

Kiss Jánosné: Én vagyok a Schneiderné, aki ugye egy vállalkozónak a felesége, és nagyon szeretne a felső tízezerhez tartozni, ezért mindent elkövet. Ez egy nagy kihívás, mondjuk megalkotni valakit, akit valahogy meg kell személyesíteni. Tehát elképzelem, hogy milyen lehet, és megpróbálom Őt megformálni. Hogy most mennyire fog sikerülni, ezt nem tudom. Érzéseim szerint igyekeztünk, nagyon beleadtunk mindent. Elképzeltem egy karaktert, és annak megfelelően próbálom előadni.

Erdei: Előkelő vendégből is akad a darabban, hiszen a grófi származású Wittenberg Szelicei András inkognitóban tevékenykedik a szállítmányozásnál, hogy Schneider lánya – Terka – közelében lehessen. Terkát viszont egy jó családból származó férfihez, Makács úrhoz akarja hozzáadni az úrhatnám mama. Ekkor kerül a képbe Hyppolit. Az arisztokrata családoknál szolgáló komornyik bevezetése újgazdagék háztartásába számos nevettető helyzetre ad alkalmat. Egy hölgy hogyan tud egy kimért urat eljátszani? Mennyire volt ez nehéz?
Molnár Rózsa: Hát az az igazság, hogy én már gyerekkoromban is szerepeltem színjátszó körökben, aztán mivel pedagógusként dolgoztam, így igazából nem esik, nem esett nehezemre ezt a szerepkört eljátszani, betölteni.

Erdei: Mégis nyilván az uraknak vannak másfajta mozdulatai. Mennyire kellett ezt a próbafolyamatok alatt kifinomítani, hogy ez a kimért lakáj mégis úgy mutasson a színpadon, ahogyan az kell.
Rózsa: Hát igazából nekem az ilyen kimért szerepek mennek az az igazság. Tavaly is, illetve az előző színdarabban, mikor a Higgins anyját alakítottam, akkor is egy ilyen kimért dáma szerepem volt.
Erdei: Már esett szó Terkáról, Schneider Mátyás eladó leányáról és a fiatalokról, akik csatlakoztak a színjátszók csoportjához. Egyikük Kovács Klaudia.

Klaudia: Körülbelül egy évvel ezelőtt Gáborral fölvettem a kapcsolatot, mivel ide jártam a Gróf Széchenyi István Katolikus Gimnáziumba, és ott dráma tagozaton voltam, és Budai Pistivel – szerepbeli párommal – együtt kerültünk bele ebbe a darabba. Úgy, hogy azóta vagyunk részesei ennek a társulatnak.

Erdei: Nagyjából – ahogy hallottam – egy éve folynak a próbák, szöveg-, és énekpróbák, mindenféle. Mi lett az első évek tapasztalata számodra?

Klaudia: Főképpen az, hogy megtanuljunk együtt dolgozni, és hogy élőzenével énekelünk, és az, hogy ez már élesben megy, nagyközönség előtt, nemcsak iskolában. Főképpen ez.

Erdei: Egyszóval doppingol eléggé. Van is ilyen terved, egyébként, hogy ezzel komolyabban foglalkozol?

Klaudia: Még nem gondolkoztam rajta. De nagyon tetszik, nagyon tetszik ez a szakma.

Erdei: Mi az, amit hasonló fiataloknak – mint te – ez a dolog adhat?

Klaudia: Főképpen, ha a munkájukat jól végezték, hatalmas tapsot, és ez nagy siker. És rengeteg pozitív energiát, még ezt körülölelve. Nagyon sok mindenki nem látja e mögött a munkát. Mi tudjuk, és ez a lényeg.

Erdei: Az alkotók játékára nem lehet panasz, már csak azért sem, mert valóban látszott az a sok-sok munkaóra, mely szórakozást hozott a jászapáti nézőknek. Ez kitűnő elfoglaltsága volt az elmúlt egy évben mindenkinek, aki részt vett az előadás létrehozásában. A fiatalok ambícióinak is teret adott, illetve a szépkorúaknak is közösséget, kultúrát, célt és heti programot biztosított. Ilyen időszakokban van lehetősége az érdeklődőknek megismerni azt a tevékenységet, melyet a csoport biztosít.

Szabari Ferenc: Nem értem meg, hogy mért nem kíváncsiak az emberek, az idősek? Legalább addig jussanak el, hogy menjenek el valahova olyan helyre, hogy amit ha valaha látott és tetszett neki, ő is részt vegyen benne. Menjen el, és akkor meg fogja tudni, mert biztos lesz olyan társaság ott, aki marasztalja, és belejön ezekbe a dolgokba.

Erdei: A felvonások között a közönség reakcióira is kíváncsiak voltunk. Milyen a darab, hogy érzik magukat?

Néző 1.: Nagyon jól érezzük magunkat. Köszönjük szépen a kérdést. Nagyon jó az előadás, tetszik a Hyppolit, nagyon föltalálja a Rózsa magát ebben a szerepben. Jó.

Néző 2.: Nekem is nagyon tetszik. Nagyon szuper. Minden darabjukat láttam, és nagyon tetszik.

Néző 3.: Az apáti szereplők egyértelműen, tisztességesen, és szépen felkészültek, szépen összeállt az első része a darabnak. Tetszett.

Néző 4.: Nagyon jó volt, úgyhogy reméljük a következő felvonás is ilyen lesz. Tetszett.

Kovácsné: Nagyon elfogult vagyok, mert az egyik szereplő a lányom, így aztán nekem nagyon tetszik.

Erdei: Csak nem a főszereplő?

Kovácsné: A Terka a lányom. Igen.

Erdei: Mit szól ahhoz, hogy ez a fiatal lány gondolt egyet, és belevágott ebbe a darabba, illetve elvállalta ezt a szerepet?

Kovácsné: Minden vágya ez. És az életpályája is szeretné, ha effelé tendálna. A művészi pályát nagyon-nagyon szeretné választani a jövő évtől. És aztán majd kiderül, hogy össze fog-e neki ez jönni. Hogy sikerülni fog-e.

Bugyi Lajosné: Nagyon tetszett a darab, és örülünk, hogy van itt Jászapátiban ilyen kulturális lehetőség. Hát idáig jól éreztük magunkat. Reméljük, hogy a többi felvonásban is ilyen jó hangulat lesz.

Erdei: Fontos egyébként, hogy legyen ilyen szórakozás Jászapátin?

Bugyi Lajos: Szerintem sokat számít, és szükség is van rá az apáti lakosoknak. Több előadáson voltunk már, de nem szeretnénk egyet is kihagyni, mert nagyon tetszik, nagyon jó, és szívesen járunk ilyen előadásokra. Gondolom többen, mert szinte mindig telt ház van.

Néző 5.: Az egyik szereplő közeli ismerősünk, barátunk, úgyhogy most érte izgulunk nagyon, hogy továbbra is jól szerepeljen. Éppen ő a Hyppolit.

Néző 6.: Az embereknek kell a kultúra, mert javítja a közérzetet, sokkal több a kedves dolog, ne mindig a politikával foglalkozzunk, hanem inkább az embereknek a tudását növeljük, és jókat szórakozzunk.

Erdei: Az előadás sikerrel vette a premiert. De aki nem látta ne csüggedjen, mert július 12-én, vasárnap 18 órától ismét láthatjuk a darabot a Pájer Antal művelődési házban. Jegyek már most, elővételben kaphatóak.

Folytatjuk

Szerző: Kökény Gábor

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?