Búcsú Keresztesi Jánostól

Örök vidám, segítőkész Keresztesi János kedves barátunktól, kollégánktól vettünk végső búcsút augusztus utolsó napján a Jászberényi Polgármesteri Hivatal dísztermében.

A földi pályáját 64 éves korában elhagyó örökifjú Jánostól búcsúztatóján gyászoló családja mellett, barátai, ismerősei, munkatársai köszöntek el a család kérésére a Városházán rendezett búcsúztatón. Megemlékező beszédében Szabó Tamás polgármester méltatta az elhunytat, aki mindig tettre kész kollégája, eszmei harcostársa, önzetlen segítője volt. Beosztott és felettes értékrendje, eszmeisége azonos volt, ennek köszönhetően a közös álláspontra való helyezkedésből fakadóan gördülékeny és hatékony munkakapcsolat alakult ki közöttük. János életének aktív helyszíne volt a munkahelye, ahol bármikor, szinte éjjel-nappal, hétköznap és hétvégén is ugyanolyan lelkesedéssel végezte feladatát. A kollegiális viszonyokon túl a hivatal dolgozói valamennyien baráti kapcsolatban álltak Jánossal, hiszen megnyerő személyisége, közvetlensége okot adott a lelki szálak megerősítésére is. A búcsúztatón megjelentek sokasága és széles köre bizonyítja, hogy az elhunyt az élet számos területén hasonlóképp viszonyult társaihoz. Az általa művelt széles spektrumú élet minden egyes szegmensében otthonra, barátokra talált. János elment, de nem múlt el! A valódi megemlékezés a hivatalos búcsúztatón túl mindannyiunk lelkében ott van, és mindaddig ott marad, míg emlékszünk hangjára, mosolyára, gesztusaira. Fájdalommal és az elmúlás okozta erős hiányérzettel búcsúzom segítőmtől, munkatársamtól, barátomtól s kívánom azt, hogy még hosszú ideig bensőnkben hordozzuk emlékét – zárta szavait Szabó Tamás polgármester, majd a kegyelet jelképeként elhelyezett egy szál fehér rózsát az elhunyt fényképe mellett.

A búcsúztató gondolatok sorát Hajnal-Nagy Gábor alpolgármester folytatta. – Barátom és egyben legnagyobb kritikusom ment el. Szeretet és segítő szándék volt mindig őszinte szavaiban. János hiányzik, de úgy érzem, nemcsak nekem fog hiányozni – fogalmazott az alpolgármester. A jókedv mindig vele járt, egy jó szó, mosoly mindenkinek jutott a vele való találkozásokkor. Őszintén szerette a társaságot, vidámságot hozott, imádott viccelődni. Páratlan kommunikációs képességével a legkülönfélébb emberekkel pillanatok alatt megtalálta a közös hangot. Mindez csak hihetetlen intuíció, emberismeret birtokában lehetséges. Jánosban kétségkívül volt valami megmagyarázhatatlan különcség, dolgok felett állás, amit a Jászságba költözését követő tíz év alatt sem sikerült kiismerni, de páratlanul széles ismeretségi körében rengetegen kedvelték. Az egykori felvidéki nemesi család sarja hordozta azt a jó értelemben vett nemességet és eleganciát, amit kapcsolataiban, részben eltékozolt művészetében sikerült kibontakoztatnia. A grafikához való visszatérését többször tervezte, voltak fellángolásai, tervei, ám végül mégis inkább hivatali teendőinek és az általa olyannyira kedvelt tanyai életnek szentelte idejét. A puritán vidéki életben megtalálta a nyugalmat, megvalósíthatta a materialista élet hívságaitól távoli életfilozófiája kiteljesedését. Talán ezért volt mindig optimista, elégedett, energikus, boldog örökifjú, aki mindig tele volt tervekkel. Életének utolsó időszakára erősen rányomta bélyegét küzdelme a súlyos kórral, ám vidámságát az utolsó pillanatokig megőrizte. Ha most köztünk lennél, ma is biztosan vicceken nevetnél, Isten nyugosztaljon, János! – zárta személyes hangvételű szavait Hajnal-Nagy Gábor.

Mező István református lelkész két rövid igével emlékezett az elhunytról, majd az íjászok nevében kürtszóval tisztelegtek sporttársai Keresztesi János emléke előtt. Az elhunyt portréja előtti főhajtással, majd kiállított grafikái megtekintésével vettünk búcsút Jánostól, ám emléke sokunk szívében tovább él.

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?