Emlékezés a Nagy Háború hőseire

2018-08-102018-08-09 Bognár Mária 0 Comments

Emléktáblát állítottak a Nagy Háborúban elesett negyvenezer hős magyar királyi budapesti honvéd, és legendás parancsnokuk, kulistei Ehman József altábornagy tiszteletére augusztus 3-án a budapesti XI. kerületi Gazdagréti Szent Angyalok templomban.

Az esemény kezdetét harangszó jelezte, majd a Himnusz elhangzását követő zászlófelvonás után Galla János, a Magyar-Osztrák Bajor Társaság elnöke kezdte a megemlékezők sorát. Elmondta, hogy a jászkun katonák főként a Magyar Királyi 29. és 30. Honvéd Gyalogezredben, a 29. Honvéd Népfelkelő Gyalogezredben, valamint a Magyar Királyi Budapesti 79. Honvéd Dandárban szolgáltak. Parancsnokuk 155 éve született (Rév)Komáromban. Édesapja Ehman Gusztáv az 1848-49-es szabadságharcban a budai vár visszafoglalásában is részt vett, és Klapka György tábornok segédjeként a komáromi várat végsőkig védők egyikeként kapott az osztrákoktól menlevelet. Legkisebb fia, Ehman József a hadapródiskolát Károlyvárosban végezte. Ezredessé 1913-ban léptették elő, ekkor lett a 29-esek parancsnoka, majd 1914. október 23-tól a Budapesti Honvéd Dandáré is. 1914. augusztus 20-tól november 4-ig a szerb fronton az ő nevéhez fűződik a kulistei hőstett, amikor személyesen vezette katonáit rohamra. Innen kapta nemesi előnevét, számos kitüntetéssel és az altábornagyi rendfokozattal együtt. A négy év alatt a 29-esek, 30-asok és a 79-es dandár több hősi halottat veszített, mint a gyászos mohácsi csatában az egész magyar sereg. Galla János megemlékezését vitéz Somogyvári Gyula gondolataival zárta: Aludjatok hát Isten katonái, / aludjatok csak boldog pihenők, / ringassanak szelíden, mint az álom, / idegen földek, távoli temetők.

Galla János a Magyar-Osztrák-Bajor Társaság és a Hegyvidéki Trianon Harangja Társaság nevében oklevelet adott át Szentváry-Lukács János történész, Maruzs Roland alezredes, történész és Illésfalvi Péter történész részére katonahőseink emlékének ápolásáért.

Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tanácsadója kifejtette, hogy a Nagy Háború századik évfordulóján, amikor az egész világ emlékezik, nekünk is hallatni kell hangunkat. Annál is inkább, mivel a történelmet író győztesek magukat pozitívnak állították be, a vesztesek pedig maradtak gonoszok, agresszorok, akik megérdemlik büntetésüket. Különösen a kommunizmus évtizedeiben volt ez így, amikor még beszélni sem lehetett a két világháború és az azokat követő szörnyű idők magyar áldozatairól. Csak suttogni lehetett a több százezer magyar áldozatról. A rendszerváltást követően közel két évtizednek kellett eltelnie, hogy a II. világháború utáni elferdített szemléleten változtassunk. A kommunista történelemszemlélet a hazájukért dolgozó, nemzetükért felelősséget vállaló személyeket tüntetett fel negatív színben, miközben helyükre a megszállókat kritikátlanul kiszolgáló kollaboránsokat állította példaképül.

Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke még megemlítette a 13-as Jász Huszárezredet és a 68-as Jászkun Gyalogezredet is, amelyekben szintén nagy számban szolgáltak jászok. Elmondta, hogy a 29-es Honvéd Gyalogezred végigjárta az I. világháború minden nagy harcterét, a szerb, majd az orosz fronttól Bukovinán át az olasz frontig, és rettenetes véráldozatot hozott. Az önkéntesek lelkesedésének példázataként felidézte Varga János árokszállási gazda megszólalását. „Mert ha münk csak megszagoljuk ezt a mundért, mindjárt húszesztendősnek tartjuk magunkat…”. A 29-eseknek saját tábori lapjuk is volt CIBO néven (Cibo a Kárpátok egy kis patakja). Soraikban számos neves személy is szolgált, mint például Aba Novák Vilmos és Zádor István festőművész, vagy vitéz Somogyvári Gyula („Gyula diák”).
Felidézte, hogy a hadba indulás 100. évfordulóján Jászberényben koszorúzás és egy évig kiállítás volt a Jász Múzeumban, Przemyslben pedig felállították Győrfi Sándor magyar huszárokra emlékező szobrát.

A népi emlékezet is megőrizte ezt az áldozatot. A „Kimegyek a doberdói harctérre” aligha maradhat el baráti nótázások során, amikor a katonanótákra kerül sor. Őrzik még a családi ereklyék között a rézmozsarak helyett a vasmozsarakat, vagy az aranygyűrűket helyettesítő vasgyűrűket. Fakult régi fotók és levelek, régi obsitlevelek is emlékeztetnek ezekre az időkre, ezeket még nagy számban őrzik.

Száz évnek kellett eltelnie, hogy immár emléktábla hirdesse a 29-eseknek is a dicsőségét. Illesse köszönet mindazokat, akik ebben részesek voltak, első helyen Galla János elnök urat, hogy ezt az új zarándokhelyet létrehozták – zárta gondolatait.

A hősök méltatása után Szederkényi Károly címzetes prépost felszentelte a közadakozásból készült emléktáblát. A megemlékezés koszorúinak elhelyezését a Szózat eléneklése követte. Az esemény zárásaként a Katonai 29. Honvéd Hagyományőrzők Takarodó-t fújtak.