Nagy család a táncos közösség

2018-08-09 Szabó Lilla 0 Comments

Kökény Róbert Jászapáti szülötte, gyermekkorától fogva a tánc szerelmese. Ma már nemcsak egy sport vagy hobbi számára, hanem a hivatása is. Több évig az Experidance tánctársulat tagja volt, napjainkban pedig artistaként a Lavanda s.r.o egyesületnél tevékenykedik. Felfelé ívelő pályájáról, a szakma nehézségeiről és szépségeiről kérdeztem.

A Jászságban nagy hagyománya van a tánc szeretetének, népszerű a néptánc és a moderntánc is. Te ennek a kettőnek az ötvözéséből egy különleges táncstílust képviselsz. Hogyan indultál el ezen az úton?
Hét éves koromban kezdtem el táncolni Jászapátin, Bakonyi István és Vágó Éva keze alatt. Egészen tizennégy éves koromig tanulhattam tőlük, mind szakmailag és emberileg egyaránt. Sokat köszönhetek nekik, mert ők indítottak el a tánc útján. Ezután tizenöt évesen felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc- színházi- tánc szakra, ahol a néptánc mellett sok más különböző táncnyelvet is tanulhattam, elsajátíthattam. Többek között balett, moderntánc, társastánc és sztepp. Az oktatás kicsit másképpen zajlott, mint egy sima gimnáziumban. A szakmai órák reggel nyolctól kezdődtek és délután egy órakor értek véget. Ezután ebédszünet és délután kezdődött a gimnáziumi oktatás, ami este 6-7 körül fejeződött be. Öt éven keresztül minden nap így telt. Az iskola ideje alatt 18 évesen részt vettem Spanyolországban egy intenzív balett, moderntánc kurzuson, ami egy hónapig tartott. A sikeres államvizsga után elszerződtem az Experidance Produkcióhoz, ahol kamatoztatni tudtam az addig megszerzett tudást.

Mi kell ahhoz, hogy valaki az Experidancebe táncolhasson?
Először is, ami számomra mindig is fontos volt, az elhivatottság. Ha valamit csinál, vagy elkezd az ember, azt tisztességgel és teljes szívéből csinálja, továbbá, kell egyfajta profi szakmai tudás és nyitottság az új dolgok felé. Végül pedig a fellépések és a színpadi megjelenés is sok odafigyelést igényel, mind táplálkozás és edzés terén.

Ahogy beszélsz erről, úgy tűnik, sok áldozattal jár a hivatásod. Sosem volt olyan pont, amikor úgy érezted feladod?
Igen, a folytonos edzés és az egészséges táplálkozás, valamint az artista trükkök minden napos gyakorlása valóban áldozatot igényel, de én mindig is szerettem a kihívásokat. A rengeteg fellépés és az egész napos próbák összekovácsolják a csapatot, együtt sírunk és nevetünk. Jól érzi magát az ember egy ilyen nagy családban, éppen ezért a kérdésre válaszolva, soha nem akartam feladni!

Több mint egy éve mégis kiléptél a társulatból. Mikor fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy artista leszel?
Ez már az Experidanceben töltött éveim alatt foglalkoztatott. Párommal, Bistei Judittal már a társulatban rengeteg emelést tanulhattunk meg és mutathattunk be a színpadon. Viszont a sorsdöntő dolog talán az volt, amikor a Fővárosi Nagycirkuszban láttunk egy fiatal artistát a levegőben “repülni”, ekkor döntöttük el, hogy mi légtornászként szeretnénk kipróbálni magunkat. Mindkét stílust nagyon szeretjük, de nem lehet összehasonlítani a két társulatot.

Nem tűnnek egyszerűnek a koreográfiák, hogyan készülsz fel?
A próba alatt megtanulja az ember az összes lépést, motívumot, amit később csak át kell ismételni. Sokszor csak meghallom a zenét és magától megy a lábam.

Mit érzel ilyenkor, amikor a színpadon vagy?
Minden megszűnik körülöttem, szétmegy a függöny, kigyulladnak a fények és azonosulok az adott szereppel, karakterrel, szituációval. Majd a végén jön a taps, és érzem, hogy ezért érdemes csinálni, adni a nézőnek egy olyan élményt, amitől boldog lesz, és amire sokáig emlékezni fog.

A te utad Jászapátiról indult, hogyan látod ma a Jászság fiatal táncosait?
A jövő generációját, a fiatal táncosokat mindig is fontosnak tartottam, mert ők fogják továbbvinni azt a tudást, szakmaiságot, hozzáállást, amit tőlünk nagyoktól látnak vagy tanulnak.

A jövő generációja után engedj meg egy kérdést a saját jövőddel kapcsolatban. Hogyan képzeled el magad húsz év múlva?
Ez nehéz kérdés, még nem nagyon gondolkodtam rajta. Talán ugyanígy, mint most, csak kicsit öregebben. Legyek egészséges, és akkor már mindenem meglesz!