Álmok, tervek, realitások – körkép a jászsági fiatalokról

Bizonyára sokszor elgondolkozunk azon, mi lesz a világgal, az országgal, ezzel a várossal azután, mikor mi már nem tudunk alkotó tevékenységet folytatni, formálni, gyarapítani, tenni érte. Sikerül-e átadni a tágabb és szűkebb értelemben vett hazaszeretetet? Megkapják-e azt a tudást fiataljaink, amivel később tudnak boldogulni, a teremtett világhoz építőleg hozzájárulni? A következő beszélgetés-sorozatban olyan, a Jászsághoz ezer szállal kötődő, példamutató fiatalok adnak aktuális keresztmetszetet, egyfajta helyzetjelentést munkájukról, akiknek mostanában történt valami fontos változás az életútjukon. Egy biztosan közös bennük – szenvedélyesen szeretik azt a területet, amiben jók, és a tenni akarás, a tettvágy hajtja őket.

Szerintem szükséges egyensúlyt teremteni

Nagy Bálint frissen végzett automatikai technikus, bizonyítványát a Liska József Középiskolában szerezte. Számos kiemelkedő eredménnyel, szerepléssel, versenyzéssel a háta mögött az egyetemi tanulmányok, és a munkaerőpiacra való belépés előtt áll.

Hogy telik a nyári szünet?
– Érdekesen alakult a nyári szabadság: a Samsung Zrt. diákmunkása vagyok néhány hétig, ugyanis egy tavaszi, sikeres szereplés után – a Samsung Fizika- és Elektronika Versenyen IV. helyezést értünk el – visszahívtak dolgozni. Azért érdekes, mert a szakképzésben elsajátított tudás most kezd rendszerré összeállni. Örülök ennek a szakmai tapasztalatnak, mert neves cégnél dolgozhatom, én ezt úgy fogom fel, hogy tanulni vagyok ott. Egyébként a héten várom az egyetemi felvételi eredményhirdetést: a gödöllői Szent István Egyetem gépészmérnök szakára jelentkeztem.

Mit jelent számodra jászberényinek lenni?
– Nekem az volt a legjobb dolog Jászberényben, hogy az OKJ képesítésig minden iskolámat itt végezhettem. Ha még műszaki jellegű felsőoktatási szakok is lennének, még inkább bővülne a kínálat. De úgy hallottam, vannak erre irányuló kezdeményezések. Itt él az egész családom, a baráti köröm. A középiskolai évek alatt megtaláltuk egymást és ezek tartós kapcsolatok lesznek. Jó emberek élnek itt. Szeretem az élénken folytatott hagyományőrzést, a Csángó Fesztivált, azt, hogy az országunk jó hírét viszi tovább a város. Talán egy McDonald’s hiányzik.

Hogy formálódik a véleményed az elmélet, és csak a gyakorlat során elsajátítható tudás kapcsolatáról?
– Azt tapasztalom most, a nyári munkám során, hogy semmi sem olyan, mint az iskolában. Engem mindig is lenyűgözött, miket lehet csinálni áramkörökből. Most kapcsolószekrényekkel, motorokkal, elektronikai összerakással foglalkozunk. Az tetszik a legjobban, hogy engednek a saját hibánkból tanulni, és megtanulni kijavítani. Megbíznak bennünk, és ez érték számomra. A raktár meg egyenesen megdöbbentő: ki néz ennyi tévét?

Milyen terveid vannak a jövőben?
– Az egyetem elvégzése után szeretnék kulturáltan, megfelelő egzisztenciával, értelmes baráti társaságban élni. Természetesen a saját ház, autó, barátnő mind tervben vannak. Szerintem szükséges egyensúlyt teremteni, semmit nem a végletekig megélni. Egy jó, neves cégnél képzelem el a szakmai kihívásokat, és nem riaszt a multik világa: lehetőséget látok benne, utazási alkalmakat és megbízhatóságot. Érdekelnek a technológiai innovációk, a jövő találmányai. Akár még ilyen fejlesztésekben is részt vennék – okosak a magyar mérnökök.

A kisvárosi tempót élhetőbbnek tartom

Gregor Máté szintén a Samsung Zrt. dolgozója, informatikusként járul hozzá a versenyszféra egyik sikeres, jászfényszarui gyárának munkájához. Kókai lakosként egy egészen más szeletét látja régiónknak, szakmai és emberi tapasztalatairól mesélt.

Mi a véleményed – itt dolgozóként – a jászsági térségről?
– Kókán élek, a munkám köt a Jászsághoz. Négy éve dolgozom a Samsungnál, ez az első igazi munkahelyem a kezdeti szárnypróbálgatások után. Nagyon szeretem a jó elhelyezkedését, a bejárás megoldott, 20 percen belül ott vagyok. Szeptemberben fogunk összeházasodni a menyasszonyommal, Kókán vagy a környékben szeretnénk élni, csupán annyi a szempontunk, hogy a főváros könnyen megközelíthető legyen. Először a Quality-n dolgoztam minőségellenőrként, majd átvett az IT – megelőlegezte a bizalmat – és ott programozóként tevékenykedem. Munka mellett, levelezőn végzem a Kecskeméti Főiskola programozó informatikus szakát. Most szereztem meg a diplomához szükséges középfokú nyelvvizsgát, jövő januárban pedig mint végzett informatikus folytatom a munkát. A cég támogatta továbbtanulási szándékomat, ez jó volt. Azt szeretem még, hogy nincs az a nagyvárosi rohanás, ami a pesti környezetre jellemző. A kisvárosi tempót és lehetőségeket én sokkal élhetőbbnek tartom.

Mik a terveid hosszú távon?
– Szeretném a kellő szakmai tapasztalatokat ahhoz megszerezni, hogy később akár egy Home Office rendszerben otthonról is dolgozhassak. Számlaképesként otthoni munkavégzéssel egyébként különböző projekteket el lehet vállalni. Az egyéni vállalkozói státusz nem vonz, én inkább a családomnak szeretnék élni. Szeretnénk idővel saját házat, gyerekeket.

Érdekel a kéttannyelvű óvodai intézmény

Egy egészen más szakaszban és területen él most Varga Zsüliett, ám véleménye és elképzelései életkorát meghazudtolóan konkrétak és határozottak.

Mesélj eddigi életutadról!
– Már a Maci Óvodában elhatároztam, hogy óvónő szeretnék lenni. Ehhez a legtöbb segítséget tanáraimtól, anyukámtól kaptam. Nagy hatással volt az életemre anyai nagyapám, Kiss Károly, a 100 Tagú Cigányzenekar egykori prímása. Az ő hatására mentem a Székely Mihály Általános Iskola zenei tagozatára, elkezdtem furulyázni és nyolc évig néptáncoltam. A zene, a magyar kultúra és a szép iránti érzékemet, szeretetemet tőle kaptam, ő volt a mindenem. Sajnos már nincs köztünk. Most kezdem tanulmányaimat a Liska József Középiskola ügyvitel szakán. Irodai titkár szakmai bizonyítványt szeretnék szerezni, majd a helyi főiskolán óvodapedagógus szakon szeretném tanulmányaimat folytatni. Érdekel a kéttannyelvű óvodai intézmény, ilyen nincs még Jászberényben, érdekes kezdeményezés lenne.

Milyen lehetőségei vannak egy hasonló életkorú fiatalnak Jászberényben?
– Mióta megszépült a város főtere, ki tudunk ülni valamelyik térre a barátaimmal. Ezt szívesen és gyakran tesszük, ahogy a rengeteg programból is bőven lehet válogatni. Szeretjük a Zagyva Party és a Csángó Fesztivált is. Van strand, mozi, a szigeten edzőpálya, ezeket ki is használjuk.

Mit tanultál meg az itt élőktől?
– Az egymás iránti tiszteletet. Ezt máshol ilyen mértékben nem tapasztalom. Én szeretem azt, hogy itt köszönünk egymásnak, észrevesszük a másikat, segítünk egymásnak, amiben tudunk.

Hivatásos táncos szeretnék lenni

Molnár Dánielt gyakran láthatjuk az Ifjú Jártató Táncegyüttes fellépésein. Művészeti tevékenysége mellett informatika szakos tanuló.

Mit jelent neked jászberényinek lenni?
– Mióta megszülettem, azóta itt élek, a Jászságban. Nagyon jó kis város, rengeteg élmény, az egész baráti kör köt hozzá. A Nagyboldogasszony Iskolában tanultam, jelenleg a Liska Középiskola 10. osztályos tanulója vagyok. Emellett a Viganó Alapfokú Iskola Ifjú Jártató Táncegyüttesében táncolok. Lassan nyolc éve táncolok itt, Jászberényben. Nagyszerű élményekben volt részem: például a Fölszállott a páva, a szólótáncversenyek, a néptáncantológia mind felejthetetlen élmények. Fiatalként élvezem a város adta számos lehetőséget: sok helyre el tudunk menni diákmunkára, ez fontos. A nyári fesztiválhangulat a Csángón pedig a szívem csücske.

Mi tartasz eddigi legnagyobb eredményednek?
– Amikor a néptánc­együttes­sel felléphettünk az Országos Néptánc­anto­lógián.

Mik a terveid a jövőben?
– Miután befejezem a középiskolát, az a tervem, hogy bejussak a budapesti Magyar Táncművészeti Egyetemre. Hivatásos táncos szeretnék lenni, bekerülni a Jászság Népi Együttes táncosai közé. Tíz év múlva remélhetőleg már felnőttként, a táncos hagyományokat folytatva itt élem az életemet. Jászberénynek nagy hagyományai vannak és ezeket ápolni kell. Remek lehetőségekkel rendelkezik a város, csak meg kell ezeket találni és élni kell vele. Szeretnék ebbe az élénk hagyományőrző és kulturális életbe bekapcsolódni.

A kitartás és az elszántság a legfontosabb

Fecske Fanni tevékenységét nemcsak Jászberény, hanem Jászapáti is élvezheti. Letisztult látásmódjáról, terveiről a tőle megszokott mosollyal és jókedvvel mesélt.

Miért szeretsz itt élni?
– Számomra a Jászság a gazdag hagyományok tárháza. Itt születtem, itt él a családom többi tagja is. Általános iskolásként kezdtem el a néphagyományokkal foglalkozni, jelenleg is ebben dolgozom. Nagy munka árán bekerültem a Jászság Népi Együttesbe, és 12 éves koromban csoportvezető lettem a jászapáti Jásztánc Alapítvány Pántlika Gyermektáncegyüttesénél.

Mely értékek a legfontosabbak számodra?
– Számomra a segítőkészség, a kitartás és az elszántság a legfontosabbak. Az itteni emberektől ezt a makacs kitartást nagyon jól meg lehet tanulni.

Mik a terveid a jövőre nézve?
– Most szereztem meg az irodai titkár OKJ-s képesítésemet. Szeretnék még néptánc csoportvezető és fodrász vizsgát tenni. Főként gyerekekkel szeretnék foglalkozni. A legnagyobb eredményemnek eddig azt tartom, hogy átadhatom a saját tudásomat a gyerekeknek, akik élvezettel veszik át ezt tőlem, nekem ez jelenti a boldogságot. Mióta belecsöppentem a Pántlika csoportba, a gyerekekkel egyből közös nevezőre jutottam, és tudtam, nekem velük kell együtt dolgoznom. Ahogy készülünk a helyi és nemzetközi versenyekre, ahol jól szerepelnek a gyerekek, nagyon jó látni beérni az éves kemény munka eredményét. Most a csoport iroda részén kaptam lehetőséget tehetségemet megmutatni úgyis, mint titkárnő és rendezvényszervező. Tíz év múlva már, remélem, házas leszek és szeretnék két gyereket, akikért élni fogok.

Emberileg nagyon egymásra találtunk

Túri Dorina és Szanyi Krisztián útjai már egy irányba mennek, együtt gondolkoznak, nem úgy, mint te meg én, hanem úgy, mint mi. Fiatal párként meséltek lehetőségeikről, terveikről, indulásukról.

Ki hol tart most az életében?
– Dorina: Most fejeztem be a Corvinus Egyetem első évét pénzügy és számvitel szakon. Tizennégy éves korom óta nem Jászberényben élek, a családomhoz és Krisztiánhoz jövök haza. Számomra ez a hely az otthont, a nyugalmat jelenti, ahol nincs meg a tanulás és a munka szorító kötelezettsége. Az utóbbi egy évem a fővárosi és egyetemi élet tempójához, szintjéhez való alkalmazkodás megtanulását jelentette, jelenleg pihenek itthon.
– Krisztián: Öt éves korom óta focizok, itt nőttem fel, egy év pécsi kitérőt leszámítva végig itt éltem. Jelenleg a Jászberényi FC igazolt védője vagyok. Nagyon szeretem a csapatot, számos lehetőséget, eredményt, kapcsolatot köszönhetek a sportnak. Jó érzés a saját városom csapatában játszani, az, hogy bíznak bennem és hosszú távon számítanak rám. Mivel egy hivatásos sportoló aktív évei nem tartanak örökké, gondolkodom már azon is, a civil életben milyen tevékenységet tudnék majd folytatni.

Jászberénynek köszönhetitek az ismeretséget?
– Krisztián: Négy és fél éve találkoztunk a Lehel Vezér Gimnázium szalagavató bálján. Ez az „ellentétek vonzzák egymást” tipikus esete volt, hiszen Dorina nagyon szervezett, jó tanuló, rendszeres ember, rám a spontaneitás és a lazaság sokkal jellemzőbb. Mégis mélyen, emberileg nagyon egymásra találtunk és megtaláltuk a módját, hogy fejlődjünk együtt és hogy legyünk egymásra jó hatással.
– Dorina: Igen, én megtanultam lazítani, Krisztián meg céltudatosabb, kitartóbb, küzdőbb lett.

Mit tanultatok meg itt?
– Krisztián: A csapatnak köszönhetem azt a nyitott és toleráns látásmódot, amit én is el tudtam sajátítani. Ez az idegenlégiósok miatt is fontos volt. Kitartást tanultam itt, kapcsolatépítést, a közösség fontosságát.
– Dorina: A céltudatos mentalitást, azt, hogy nem szabad soha feladni. A nagyboldogos osztályfőnökeimnek, Terjéki Istvánné és Majoros Rita tanárnőknek nagy hálával tartozom.

Mi volt az eddigi legnagyobb eredmény?
– Dorina: Számomra az, hogy felvettek a Corvinusra. Köztudott, milyen nehéz oda bekerülni, ez három év kemény tanulása, versenyzése, nyelvtanulása volt.
– Krisztián: Egy évvel ezelőtt műtöttek keresztszalag szakadás miatt. Az egy komoly műtét volt, hosszú, 7-8 hónapos lábadozási idővel. Ennyi időt kihagyni egy hivatásos sportolónak embert próbáló. De az, hogy kitartottam, tényleg küzdöttem a felépülésért, nagyon sokat alakított rajtam. Fejlődtem általa.

Mik a személyes és közös terveitek?
– Dorina: Szeretnék az alapdiploma után mesteroklevelet is szerezni, majd utána plusz tanulással könyvvizsgáló végzettséget is. Szakmailag a fejlődés, minél több terület és munkamód megtapasztalása a célom.
– Krisztián: Természetesen a csapatban képzelem el a jövőt, amíg lehet. A hivatásos sportolás után a tervem logisztikai ügyintézőként dolgozni céges környezetben, egyébként van ilyen végzettségem, dolgoztam is rövid ideig ebben. Mindenképpen pörgő munkakörnyezetre van szükségem, szeretem a szervezési tevékenységeket. Akár edzőként is el tudom képzelni a jövőt, az biztos, hogy a sportnak mindig helye lesz az életemben. Szeretnénk saját házat, biztos anyagiakat. Úgy gondoljuk, a lehetőségek számunkra egy főváros környéki településen kedvezőbbek lennének.

Más nem fogja a harcokat megvívni helyettem

A jászsági táj és állatok szeretete lehetne Szarvas Petra védjegye, aki most végzett állatorvosként mutatkozik be városunkban, és lesz az állatok segítője, terelője.

Milyen tudást köszönhetsz ennek a földnek?
– A gyökerek ide kötnek. Jómagam és a szüleim is a Jászságban születtünk, a családunk generációk óta itt él. Az állatszeretetemet édesanyámtól örököltem, így nem volt kérdéses, hogy állatokat tartunk. Hol macskáink, hol hörcsögeink voltak, de minden vágyam volt egy saját kutya, akit lehet tanítani, sétáltatni és aki teljesen az én felelősségem lenne. Így kaptam meg 13 évesen első saját kutyámat, egy Border Collie-t. Ő volt Milly, aki most már a jól megérdemelt nyugdíjas éveit tölti velünk. A gimnáziumi tanulmányaim mellett jártam vele kutyaiskolába, kipróbáltuk az összes, kutyával űzhető sportot, de ami igazán magával ragadott, az a terelés volt. Elsősorban juhok tereléséről van szó, de néha tereltünk marhákat, baromfikat is, és folyamatosan jártunk edzésekre, versenyekre. Milly-vel háromszoros országos terelőbajnokok is voltunk, mindezt még a gimnáziumi éveim alatt. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy nekem ezt kell csinálnom, ehhez van tehetségem, érzékem, illetve ez az, ami igazán éltet. Emiatt a hobbi miatt esett a választásom az állatorvosi pályára is. Az egyetem elvégzése után áprilistól pedig Jászberényben helyezkedtem el, mint hatósági állatorvos. Örömmel hozom haza az elsajátított tudást. Tehát az egész világlátásomat, hivatásomat ennek a helynek köszönhetem.

Milyen terveid vannak a következő tíz évre?
– Tíz év múlva is szeretnék a tereléssel foglalkozni, ugyanígy állatokat, kutyákat tartanék. Szeretnék eljutni a terelés hazájába, Nagy-Britanniába, illetve Írországba is, és világot látni. A legnagyobb álmom az, hogy az Európa- vagy világbajnokság döntőjébe bejussak, remélem az egyik sikerül a következő évtizedben.

Mely értékek mentén határozod meg magad?
– Számomra a legfontosabb érték az egymás, a természet és az állatok iránti tisztelet és az empátia. Ugyanígy az őszinteséget, a becsületességet és a kitartást tartom fontosnak. Nagyon korán megtanultam, hogy saját magam és a céljaim elérésének érdekében kitartónak kell lennem, más nem fogja a harcokat megvívni helyettem. Mindezeket a szüleimtől tanultam meg, ők mutattak példát az életben fontos dolgokról.

Mesélj egy kicsit a Szarvas-tanya életéről!
– A Portelken található tanyánkon juhász-, pásztorkutya-fajták terelésre képzésével foglalkozom, legyen az akár magyar, francia, belga, angol pásztor- vagy juhászkutya. Az olyan kutyatulajdonosok járnak hozzám, akik szeretnék megnézni, hogyan törnek elő az ősi ösztönök a kutyájukból. Tipikusan olyan kutyákról van szó, akik városi közegben élnek és nincs lehetőségük napi szinten juhok mellett dolgozni, így nekik tudunk ellenőrzött körülmények között lehetőséget biztosítani a terelőösztöneik kiélésére. A gazdik általában mindig nagy áhítattal nézik, ahogy a kutya teljesen átkapcsol munka üzemmódba és ösztönösen tudja, hogyan kell a juhokkal bánni. Sokan kedvet kapnak és rendszeresen járnak hozzám, felkészítjük a kutyáikat különféle vizsgákra és versenyekre. A tanyánk megnyitása óta eltelt 5 év alatt már számos programot rendeztek nálunk, így került sor például a Corgi Találkozóra is, amit már hatodik alkalommal rendeztek tanyánkon. Az ilyen események keretein belül próbáljuk szélesebb körben elterjeszteni a terelést, mint egy hobbit, amit a gazdik űzhetnek a kutyájukkal. De ugyanígy különféle terelőversenyek, -vizsgák, kutyás engedelmességi szemináriumok, kutyakiállítás, tenyészszemlék is voltak már nálunk. A világ számos tájáról érkeztek már látogatóink, így Spanyolországból, Franciaországból, Németországból, Ausztriából, Svájcból, Svédországból és Kínából is, akik a terelőkutya-képzésre voltak kíváncsiak, vagy részt vettek valamelyik programunkon. Célunk, hogy a jövőben is folytassuk a nagy sikernek és érdeklődésnek örvendő programokat, hogy minél több ember élvezhesse a jászsági látképet.

Öröm átadni a jászsági motívumokból áradó tudást

Ugyancsak a jászsági életérzés és motívumvilág élteti Paálné Major Krisztinát is, aki ezt álmodja textilre, fára, porcelánra, bőrre. A Kriszti alkotásai vállalkozás elindítója mesélt a kezdetekről, jelenről, jövőről.

Miről is szól tulajdonképpen a Kriszti alkotásai?
– Három évvel ezelőtt volt egy nagy gerincműtétem. Kereskedő végzettségem van, az Electroluxnál is voltam irodai munkán, de ezzel a betegséggel egyértelmű volt, ezeket nem folytathatom tovább. A lábadozásom alatt varrtam egy textiltáskát magamnak és megosztottam a Facebookon. Ez, mint egy lavina indított el mindent. Egyszerűen előtört belőlem az alkotó szellem, azóta mindenben a fantáziát látom, és azonnal megyek is a műhelybe megvarrni. Ez az alkotómunka maga a csoda, ez segített átlendülni ezen a nehéz időszakon. Annyi felkérés érkezett, hogy megalapítottam férjemmel együtt a Kriszti alkotásai vállalkozást, amely használati tárgyak készítésével foglalkozik. Jászsági motívumokkal dolgozom, és ezt viszem föl textíliákra, fára, bőrre, porcelánra. Hímzőgéppel kezdtem, most már bővítettem a tevékenységemet gravírozással is. Először a két évvel ezelőtti Jászok Világtalálkozóján ismerhette meg a közönség az alkotásaimat Jászárokszálláson, a szülőföldemen. Ennek különösen örülök. Azóta járok rendezvényekre és az internetes felületen is meg lehet találni.

Milyen terveid vannak még mindezzel?
– Most készülünk a szeptemberi jász, kun és kiskun települések találkozójára a Vajdahunyadvárban. Tervezem a bőrre való gravírozás megtanulását, egy jászsági motívumvilággal hímzett papi miseruha kollekció elkészítését, bővülést a munkaerőt és üzlethelyiséget illetően. A varrás tanítása, a ruhák újrahasznosítása és a jótékony célra történő varrás is olyan irányvonalak, amelyek akár még komolyabban is szóba jöhetnek. Öröm átadni a jászsági motívumokból áradó tudást és a jász viselet szépségét fiataljainknak. Ez személyes misszióm is. Munkáimon keresztül az idősek újra találkoznak azzal, amit már ismernek régebbről – gondoljunk csak az élénk háziipari tevékenységre –, a fiatalok pedig megismerhetik régiónk népművészetének ezen ágát és az öltések mentén átsugárzó alkotó, teremtő erőt, a kézzel készített munka áldását.

Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb?
– Mindegyik alkotásomat szerettem, mind egyediek, nem annyira szeretek másolatokat készíteni. Az, hogy Jászárokszálláson mutatkozhattam be és amennyi szeretetet ott az emberektől kaptam, nagy ajándék számomra. A legnagyobb büszkeség természetesen maga a jász motívum. Árad belőle az itt élők erős, akaratos identitása. Nagy felelősség időnként bel-és külföldön az egész térséget, az országot képviselni a kezem munkájával. Kihúzom most magam, mert mindezt önerőből tettem, Isten áldásával és örömmel tölt el, hogy erre méltónak találtattam.