Száz év a szerettek körében

Napsütéses, szép ünnepre gyűlt össze a népes család kis szelete július 20-án, pénteken, hogy Borics Sándorné Besenyi Marcellát századik születésnapján köszöntse.

Még alig léptem be a hűvös, alacsony mennyezetes házba, Marcella néni gyermekei és menyei máris körbe vettek, hogy a falakat teljesen beborító képek mentén beavassanak, kik is alkotják a 44 főből álló családot. Elmondták, hogy két élő gyermek, kilenc unoka és 15 dédunoka – illetve pontosítsunk, hiszen a 16. már úton van – boldogítja a szeretett mamát, aki bizony napra pontosan számon tartja, ki mikor látogatta meg utoljára, de a modern, cifra nevek megjegyzése sem okoz neki gondot.

Bár sajnos öt gyermeke közül hármat már elveszített, így is – a képeket elnézve – bőven van kire támaszkodnia. Miközben sorra vettük a fotókról ránk mosolygó alakokat, csak úgy röpködtek a nevek és a rokoni szálak, melyek bonyolult láncolata olykor belső körben is gondot okozott. Annyit azért sikerült megjegyeznem, hogy Jancsiból és Jóskából kettő van, de hogy ne legyen egyszerű, ott van még Kristóf, Kincső, Eszter, Matyi, Milán és még sokan mások. Mire a képek végére értünk, már tudtam, ez a hosszú élet titka. A sok unoka, a nagy család és az ő végtelen szeretetük.

Besenyi Marcella 1918. július 20-án született Jászberényben. Miután megismerkedtek kőműves, később építésvezető férjével, háztartásbeliként magára vállalta a gyermekek, és a szép sorjában érkező új jövevények gondozását.

Sokáig szeretett főzni, varrni, vasalni a fiai fehér ingeit, és a rokonok elmondása szerint csodásan hímzett. Férjével közel ötven év házasság után váltak el, majd külön éltek a tata 2005-ben bekövetkezett haláláig.
Bár még szellemileg jól van, és szívesen beszélget mindenkivel – különösen a gyerekekkel, akiknek a szavait elsőre megérti –, már csak hallókészülékkel tud kommunikálni. Napjának nagy részét ágyban fekve tölti, kivéve mikor előkerül a hozott leves és a finom ebéd, melyért szívesen kisétál a szobából. A minden napszakot felölelő felosztás szerint Józsié a délutáni séta és az uzsonna, Terike pedig reggel jön Katival felváltva, így sosincs magára hagyva, mindig van vele valaki.

A családi és baráti körben, mint kiderült, nem új keletű, hogy valaki ilyen szép kort érjen meg. Marcella néni egyik kedves barátnője például – aki, bár szintén jászberényi volt már Gyomaendrődön él lányával –, áprilisban töltötte a századik életévét. Amíg tehették, a barátnők összejártak, és születésnapján Marcella néni épp a barátnő által varrt ruhát viselte.

Az igazi ünneplés azonban szombaton várt a mamára, amikor a teljes család jelenlétében az ajándékcsomagok átadására és a közösen főzött pörkölt elfogyasztására is sor került. Természetesen a torta sem maradhatott el, bár nem volt háromemeletes, mint ahogy az egyik unoka kedves kis rajzán volt látható a szobában. A családtagok hozzátették, a szombatot már el sem merték mondani Marcella néninek, hiszen elég volt a polgármester úr látogatásával járó izgalom, akiről a mama már szerdán azt hitte, másnap megérkezik.

Míg beszélgettünk, elszaladt az idő. Az önkormányzat képviseletében Szabó Tamás polgármester és Nagy András HEB elnök is csatlakozott a köszöntőkhöz. Szabó Tamás szeretettel üdvözölte Jászberény város lakóinak és közösségének nevében az ünnepeltet, és kiemelte, ez városi szinten is igen kivételes alkalom. Elmondta, hogy bízik benne, a dolgos évek után ez az idő már tényleg csak a pihenésé, és reméli, még hosszú-hosszú ideig köszöntheti őt a városlakók körében. Hozzátette, nagy értékként kell számon tartani, hogy vannak ilyen jeles kort, időszakot megélők, akiktől tanulhatunk, és akiknek köszönhetően egy évszázadra visszamenő élettapasztalatra tehetünk szert.

Az Orbán Viktor kézjegye által hitelesített emléklap átadása után a csokor virág következett, melyet már Nagy András, egy mulatságos történet keretében nyújtott át a szépkorúnak. – Tessék megengedni, hogy elmondjam, ez a virág majdnem drága lett nekem – kezdte a képviselő, majd kiderült, ennek a fele sem tréfa. Miután nem talált parkolóhelyet a virágbolt előtt, ott állt meg, ahol lehetett, méghozzá tilosban. Mire kiért a virággal, a felügyelő már épp bírságolni készült. Később persze kiderült, hogy a virág egy fontos küldetés része, hiszen kereken egy évszázad megünneplését jelképezi. Már Marcella néni konyhájában állva hozzátette, a biztos úr üdvözletét küldi, ahogy mindenki más is, akivel a hivatalban így kiöltözve összefutott.

Reméljük, legalább annyira jól sikerült Marcella néninek és családjának a szombati ünneplés, mint amennyire várta a képviselő urakat születésének emlékezetes, századik évfordulóján. Ezúton is jó egészséget és sok boldogságot kívánunk!