A jászsági emberek szerelmese

Gecse Árpád művészetében meghatározó szerepet játszott mások mellett a szülőföld, a Jászság népének dolgos hétköznapjai. Egy ilyen tárgyú festményét, A teknővájó cigánycsalád címet viselőt választották a hónap műtárgyának, annak júliusi bemutatójára, kedden este a Szikra Galériában.

A köszöntőt követően a galéria kávézóját megtöltő műkedvelő közönségnek Szikra István elmondta, másfél évtizede vásárolta az alkotást és azóta teknővájó témában még két képe került elő Gecsének. Az pedig, hogy a kiállított festmény pompás színeiben gyönyörködhetünk, B. Jánosi Gyöngyi keze munkáját dicséri, aki a rárakódott szennyeződésektől megtisztította a műalkotást.

Zenei felvezetésnek, művészetre hangoló zongoradarabnak dr. Réz Lóránt, a Medvetánc című Bartók művet játszotta el.

Abból az elgondolásból választotta ezt, hogy teknővájó cigányok manapság is megtalálhatók portékájukkal a vásárokban, melyek forgatagának valamikor a medvetáncoltatók is részei voltak.
A Jászság déli részén, Alattyánban ma is álló, historizáló stílusú kúriában született a majd száz esztendőt megélt Gecse Árpád. A festészet mellett szobrászattal is foglalkozó alkotó munkásságát Metykó Béla mutatta be. Korabeli újságcikkek írásaiból összeállított, dokumentumokkal, fotókkal illusztrált előadásában beszélt a mesterről, aki ígéretesnek tűnő katonai pálya helyett az alkotás rögös útját választotta, melyen a kor nagymesterei (Rudnay Gyula, Vágó Pál) voltak segítői, tanítói.

Az Apáti és Szolnoki Művésztelepen töltött idő, és a külföldi tanulmányutak egyaránt hatással voltak művészetére. Bármerre is járt, mindig hazatért kis falujába, amit tiszta szívéből szeretett, ragaszkodva a családi fészekhez. Örökre hű maradt a Jászsághoz, hiszen e táj ihlette képeit. Ezért titulálta Felkai Ferenc őt a „Jászság festőjének”, annak az embernek, aki az alföldi táj, és az alföldi emberek szerelmese volt. A jász emberek arcát számos portrén örökítette meg, de készített oltárképeket, csendéletet és szobrokat is, közel másfélezer alkotás került ki a kezei közül.

A teknővájó cigánycsalád festményén Gecse egy jellegzetes, és rangosnak számító cigány mesterség pillanatát örökítette meg, ahol a távolban láthatóak a vándorélet „kellékei,” az ekhósszekér és a ló is. Őszi ártéri erdőt mutat a kép – ahol a munka folyik – mert ahogy a teknővájó cigányok mondják, csak alvó fát szabad kivágni.

A közönség soraiban helyet foglaló művészek közül D. Kovács Júlia, a Jász Alkotók Körének vezetője a mesterség oldaláról mondott el néhány gondolatot a kiállított festményről. Ránézve a képre, szemünket vezeti két szín, Gecse ennél az alkotásánál fehér festékfoltok alkotta fény vonzza oda a tekintetünket, melynek ellentéte is megtalálható ott, vörösben. Tetten érhető az előtér, egy nagyon szép tájrésszel, a középtér, ahol az esemény zajlik, és ahol a fő témája található a képnek, valamint a nem elhanyagolható háttér, egy erdőrészlet, tisztás, ami önmagában is megállná a helyét. A festmény szereplőit letakarva tájképet láthatunk, de az ábrázolt életképtől különleges intimitást kapott az egész alkotás. A festő nem hagyja, hogy a földön elidőzzünk, az égbetörő ezüst nyárfák felkapják a szemet és elviszik az egekig.

A műelemzést követően, a bemutatót megtisztelő Koczkás Gábor, Alattyán polgármestere néhány mondatban beszélt arról, hogyan ápolják a községben Gecse Árpád emlékét. Szülői házát sikerült teljes mértékben felújítaniuk, valamint a síremlékén egykor található szobor újrafaragása is folyamatban van.

Az este zárásaképpen a társaság néhány pohár vörösbor mellett kedves anekdotákkal idézte meg Gecse Árpád alakját, vidám történetekben emlékezve Bán-hegyi kvaterkázásaira is.

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?