A hagyomány szolgálatában

A Jászsági Népművészeti Műhely és a Hagyományok Háza június utolsó hetén tartotta kétnapos konferenciáját a Jászság Népi Együttes Székházában. Az esemény központi témája a ma is élő jász hagyományok bemutatása, mindennapi életünkbe történő beépítése és továbbörökítése volt.

A program a Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesületek, valamint a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Kft által létrehozott konzorcium nyertes pályázatának részeként valósult meg a “Jó gyakorlatok a néphagyományban” konferenciasorozat részeként. A napközben zajló előadások mellett a szervezők nagy hangsúlyt fektettek a Jászság ma is élő hagyományelemeinek és jellegzetességeinek bemutatására.
A hétfői megnyitón Gál-Dobos Beáta, az esemény főszervezője köszöntötte a konferenciára érkező delegációt. Beszédében kiemelte, megtisztelő, hogy ez a térség mutatkozhat be elsőként és szívből reméli, az esemény végeztével az egész Jászságot hazaviszik majd a szívükben.

Mielőtt azonban belekezdtek volna az előadások sorába Tóth János, a Hagyományok Háza szakmai igazgatója részletezte a két nap programját. Kifejtette, hogy egy hároméves EU-s pályázat kereteiből megvalósuló rendezvénysorozat első állomását szervezhették meg Jászberényben, ahol jelentős, minden területet érintő kutatási, helyreállítási folyamatok zajlottak az elmúlt években. Mivel állandó kérdés, hogyan is tud a népművészet lépést tartani a korral, annak követelményeivel, igényeivel, lényeges megismernünk azok munkáját, akik vállalták, és szívügyüknek tekintik megteremteni az alapot ahhoz, hogy a néphagyomány iránti igény napjainkban is fennmaradjon.

A továbbiakban a szervezők igyekeztek a népművészet minden területét megeleveníteni a tárgyak, a zene, a gasztronómia, a kézművesség hozott és bemutatott eszközeinek segítségével. Ám a Jászság nem csupán arról híres, hogy ennyi kincset tudhat magáénak. Mindennél fontosabb az az összetartó közösség, mely ezeket az értékeket a mai napig kutatja, őrzi, modernizálja, átörökíti.

A Jászsági Népművészeti Műhely alkotóinak tevékenységéből született kiállítást Tajti Erzsébet, a Hagyományok Háza viseletvarró szakoktatója nyitotta meg és mutatta be az egyesület munkáját. Fazekas készítette edényekben, ékszerekben, nemez ruhaneműkben, hímzett kabátokban és édességekben – melyekhez egy-egy különleges történet is kapcsolódott készítőjükről vagy épp a kivitelezés technikáiról – gyönyörködhetett a közönség.

Miután betekintést nyerhettek a helyi kézművesek termékeibe, Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató Jövőnek élő hagyományok a Jászságban című előadásában viseletünk történelmébe kalauzolta el a vendégeket. Hozzátette, szívfájdalom, hogy amíg gyakorlatilag lehetett volna, senki sem kutatta a Jászság hagyományait, így amikor a 20. század második felében elkezdték, számos nehézségbe ütköztek. Az idő szűke miatt a főbb hagyományőrző területek közül a viselet bemutatását választotta, melynek kutatását a mai napig végzi. Előadásában kitért a hímzés rekonstruálásának nehézségére, melyet jól tükrözött arról a Szikszai Gábor nyugalmazott tanító igazgatóról szóló, rövid történet is, akinek tulajdonképpen a jász hímzés újjászületését köszönhetjük. A Jászapáti születésű tanítónak feltűnt, hogy az asszonyok – akik úgy vélték, olyan, hogy jászsági hímzés, valójában nincs is – a környező települések motívumkészletét használják saját mintáik helyett. Ekkor Gábor bácsi rámutatott egy, a Vágó Pál Ház gyűjteményében lévő subára, melyet valódi jász hímzés díszített. A mesébe illő történet igaz, ugyanis az akkori ügyes kezű szűcsök, párnák, futók és asztalterítők helyett, ezekre a ruhadarabokra hímezték rá a mintákat. A sikeres visszaállítást követően az elfeledett jász motívumok, a jellegzetes karcsú tulipánnal, kutyatökkel és büdös bogarakkal újra mindennapi életünk részeivé váltak. Valódi igény azonban az első Jász Világtalálkozó alkalmával ébredt az emberekben, akik szerettek volna a hasonló ünnepélyes alkalmakkor hagyományos ruházatot viselni. Ekkor fordultak varrókhoz és ekkor alakult a Rokolya varróműhely is, Tajti Erzsébet vezetésével. Ma már több hétköznapi tárgyról is visszaköszönnek ezek a minták. Könyvjelzőkön, gyűrűpárnákon, kórusok díszgallérjain is láthatunk, de elterjedtek a menyasszonyok ruháin, a keresztelőpaplanokon és a templomok oltáraira is egyre többször terítenek jász hímzéssel ellátott anyagot. Hortiné dr. Bathó Edit szerint öltözetünk nagyon jól tükrözi a büszke jászok méltóságát és azt az öntudatot, melyet viseletünk a mai napig üzen a külvilágnak.

A délután további részében a táncé volt a központi szerep, melynek 21. századi rekonstrukcióját Resóczki Roland és Kocsán László előadásából ismerhettük meg. Az elméleti bemutatókat személyes találkozás követte a Jászság Népi Együttes és a Dűvő zenekar esti bemutatójának keretében.

A kedd reggelt már gyakorlati, kézműves workshopokkal kezdték a vendégek, akik a MintaKINCStár foglalkozásai során a fafaragások mintakincseinek feldolgozását próbálhatták ki különböző játéktípusokon keresztül. Úgy tűnt, mindenki kellemesen elfáradt, legalábbis Lévai Péter regölésről tartott előadása alatt a légy zümmögését is hallani lehetett. A Néptánc Tanszék főiskolai adjunktusa a kiscsőszi közösség életébe engedett betekintést, akik a regölés szokásának rekonstrukcióját nem terv szerint, vagy intézményes céllal, csupán egyszerűen kedvtelésből végzik. A téli természetvarázsláson – mely köré egy többnapos mulatság is szerveződött – fiatal férfiak vesznek részt, akik a falut járják, hogy a köszöntő népszokáshoz híven, ajándékokért cserébe regösénekekkel örvendeztessék meg a családokat.

A szórványvidékeken élő, magyar gyökerekkel rendelkező közösségek egyedül nem tudják megteremteni azokat a lehetőségeket, melyek identitásuk megőrzéséhez szükségesek, így a civil szervezetek feladata marad a közművelődési élet megszervezése. Balázs-Bécsi Gyöngyi a Kallós Alapítvány – melyet Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató hívott életre – sokrétű, magyar nyelvű oktatásban, közművelődésben és népművészet terén végzett tevékenységükről beszélt. Szó esett többek között a válaszúti szórványkollégiumban, a kolozsvári hangszeroktatások alkalmával, a tehetséggondozás valamint a felnőttképzés során elért, elismerésre méltó eredményeikről.

Ebéd utánra maradt a Hagyományok Háza Hálózat együttműködő tagjai számára szervezett kerekasztal beszélgetés és a Jász Múzeumba tett látogatás is, ahol Kaftántól a viganóig címmel viseletbemutatót tekinthetett meg a közönség a Jászsági Hagyományőrző Egylet tagjainak közreműködésével. A kétnapos rendezvény Túri Zoltán jászsági borkultúrát népszerűsítő előadásával, borkóstolóval, valamint Pál Mihály és a Dobroda Zenekar új műsorának koncertjével zárult.

A szervezőknek sikerült két napba sűríteniük a térség kultúrájának színe-javát, megragadni azt a hangulatot, átadni valamit abból a sajátos jász életérzésből, melyet csak azok ismernek igazán, akik olyan szerencsések, hogy itt élhetnek.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?