Tüzérek emlékeztek
A Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület tagjai június 14-én, csütörtökön városunkban, a Tiszti Kaszinó épületében találkoztak, ahol az egyesület működési beszámolójára és születésnapi köszöntőre is sor került. A délelőtti programot koszorúzás zárta az I. világháborús emlékműnél.
A klubnapon megjelenteket Magyar József elnök, nyugállományú alezredes köszöntötte. Elmondta, hogy a taglétszám a tagok idős korából kifolyólag az idő előrehaladtával folyamatosan csökken. Ennek okán is meg kell találni a közös hangot az ifjúsággal és a hagyományőrzőkkel, kapcsolatok kiépítését megcélozva.
A továbbiakban Oravecz László nyugállományú alezredes a programokra visszatekintve az eltelt másfél év eseményeit vázolta. Elmondta, hogy az utóbbi hónapok tele voltak közösséget szolgáló programokkal, eseményekkel.
Kirándulások, üdülések, dalos-verses találkozók, megemlékezések és egyéb, a látókört szélesítő programok színesítették az évet.
Deák János vezérezredes kedves emlékként idézte fel a jászberényi szolgálati éveket. Köszönetet mondott az 50. Tüzéregység rakéta osztagánál vele együtt szolgáló bajtársaknak, tiszteknek az együtt töltött évek alatt tanúsított segítségnyújtásért. Hálával és szeretettel emlékszik vissza a nehézségek ellenére is szép jászberényi évekre. A jobb napokat látott, a mostani rendezvénynek helyszínt adó épületben lánya névadóját is ünnepelték annak idején. A vezérezredes zárszavában jókívánságait fejezte ki Móczár Bélának – a rendezvény szervezőjének – 85. születésnapja alkalmából.
A köszöntéshez Magyar József, a Tüzér Bajtársi Egyesület elnöksége, valamint a Nyugdíjas Dandárklub nevében emléklap átadásával csatlakozott.
Az ünnepelt rendhagyó köszönetnyilvánítással fogadta a jókívánságokat. Papírra vetett memoárjából név szerint megemlítette mindazokat a pályafutása során meghatározó katonai személyiségeket, akiknek köszönettel tartozik. A nevek mellé rövid anekdotákat is kapcsolt, így néhány perces szubjektív kordokumentumot kapott a hallgatóság az elmúlt ötven év magyar hadtörténetéből.
A szünet előtt Besenyi Vendel helytörténeti kutató, egykori tüzér, a Fegyveres Szervek Nyugállományú Tagjainak Klubtagja osztott meg néhány gondolatot a klubtalálkozó történelmi helyszínéről. 1945 januárjában itt, a tiszti Kaszinóban alapították az országos tüzérséget. Arról is hallhattunk, hogy 1944-45-ben hadifogolytábor működött a városban, melynek tagjaiból több mint tízezer fős hadosztályt szerveztek.
A Nagy Háborúban hősi halált halt katonák emlékművénél szintén Besenyi Vendel mondott emlékező beszédet. A szobor mintegy kőbevésett fájdalom idézi emlékezetbe családok, nemzetek sorsát. Emlékeztet a háború kegyetlenségére, amely kiragadta a fogolytáborokban vagy a harcmezőn elpusztult hősöket családjuk köréből. A hazáért életüket adók emléke előtt adóznak országszerte azok a szobrok, amelyek IV. Károly rendelete szerint épültek az 1917. évektől kezdődően. Jászberény ezen törvénycikknek eleget téve 1926-ban építette az ország egyik legszebb I. világháborús emlékművét. „Nem haltak ők hiába, a hazaszeretet mártírjainak vére igazságért kiállt az égbe. Isten ezt az imát meghallgatja” – áll a szöveg gróf Apponyi Albert megfogalmazásában a talapzaton. A szoboravatáson is a gróf, Jászberény országgyűlési képviselője beszélt azon az esős januári napon. A többezres tömeg előtt mondott megrendítő erejű beszédében megemlékezett mindarról a háborúban elhunyt mintegy 850 jászsági hősről, aki távol szülőföldjétől a hazáért ontotta vérét. A szoborállító bizottság döntése szerint nevük nem került fel az emlékműre. (Valamennyi név máig sem ismeretes.)
A szobor helyet ad megemlékezésre, imára, a hála és tisztelet kifejezésére az immár száz éve történt események hősei előtt. Ekképpen tettek a rendezvény résztvevői is, akik koszorúik elhelyezésével rótták le kegyeletüket a mártír bajtársak előtt.
a BerényCafé újságírója.
