Egy hét saját szemmel

Ma már természetesnek vesszük, hogy ha el szeretnénk utazni a tengerpartra vagy magasabb hegységekhez, akkor ezért külföldre kell mennünk. Azonban ez nem volt mindig így. A trianoni békeszerződés előtt nemcsak Horvátország, de Erdély területe is hazánkhoz tartozott néhány másik tájegységgel együtt.

A „Határtalanul” program keretében a Lehel Vezér Gimnázium 7. N osztálya nagy élményben részesülhetett, mivel lehetőségünk nyílt öt napot Erdélyben tölteni. Ez idő alatt csodálatos helyekre látogattunk el, a történelmi, irodalmi és földrajzi tudásunk is bővült, ha mindez még nem lenne elég, közelebbről is megismerhettük az ott élő magyar kisebbséget.

Már a kirándulás első napja is meglepően sokszínű volt. Ahogy megérkeztünk a kezdő állomásra, Nagyszalontára, híres költőnk, Arany János nyomában jártunk és megtekintettük a szülőháza helyére épített emlékházat. A következő helyszín Nagyvárad volt, ahol sétát tettünk a belvárosban, utána pedig a híres Királyhágóra látogattunk el.

A második napot a Torockói Néprajzi Múzeumban kezdtük, ahonnan a torockószentgyörgyi várromhoz látogattunk el. Itt az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, mivel amikor lefelé sétáltunk a várból, elkezdett esni az eső. Szerencsére hamar elállt, de az eső miatt vizesek és csúszósak lettek az utak, így a Tordai-hasadék helyett a tordai sóbánya volt a következő nevezetesség, melyet megtekintettünk. A bányában a csillogó sókristályok és a tó, ahol a rajta lévő csónakok fényárban úsztak, együtt csodálatos látványt nyújtottak.

A harmadik napon először Erdély egyik legnagyobb városát, Kolozsvárt tekintettük meg. Miután a főtéren lévő „Mátyás király és vitézei” szoborkompozíciót meglátogattuk, a városban lévő testvériskolánkba, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumba mentünk, amely egy magyar nyelvű iskola. Ezután következett Erdély talán legismertebb és leghíresebb nevezetessége, a Tordai-hasadék. A túra kissé nehéz volt, mivel az alattunk elterülő kövek sima felületűek és csúszósak voltak, az út pedig keskeny és korlát nélküli. Végül sikeresen teljesítettük a távot, a következő állomás pedig a Torockói gyermekotthon volt. Ezzel zárult a harmadik napunk.

A negyedik napon Nagyenyeden, az első állomáson emlékkoszorút helyeztünk el, emellett pedig a Bethlen Gábor Erdélyi fejedelem által alapított kollégiumba is ellátogattunk. Az ezt követő helyszín a Gyulafehérvári Fejedelmi udvar volt, majd a feredőgyógyi vízeséshez látogattunk. A napot Déva vára zárta, ahová libegővel mentünk fel.

Az utolsó napot a híres Vajdahunyad várral indítottuk, melyet a „várak királyának” is neveznek. A kastély után Marosillyén Bethlen Gábor szülőházát néztük meg, ahol filmet is vetítettek a fejedelem életéről. Végül az aradi vértanúk emlékművét koszorúztuk meg, és ez zárta le a kirándulást.

Számomra nagyon-nagy élmény volt ez az erdélyi út, és úgy gondolom, hogy aki teheti, mindenképpen látogasson el ide, hogy a saját szemével tekinthesse meg mindazt, amit a történelemkönyvekben írnak Erdélyről.

Szerző: Kocsis Zsófia

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?