A fakutya merengő sétáltatása
Varga József Zsolt eddigi legtöbb képet bemutató kiállítása nyílt meg csütörtök délután az egyetem folyosógalériáján.
A maroknyi csoportban megjelent vendéget – művésztársakat és művészetbarátokat – Varró Bernadett főigazgató asszony köszöntötte. Az alkotó mellett megköszönte a tárlat lehetőségét Palkó Tibor művésztanár kollégájának, aki lehetővé tette, hogy az általa megálmodott és létrehozott galéria szebbnél szebb alkotásokkal tegye látványossá és mozgalmassá az intézményt.
A továbbiakban az imént megszólított Palkó Tibor fejezte ki örömét, hogy művészbarátja, Varga József Zsolt elvállalta a kiállításon való megjelenést. Szavait bohém művészekhez méltón egy röpke performansz kíséretében átadott ajándékkal tette hangsúlyosabbá. Mint elmesélte, ígéretet tettek egymásnak, hogy saját alkotásaikkal örvendeztetik meg a másikat jeles alkalmakkor. A tárlatnyitó jó okot szolgált az ígéret teljesítésére, és megragadva az alkalmat a Tanító című festmény cserélt gazdát a művészbarátok között. Ám az ajándéknak ezúttal ára is volt, Zsolt ugyanis csak úgy vehette át a szigorú ábrázatú tanár urat megörökítő festményt, ha előtte megsétáltatta a szigorúnak cseppet sem nevezhető, kerekeken guruló fa tacskókutyát.
A meglepő és mókás jelenet talán kissé átformálta Varga József megnyitóra szánt gondolatait, hiszen ezek után nehéz lett volna a képeit átszövő hitről, lelki vívódásokról emelkedett stílusban szólni. Így inkább saját versében foglalta össze a kiállítás gondolati esszenciáját.
Elrejtőzni a szélén,
az ajtó tövében,
beborítani a sötétséget
fák virágos lombjával.
imádkozni, kérni,
csukott szemmel várni,
elrejtőzni a sarokban
az ablak mellett,
Istenre találni.
A szavalatot követően a művész stílusosan A lakoma című kép alatt elhelyezett asztalhoz invitálta a vendégeket agapéra.
Varga József Zsolt pasztell árnyalatú, a barna melegségébe és a szürke hűvösébe burkolózó sejtelmes képein az emberi érzelmek sokfélesége tükröződik vissza. Az elképzelt alakok, épületek inkább csak jelzésként ábrázoltak. A művész nem az anatómiára vagy az épületstruktúrára fókuszál. Mondanivalóját a színek, az árnyalatok, a részletek előtérbe helyezése – éles sarkok, falrészletek, váratlan kontúrok – fejezik ki. Mint elmondta, soha nem konkrét személyt fest, belső képeit vetíti ki a vászonra. Az alkotások címei is véletlenszerűek, egy-egy előbukkanó gondolatfoszlány, érzelmi attitűd fogalmazódik meg bennük, csakúgy mint az olaj vásznon alakított formájában. A 36 alkotást bemutató tárlat a művész tízedik, és eddig legnagyobb kiállítása. Az egyetem galériáján június végéig megtekinthető.
A galéria jövőjéről Palkó Tibor tájékoztatta az egybegyűlteket és a média képviselőit. Elmondta, hogy elsősorban az ifjú kortárs művészeknek kívánnak teret adni. Évente két-három tárlatot terveznek, ahová a Jászságból és szerte az országból várnak bemutatkozó alkotókat. Felvállalnak rendhagyó projekteket is. Ilyen lesz például Sebők Balázs főiskolai tanár kiállítása, aki várakról készült fényképeit hozza el ide. Az anyagot pedagógiai felhasználásra is szánják. Majzik Lionel egykori diák elképesztő szépségű asztrofotókat készít, ezekből állít majd ki. Nyáron rendezik a 28. ArtCamp-ot. A Jászberényben 1989-ben alakult Block csoporttal jelenleg még tárgyalnak kiállítási lehetőségről. A jövő tervei között könyvbemutató is szerepel.
a BerényCafé újságírója.
