Kilátás az alsóházból

A Kosárlabda NB I. A legjobb négy csapata még a véghajrához közelít, a jászberényi kosárlabdások számára viszont már befejeződött a 2017/18-as szezon. Ennek értékelésére kértük Gulyás Csabát, a JKSE elnökét.

Általában az edző kinevezése az első lépés, ha az előző szezonból nem marad itt, majd következnek a játékosok. Önöknél is így volt?
Igen, először Nikola Lazics vezetőedzővel egyeztünk meg, majd aránylag elég korán a magyar játékosok leigazolását is végrehajtottuk. Majd következtek a légiósok, ami be kell, lássuk elég lassan realizálódott. Közös elképzelésünk ugyanis az volt, hogyha minél később igazolunk, annál kedvezőbb értékarányban tudjuk őket idehozni. Sajnos ez nem jött be, hibáztunk ebben a tekintetben. Így még az ősszel két játékostól meg kellett válnunk, de szerencsére helyettük nagyon jó képességű két amerikai kosarast tudtunk igazolni, Devante Wallace és Remon Nelson személyében.

Ezek szerint az idény eleji „eredménytelen” szereplés, a csapat késői összekovácsolása miatt következett be?
Igen ez így van, de én az 1-10 (azaz egy győzelem és 10 vereség) ellenére is bíztam az edzőpárosban, pedig sokan azt javasolták, hogy lépnünk kellene ez ügyben. Mi kitartottuk mellettük, úgy gondoltuk, hogy meg tudják oldani. Szerencsére igazolták is elképzelésünket, hiszen a sok fiaskó után következett egy nagyon jó széria, a hét vesztes meccs mellett nyolc alkalommal sikerült nyernünk, de ezzel együtt is a rájátszás alsóházában kötöttünk ki.

Ezt a 11. helyen kezdték el a fiúk. Mikor gondolták, hogy nem lehet gond a kieséssel?
Lehet, furcsán hangzik, de a rájátszás kezdetétől úgy gondoltam, hogy nem lesz baj. Elgondolásom az volt, hogy mi a MAFC ellen, a Debrecen pedig a Sopron ellen nyer, és ezzel eldől a play out kérdése. Ám hazai pályán sima vereséget szenvedtünk a fővárosiaktól és ekkor bizony kicsit elgondolkodtam, hogy mi lesz. Szerencsére Sopronban és az újabb hazai meccsen a DEAC ellen eloszlatták aggódásomat a játékosok. Én azt hiszem, ez a 12. hely mindent egy-bevetve reálisnak mondható.

A csapat számára tehát vége az idei bajnokságnak, de a vezetőség munkája tovább tart, építeni kell a csapatot a következő idényre.
Így igaz. Bár szívem szerint minden játékos maradhatna egytől-egyig, mert a végére belejöttek a játékba. Sajnos ez nem igazán működik egyik klubnál sem, általában mindenütt sok a változás. Nálunk az már biztos, hogy Cseh György, és Kerpel-Fronius Balázs továbbra is a JKSE játékosa marad. Bazsó Brúnó és Molnár Marcell pedig úgy nyilatkozott, hogyha az edző számít rájuk, ők is maradnának. Nikola Lazic viszont még nem döntötte el hogy marad-e, vagy sem, ez egy jó hónapon belül eldől. Sajnos az az igazság, hogy kevés magyar játékos van továbbra is a porondon, ezért nagyon nehéz őket megszerezni.

Hogy állnak az idegenlégiósokkal? A fent említett két amerikait nem marasztalták?
Természetesen megkérdeztük tőlük is, hogy maradnának-e, de annak ellenére, hogy jól érezték magukat, választ még nem adtak. Hazautaztak, és majd kezdődnek az ilyenkor szokásos tárgyalások. Minden évad végén sajátos a helyzet a légiósokkal kapcsolatban. Ha valaki jól játszott egy idényben, akkor nagyon jó a tárgyalási pozíciója is, és természetesen a legjobb ajánlat mellett teszi le a voksát. Ha nem jól teljesített, akkor pedig nem biztos, hogy igényt tartanak rá az adott klubnál, sőt lehet, hogy egy másiknál sem. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, amit az elején is érintettünk. Ha ismert lesz az edző kiléte, leülünk vele és igyekszünk a legjobb döntést hozni a játékosok leigazolása tekintetében. Az biztos, hogy – tanulva a tavalyi esetből – az idén korábban szeretnénk a csapat gerincét kialakítani.

Természetesen figyelemmel kísérjük a Jászberényi KSE játékosállományának alakulását és ezeken a hasábokon folyamatosan tájékoztatjuk majd olvasóinkat.

Ács Tibor

Ács Tibor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?