Kik az őseink?

A családfakutatás rejtelmeibe avatta be hallgatóságát Ari Ilona családtörténet-kutató a Jászok Egyesületének idei első összejövetelén a Pest megyei Megyeházán.

Az előadó elmondta magáról, hogy ő tulajdonképpen műszaki értelmiségi, és a családfakutatást amatőrként végzi. Műszaki indíttatása azonban előnyére is válik, mert ez kifejlesztette benne a téma alaposabb kezeléséhez szükséges rendszerezés képességét.

De mi is a családfakutatás lényege? Ez valójában kétirányú: egyrészt keressük az ősöket, ugyanakkor rajtuk keresztül eljuthatunk ma is élő családtagokhoz, akikről eddig nem is feltételeztük volna, hogy rokonaink. Különösen erős a Jászsághoz kötődő érdeklődés e téren.

Miért is jó ez? Egyrészt erősíti a családi tudatot, amire a mai világ körülményei miatt különösen nagy szükség van, hiszen nem utolsósorban a család szerepének változásából is adódó romboló erők ellen hat. Másrészt, a múltba nyúló és a jelenben is felfedezett összekötő szálak révén erősíti az együvé tartozás, a szülőföldhöz vagy az ősök szülőföldjéhez, az egyházhoz, nemzethez kötődés érzését. Ez vonatkozik a magyarországi gyökerekkel rendelkező külföldiekre is, akik igénylik származástudatuk erősítését.

A családfakutatás fő bázisai az anyakönyvek. Magyarországon 1895. október 1-től vezették be a polgári anyakönyvezést, addig a felekezeti anyakönyvek szolgálhatnak adatbázisul. Az anyakönyvekről másolatok készítését 1826-27től rendelték el, hogy ha az eredeti megsemmisül, a levéltár megőrizze annak adatait. Sok nehézséggel kell megküzdenie az amatőröknek, ha az 1895 óta vezetett polgári anyakönyvek adataira akar támaszkodni. Hiszen jelenleg – adatvédelmi okokból – az állami levéltárakban nem tudják rendelkezésre bocsátani a születési matrikulákat. Mivel a korlátozás a születés után 100 évre, illetve a halálozást követő 30 évre szól. Ezt összeadva 130 év tilalmi idő jön ki. Valamivel jobb a helyzet a familysearch internetes oldal esetében, ott a legtöbb magyarországi születési anyakönyv a törvényi szabályozást betű szerint értelmezve 1917-ig kutatható. A nehézségek miatt ajánlható, hogy a kutató nézzen utána, esetében milyen egyházi vagy egyéb más források állnak rendelkezésre. A helyi sajtó, vagy a telefonkönyvek is tartalmazhatnak értékes információkat.

Az anyakönyvek azonban nem minden esetben abszolút hiteles források. Személyi igazolvány csak 1949-től létezik, addig az adatokat többnyire bemondás alapján rögzítették, mégpedig a születéseket – gyakran iskolázatlan, esetleg írni-olvasni sem tudó – bába mondta be az anyakönyvvezetőnek, aki értelemszerűen adott esetben a falusi plébános lehetett. Ebből tévedések, pontatlan névbemondások adódhattak.

Előfordulnak talányos rövidítések is, mint például a vl (városban lakó). Problémát okozhatnak az egy településen előforduló azonos nevű emberek is. Aztán az adatokat bejegyző írásmódja: néha máshogy írták az általunk megszokotthoz képest a „t”-t, vagy a „d„-t. Ennélfogva az anyakönyvi adatok értelmezése gyakran felér egy keresztrejtvénnyel, amit azonban legtöbbször sikerül megfejteni.

Ari Ilona javasolta, hogy a jászsági gyökerekkel rendelkező családkutatóknak érdemes lenne valamilyen szervezett formába tömörülni. A távolságok leküzdésére legjobb az internet. Legyen mondjuk egy levelezőlista vagy Facebook csoport. Számítógépen elérhető egy Ahnenblatt nevű program, mely magyar nyelven letölthető. Ezt azoknak ajánlotta, akik most kaptak kedvet a családtörténeti kutatáshoz. A Magyar Nemzeti Levéltár tervezi, hogy összeállít egy Kárpát-medencei anyakönyvi katasztert. Első lépésként összegyűjtenék, hogy az egyes anyakönyvek hol találhatók, illetve milyen feltételekkel kutathatók. A partnerek egyetértésével a későbbiekben ki lehetne alakítani, hogy maga az anyakönyvi kép is egy kattintásra hozzáférhetővé váljon.

Szűkebb környezetünkben két családkutató csoport működik: a mezőtúri Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület 2009-ben alakult Családkutató tagozata, valamint a szolnoki Aba Novák Agóra Kulturális Központ kebelén belül 2011 tavasza óta működő Családkutató klub. Előbbi a létrejöttét egy családtörténeti pályázat meghirdetésének köszönheti. Működése nyomán család- és helytörténeti leírások születnek, melyek részben kéziratban vagy magánkiadásban látnak napvilágot, és általában a családon belül terjesztik ezeket. Kisebb terjedelmű írások a helyi Lámpás című, évente négy számmal megjelenő folyóiratban jelennek meg. Ennek keretében például feldolgozták az anyakönyvek alapján a házasodási szokásokat is, a témából tanulmány is született. Kiderül ebből, hogy milyen napokon házasodtak, ki kivel kötötte össze az életét, vajon suba a subával, guba a gubával alapon jöttek létre a házasságok, és saját településükről választottak-e párt. Az előre felállított, elképzelt „szabályok” nem mindig igazolódtak.

Szolnokon a „Kis füzetben nagy segítség a családkutatáshoz” kiadványuknak már három kötete jelent meg. Az első kötet végigveszi a családkutatás fázisait, a második alapelveket vázol, módszertani ötleteket próbál adni, egyes társadalmi kategóriák (nemesség, más kiváltságos rétegek, parasztság, polgárság, értelmiség) szerint csoportosítva. A harmadik kötet a levéltárakról ad praktikus tanácsokat, köztük a magyar anyagokkal rendelkező külföldi levéltárakról is. A negyedik kötet a tervek szerint már online formában jelenik meg, és átdolgozva a többi kötet is felkerül majd a világhálóra.

Országosan már két családtörténeti konferenciát rendeztek, az elsőt „Jövőnk kulcsa a múlt” címmel 2015. szeptember 15-én. A 2017. október 12-i II. országos konferencia fő célja a családkutatás társadalmi elismertetésének erősítése mellett az volt, hogy alkalmat adjon a témával foglalkozóknak kapcsolatépítésre, információk közvetítésére és a fiatalabb korosztály bevonására.

Bognár Mária
Latest posts by Bognár Mária (see all)

Bognár Mária

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?