Elhagyni vagy maradni?

Szerettem őt címmel, egy igazi kamara drámát láthatott április 25-én, a Főnix Fészek Műhelyház szépszámú közönsége. A Györgyi Anna és Szilágyi Tibor által előadott darabban a néző önmagával, saját kérdéseivel találkozott.

Egy elhagyott meny és egy, a feleségét megcsaló, de soha el nem hagyó após felkavaró története a színjáték. Briliáns és életszerű dialógusok, viták, kitárulkozások, emlékek, párhuzamos történetek füzére.

Párbeszédek darabjait láttuk, késleltetett, elkésett párbeszédeket, utólag, későn kibeszéléseket. Annyira tipikus a helyzet, amivel indult: a pasi elhagyja a feleségét, otthagyja két gyerekkel. Hát mi ebben az új? Például az, hogy mindannyiunk múltjában (sajátban vagy barátokéban, egyre megy) van egy ilyen szenvedéstörténet, és mind olyan ismerős, olyan nemszeretem.

Chloé (Györgyi Anna) férje lelépett és most az apósa, Pierre (Szilágyi Tibor) elviszi a vidéki házukba, hogy valami más történjen azzal a megviselt fiatalasszonnyal. A két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni, a hősnő tele van haraggal és kétségbeeséssel. Szikrázik, sistereg, minden gyűlöletét rázúdítja az öregre, aki szerinte fiát ilyen szemétnek, hitványnak nevelte. Pierre-t undok, szófukar, magának való pofának ismeri mindenki, aki évtizedek óta hallgatagon él dögunalmas házasságában és nem szokott hozzá ahhoz, hogy másnak is van véleménye. A rázúduló haragtól megrepedezett az após közönye, lefoszlik róla a tárgyilagosság maszkja, és egy sérülékeny, csupa seb ember állt előttünk. Elmeséli élete nagy szerelmének történetét, amikor érett férfiként váratlanul beleesett az okos, csinos tolmácsnőbe, Mathilde-ba. Megelevenedik az emlék, Györgyi Anna játssza az elhagyott hitvest, megjelenik az após egykori szeretőjeként, és csak egy villanásra, Pierre feleségeként is. A másik szereplővel azonosulva hangsúlyozza a sztorit. Minden elharapott szónak jelentősége van, minden apró mozdulatnak, kis rezdülésnek, félrekapott tekintetnek, mert ezekből az apróságokból áll össze egy történet, egy szerelem, egy sors. A titkolt románc csak egy darabig tartott és sután ért véget. Mindig rossz a vége, vagy kiszállás, vagy a házasságban maradás, vagy a szerelmes nő megbántása, és marad a keserű szájíz. Az elbeszélésből az is kiderült: az após nem biztos abban, hogy jól tette, amiért annak idején nem hagyta el a családját. A hosszú éjszakai beszélgetés konklúziójaként azt a kérdést teszi fel: jobb lett volna talán, ha annak idején ő bátrabb? Minden más lett volna.

Az előadás utolsó mondata a férfi kérdése, miszerint: „Nem lett volna jobb, ha az unokáimnak egy bátrabb nagypapája van?” Ezen kételyek miatt a Szerettem őt mély pszichológiai és filozófiai kérdéseket vet fel, közben pedig a történet hétköznapi, érdekes, és sok szinten befogadható volt.

A színészek számára pedig igazi kihívás volt, hogy a közönség karnyújtásnyira ült: itt nem lehetett hazudni, belül kellett megtörténnie a fent jelzett folyamatoknak. Így volt, tényleg!

Fotók: Szalai György

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?