Bolondok szerencséje
Április 21-én, szombaton tűzték műsorra Marcel Achard művét, a Bolond lányt a Lehel Film-színházban, amit nagy érdeklődés övezett. Nemcsak a darab könnyed stílusa, de a kitárt ajtókon át beáramló meleg, esti levegő is ízelítővel szolgált a nyári szabadtéri színházak hangulatából.
A történet szerint új vizsgálóbíró érkezik a párizsi Igazságügyi irodába, nevezetesen Camille Sévigné (Kautzky Armand), akit a sikeres munkára leginkább felesége nagyvilági élet iránti vágya motiválja. Rögtön az útjába is kerül egy már-már sablonosnak mondható gyilkossági ügy, melyet természetesen egy tökéletesnek látszó, befolyásos család berkein belül követtek el. Sévigné, ha időben meg szeretné alapozni tekintélyét, és vele együtt az áhított presztízst, idő előtt le kell zárnia a nyomozást, csakhogy ösztönei egészen mást súgnak.
Kételyeit a kissé habókosnak mondható, mégis rafinált szobalány, Jozefa Lantenay (Pikali Gerda) váltja ki. Ő nem más, mint maga a gyanúsított, aki négy kerék híján hamar a cselekmények középpontjában találja magát. Ám a frappáns kiszólások és eltúlzott gesztusok egyúttal a darab lelkévé és az egyetlen érdekes karakterré is teszik a figurát, akihez a hitelesség miatt talán jobban illett volna egy fiatalabb, bohókásabb színésznő. Kautzky Armand – akinek szinte bármit elnézünk Bond-os orgánumáért cserébe – feltűnően rutinból, de jól hozza az öltönyös, felesége által nyomás alatt tartott aktakukacot, miközben próbálja menteni – döcögősen, de végtére is sikerrel – a naiv lányt, a még ki sem ejtett, de már mindent összekuszáló szavaitól.
Bár a darab beharangozójából, a műfajból és a felsorakoztatott nagy nevekből arra következtetett az ember, hogy egy pörgős tempójú, nyomozással, csavarokkal és nagy poénokkal teli vígjáték várja, a valóságban egyik kritérium sem teljesült maradéktalanul. A rendező túl sok mindent bízott a két órán át változatlan díszletre, az apró, elejtett bizonyítékokra, és a főkarakterre, így pengeélen táncolt a nézők figyelme, melyet Jozefa ébresztett fel olykor egy-egy jól irányzott, kacér megjegyzéssel. Egy kedves, kissé egysíkú színdarabot láthattunk, melyről nem derült ki, hogyan is lehetett kasszasiker a hatvanas években, noha az kétségtelen, hogy sokaknak kellemes hétvégi kikapcsolódást jelentett.
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
