Magával ragadó a felkelő nap országa

Először rendeztek Japán Kulturális Hetet a Jászberényi Városi Könyvtárban április 17-től 21-ig, mely arra hivatott, hogy bemutassa a felkelő nap országának kultúráját, féltve őrzött hagyományait és a helyiek mentalitását.

Látványos cseresznyevirágzás, fejlett technológia, jellegzetes mesefigurák, mélyen gyökerező vallási háttér – csak néhány dolog, ami egyből eszünkbe jut a 127 millió lélekszámú kelet-ázsiai szigetországról. Azonban a múlt héten 6 előadó bebizonyította, hogy ennél sokkal többről van szó!

Kedd délelőttre a könyvtár falait a Japán Alapítvány tárlatából kölcsönzött képek díszítették, melyeken Japán lenyűgöző szépsége elevenedett meg. Szintén az alapítvány támogatásának köszönhetően japán baba kiállítást láthattunk a kamaraterem folyosóján.

Ebben a japán környezetben kezdte előadását kedden délelőtt a hét első vendége Ujhelyi Szilárd, aki saját szemüvegén keresztül láttatta Tokiót a japán szubkultúrák fellegvárát.  Szilárd a mizuta ösztöndíj program keretében egy évet tanult Japánban és ez idő alatt volt szerencséje feltérképezni a helyi stílusirányzatokat, a japán mentalitást és persze a legjobb szórakozóhelyeket. Beszámolója során számos sztereotípiát lerombolt a fejekben, hiszen a sokszor merevnek vélt, szabályokat követő japánok, valójában rendkívül nyitottak és barátságosak. Kivéve, ha a metró előtti sorban állásról van szó, mivel akkor valóban mindenki szabályos, feszes sorokba rendeződik, a tolakodás és a rendszertelenség csíráját is elfojtva. Ha már közlekedés, akkor érdemes megemlíteni a járművek tisztaságát, amely nekünk magyaroknak követendő példa lehet. Ez a higiénia jellemző az iskolákra is, ahol nincs külön személyzet, tekintve, hogy minden takarítói feladatot a diákok és a nevelők látnak el. Japánban nem polgárpukkasztó színes hajjal járni, egyedin öltözködni, extra sminket viselni, de még csak nem is meglepő. „Tök mindegy, hogy ki mit csinál a lényeg, hogy dolgozzon érte” – összegezte Szilárd. Ezt követően elmondta, hogy nagyon sokat tanult Japánban a nyitottságról, az önbizalomról, a vonzástörvényéről és arról, hogy igenis merjen máshogy gondolkodni. Arra a kérdésre, hogy mi volt az számára Japánban, amit nehéz megszokni csak mosolyogva azt felelte, hogy a magyarokat.

Másnap délután a Bakancslista programsorozat és a japán hét keretében érdekes témát boncolgatott Kiss Sándor a Japán vonzásában – Magyarok, akik szerették Japánt című könyv írója, aki 25 év kutatómunka során az egykor Japánban élő magyar üzletemberek életét vette górcső alá. Kiss Sándor kereskedelmi diplomataként 1982-ben került a felkelő nap országába és 11 évet töltött ott. Hathetes kint tartózkodása alatt a yokohamai temetőben egy sírfeliraton találkozott először magyar írással, melyre a „született:” szó volt felvésve. A felirat Kuhn Moritz Komáromból származó üzletember születési helyét fémjelezte. Talán itthon kevésbé ismerjük a nevét, de Japánban elismert üzletember volt, a Kuhn & Co. ajándéktárgy és műkereskedő céghálózat atyja. Felfelé ívelő pályáját az 1800-as évek végén egy bankcsőd törte meg, így vállalatának egy részét Artur Kuhn és Siegfried Komor vette meg. Érdemes még megemlítetünk Haár Ferenc fényképészt és feleségét Irént, akik szintén különleges karriert építettek a Távol-Keleten. Irén nevéhez fűződik a ginzai magyar étterem, ahol többek között Marilyn Monroe is megfordult. Kiss Sándor könyvében számos kint élő magyarról olvashatunk, akikről talán sosem hallottunk volna.

Pénteken délután a Japán kultúra egyik legismertebb ágát a manga és anime kultuszát hozta közelebb hozzánk Farkas Katalin grafikus. A magyar csatornákon is elhíresült óriás szemű, pisze orrú figurák, vagy épp a harcias tekintetű, izmos karokat birtokló animék nem épp happy and-del záródó történeteket dolgoznak fel. – Szerintem sok közös vonás van a japán és a magyar mesék között. Mindkettő nagyon színes, sokrétű és hasonló habitusú, hiszen mi magyarok sem a happy and alapján írjuk a történeteinket, hanem sokkal inkább a realisztikus oldalról közelítjük meg.– nyilatkozta Katalin. Előadása után manga rajzoló workshoppon sajátíthatták el az érdeklődők a manga és anime figurák csínját-bínját.

A workshop ideje alatt Verseginé Ujhelyi Petra a japán hét megálmodója a pop-up könyveket ismertette. De mik azok a pop-up könyvek? Első hallásra nem sokat mond, és talán az sem segít, ha tudjuk, hogy először az 1200-as években szerzetesek készítettek hasonló képeskönyvet. Viszont ha gyermekkorunk féltve őrzött mesekönyvére gondolunk, melynek oldalain 3D-ben elevenedtek meg a képek, kihajthattuk vagy akár újabb részleteket is előhúzhattunk már is közelebbinek érezzük a pop-up könyveket. Petra Japánban töltött kikapcsolódása során futott bele egy pop-up könyvesboltba, és mint jó könyvtáros egyből szívébe zárta a könyvekkel zsúfolt nagyjából 16 négyzetméteres üzletet. A technika nem japán eredetű, sokkal inkább angol, cseh és német illusztrátorok nevéhez köthető. Azonban Japánban nagy népszerűségnek örvendenek a német származású Luther Meggendorfer illusztrátor nevére keresztelt pop-up könyvesboltok, melyből a szigetországban nagyjából 300-500 üzlet található. – A japánok feltehetően azért is szeretik ezeket a könyveket, mert az origami és a kirigami művészete teljesedik ki bennük. – részletezte Petra, majd azzal folytatta, hogy a gyermekeket is sokkal jobban leköti a technikás olvasmány és a trükkös megoldások.

A könyvek világa után Csupics Nikolett keltette életre a meséket, a kamishibai japán papírszínház keretében. – 2010-ben találkoztam ezzel először a Csimota Könyvkiadónál. Az egyik gyermekfoglalkozásomhoz kerestem képi bemutató módszert, mert szerettem volna valamivel felhívni a kicsik figyelmét. – mesélt a kezdetekről Nikolett. A papírszínházzal igazi élménnyé teszi meseolvasást, hiszen a gyermekek folyamatosan képet néznek, miközben az ábrák mögött élőszóval mesél az előadó. Az előadásra több óvónő is érkezett, akiknek láthatóan felkeltette érdeklődését a japán papírszínház, így talán hamarosan a helyi intézményekben is bevezetik ezt a technikát.

A Japán Kulturális Hét utolsó napján, szombaton Tóth- Vásárhelyi Réka a japán népművészettől a kortárs babaművészeten át mutatta be a kokeshi babákat. Rövid történelmi hátteréről megtudtuk, hogy a fából esztergált vagy faragott kokeshi babákat az 1600-as években télvíz idején készítették földművelő szülők a gyermekeik számára. Később az ott pihenő arisztokraták alkalmazták fürdőzés közben masszázseszközként, mára pedig szuvenírként, díszként árusítják, sőt spirituális, misztikus jelentőséget is tulajdonítanak a kokeshiknek. Számos fababát különböztetünk meg, van, amelyik az egészségért felel, míg egy másik elűzi a rosszat, de persze egyes babák, például a Naruko a férjhez menésben is segít tulajdonosának. A babák színe is meghatározó, a piros és a fekete elűzi a rosszat, az aranyszín bevonzza a pénzt, a zöld megőrzi az egészséget, míg a fehér a tisztaság óvója. Ezek után talán már az sem meglepő, hogy külön baba van a jó idő előidézésére is, melyet előszeretettel használnak a japán diákok osztálykirándulások alkalmával.

Réka 2011 augusztusában készített először kokeshi babát, majd ez év decemberére már 170 baba sorakozott a polcokon. Ennek a száma egy év alatt 1500-ra nőtt, mostanra pedig 6500 körüli babát számolhat, amely mind egyedi kézműves munka. Magyarországon egyedüliként foglalkozik a kokeshi babákkal, de Japánban sem gyakori női elfoglaltság fababákat készíteni, sőt az 1900-as évekig egyáltalán nem készítettek nők kokeshit.

Réka úttörője magyar földön a japán babaművészetnek, ám alkotásait a kokeshik őshazájában is elismerik. 2015-ben Shiroishiben az 57. Japán Országos Kokeshi Versenyen az első külföldi díjazott lett. Egy évre rá, öltöztetős babájával a sosakukokeshik kategóriájában elnyerte a legrangosabb kitüntetést, a Japán Gazdasági, Kereskedelmi és Iparügyi Miniszter díjat. A rangos elismerések mellett, még többet jelent számára az ottani mesterek befogadása és támogatása. Erre legjobb példa az a 80 év körüli japán hölgy – az első női kokeshi készítő művész – aki betegsége után rögtön Rékát kérte meg, hogy fejezze be félkész kokeshi babáit. Réka örömmel tett eleget a kérésnek és szinte azonnal kiutazott Japánba, majd közel 100 kilogramm fababával tért haza. Nevetve mondta, hogy eddig sosem okozott gondot a reptéri transzfer, ám ha egyszer belenéznek a bőröndjébe, biztos, hogy bolondnak tartanák.

Ellenben a közönségével, akik mind ámulattal hallgatták lelkesedését. Nagyobb izgalmakat csak a délutáni program hozott el, ahol a jelenlevők ecsetvonásokkal látták el a csupasz fadarabokat. – Először a szemét rajzoljuk meg, hiszen az a lélektükre, utána jöhet a haja – hangzott Réka utasítása már a gyermekrészleg foglalkoztatójában.

Szombattal bezárólag végig követtük a japán hét programjait, mely előadásokon, workshopokon keresztül széles képet adott a távol-kelet kultúrájáról. A program főszervezője Verseginé Ujhelyi Petra lapunknak elmondta, hogy jól sikerült az első tematikus rendezvény, mely főként a fiatalokat vonzotta a könyvtárba. A nagy népszerűségre való tekintettel a közeljövőben hasonló tematikus hetet terveznek.

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Szabó Lilla

Latest posts by Szabó Lilla (see all)

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?