Öt bonbon a színpadon

A VI. Gyermek- és Szólótáncversenyhez kapcsolódóan április 8-án, vasárnap délután a zsűri döntéshozatala közben a Zagyva Banda hívta rendhagyó népzeneórára az eredményre váró fiatal és népes közönséget. A Víz utcai színpadon az egész versenyt végigkísérő együttes öt tájegység népzenekincsébe adott betekintést egy interaktív koncert keretében.

A jászsági közönség számára ismerősen cseng a Galga menti zenészek neve, hiszen a 2002-es megalakulástól kezdve a hazai népzenei élet meghatározó tagjává vált a banda. Az elmúlt több mint másfél évtized alatt kikristályosodott egyedi és egységes hangzásvilágot a nyári csángó fesztiválok alkalmával is élvezheti a közönség, ugyanis a reggeli ébresztők alkalmával való muzsikálástól egészen a fesztivál fő szolgáltató zenekaráig vezetett az út. Mondhatjuk, hogy hozzánk hazajárnak, a Jászság Népi Együttes csoportjaival régóta dolgoznak együtt – a névadóként szolgáló, a Karancs-hegységben eredő Zagyva-folyó egészen Berényig hozta őket. A vasárnapi koncerten is a rájuk jellemző igényes szerkesztésből, fiatalos lendületből, szívből jövő megformálásból és színpadi alázatból adtak példát.

Az autentikus magyar népzene népszerűsítésére remek alkalom volt a vasárnap délutáni esemény: a többnapos versenyen teljesítő ifjú táncosok a megmérettetés feszültségét egy önfeledt közös táncban adták ki, és szívesen bekapcsolódtak az interaktív néprajz órába. A zenekar énekese, Fundák-Kaszai Lili öt varázsdobozt hozott el a fiatal közönségnek, amelyből öt bonbont lehetett megízlelni. A dobozok a bennük lévő bonbonokkal az egész Kárpát-medence egy-egy tájegységének népzenekincsét jelképezték, de érdekes egybeesés volt az is, hogy pontosan öt zenész muzsikált a színpadon.

Az első doboz az északi régió titkaiba engedett betekintést, így a Galga mente és a Felvidék zenei térképét jártuk be. A Galga mente muzsikájának népszerűsítését különösen szívén viseli a Zagyva Banda, hiszen a zenekar több tagját is odakötik családi gyökereik. Az északi területen élő palóc népcsoport kedvenc hangszerének, a dudának az imitációját hallgathattuk meg, méghozzá két hegedű segítségével. Boda Gellért és Király Miklós hegedűn mutatták be, mi a különbség a dallamsíp és a bordósíp között.

Innen a muzsikáló-daloló Rábaköz hívószava vitt tova, így megismertük a duda dunai változatát is. Megtudtuk, hogy az asszonyok tudták imitálni a duda hangját, erre egyébként mindenki képes, mindannyiunk torkában ott lapul egy duda. Ezt bizonyítva nem maradhatott el a Hej, Dunáról fúj a szél című népdalunk dudahangon való eléneklése sem két szólamban. Tóth Sebestyén, a zenekar cimbalmosa itt emlékezett meg Tendl Pálról, a hangszer kiemelkedő soproni művelőjéről, aki rendhagyó módon cimbalmosként volt egy háromtagú zenekar prímása. Természetesen kihagyhatatlan volt a dunai táncdialektusok eszközös táncai közül a sudridom verseny a vállalkozó szellemű fiúk előadásában, amelynek jól megérdemelt jutalma egy sütemény volt.
A harmadik zenedobozból a rendkívül gazdag és sokszínű Tisza mente népzene- és néptánchagyatéka bújt elő. A mindannyiunknak kedves jászsági népdalcsokor után az erre a tájegységre jellemző, szemrevaló eszközös táncokat mutattak be a közönségből önként jelentkezők. Megtudhattuk, hogy kétféle botot használtak a tiszai régióban, és hogy ganajba mártva tartósították őket eleink, majd mézbe rakták, hogy jó illatuk legyen.

„Előre, csak előre, lássuk, mi lesz belőle!” – szólt a negyedik doboz hívószava a messzi, egzotikus Moldvából. A körtáncok, a csujogatások, a táncszók és a koboz hazája minden évben otthonra talál Jászberényben is a Csángó Fesztiválon a moldvai csángók hozzánk elhozott művészete által. A moldvai körtáncok játékosságát, frissességét a táncos lányok mutatták be.

Végül az ötödik dobozból az erdélyi havasok illata áradt, és hívott a hihetetlenül gazdag és mély erdélyi népzenekincs feltérképezésére. Küküllő mentéről szászcsávási, majd kalotaszegi muzsikát hallhattunk, közben pedig folytatódott a hangszerbemutató. Tóth Sebestyén elmondta, hogy 136 húr van a cimbalmon és körülbelül egy órahosszáig tart, míg ezeket mind behangolja a zenei á hangra. Boda Márton bemutatta a nagybőgő négy húrjának hangzását, majd Szabó András is elmagyarázta, mi a különbség két brácsája között. A négyhúrú, sötétebb hangszert Kis-Magyarországon használták, a világosabb, háromhúrú az erősebb hangzást tudta biztosítani Erdélyben. A hegedűk négy húrját is láthatta a közönség, és elhangzott, hogy a bélből készült húrok rugalmasabbak, így lágyabb hangzást lehet velük elérni.

Jászsági oláhos és ugrós közös tánc következett, amelyhez szinte az egész közönség csatlakozott. Fundák-Kaszai Lili megköszönte a zenészek éjt nappallá tevő muzsikáját és mindenkit táncolni hívott. A Zagyva Bandának pedig azon törekvése, hogy páratlan népzenekincsünk bemutatása és népszerűsítése egyben megélhető szórakozási forma és rendkívüli közösségformáló- valamint megtartó erő legyen, ezen a vasárnap délutánon maximálisan teljesült.

Taczman Mária

Taczman Mária

külsős újságíró at Jászkürt Újság, BerényCafé
A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.
Taczman Mária

Latest posts by Taczman Mária (see all)

Taczman Mária

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.

Vélemény, hozzászólás?