Beteljesült álom

2018-04-272018-04-26 Demeter Gábor 0 Comments

Régen tervezett kiállítást sikerült végre megrendezni a Szikra Galéria Időszaki kiállítások sorozatában, melyhez remek anyag gyűlt össze. A sokak által ismert, ifj. Benke László rajztanár, -festőművész, – bármilyen hihetetlen, – első, egyéni kiállításának megnyitóját tartották április 17-én.

A kiállítás tevékeny szervezője, jó ideje szorgalmazója, Szikra István galériatulajdonos köszöntötte a kiállító teret betöltő sokaságot. A program komolyzenei daradokkal folytatódott, melyben a Palotásy János Zeneiskola növendékei és felkészítő tanáraik hangszeres játéka szórakoztatóan hangolt a képzőművészetre.

A megnyitóbeszédek megtartására, már a régi barátság okán is, két egykori kollégát kért föl a mostanra Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskolává keresztelt oktatási intézmény tanári karából a kiállító művész. Maga is hosszú évtizedekig (42 évig) tanított ott rajzot, földrajzot és biológiát. A szellemesen megfogalmazott, sok humorral fűszerezett gondolataikat, személyes élményekkel is színesítették az ifj. Benke Lászlót méltatók. A kiállított festményekről nem szóltak, hiszen azok „beszélnek” majd magukról, de mielőtt a képek „elmondanák” a magukét, ők előbb elmondták a magukét.

Kun Tibor tanár úr szavaiból megtudhattuk, hogy a Benke Laci annyi idős, mint Mick Jagger (74) és a popkultúra régi híve, aki sok év alatt keveset festett, pedig sokszor és nem is kevesen akarták rábeszélni a rendszeres ecsetforgatásra. Azért csak megpróbálta továbbvinni, az édesapjától kapott művészi örökséget, hiszen ezt mutatja a mostani gyűjteményes kiállítás.

Demeter Sándor igazgató úr, örömének adott hangot, hogy nemcsak neki, de a tantestület tagjainak és valószínűleg még többeknek a mai megnyitó egy álom beteljesülése: „Lacinak, végre, kiállítása van!” Személyesen megtapasztalt élményei alapján elmondta, hogy a festőművészek között is ritka, ami Benke Lacinak természetes. „Néz valamit, vagy emlékszik egy látványra, kezébe veszi a ceruzát, vagy az ecsetet, mozog a keze, és a látottak, mint egy fotón, megjelennek a papíron vagy a vásznon.”

Számtalan ifj. Benke alkotás készült különböző alkalmakra az iskolában, nőnapra grafikák, alapítványi bálra tombola fődíjnak olajképek, reprezentációs ajándéknak festmények, melyeknek talán szerepe lehet abban, hogy alkotótevékenységre ösztönözzék a művészt. Így született a Barátok templomának készült Kalkuttai Teréz anyát ábrázoló festmény is, mellyel méltó módon lépett édesapja szakrális festőművészi örökébe, és a kiállítás idejére ez az alkotás a tárlatot gazdagítja.

A megnyitottá nyilvánított kiállításon az alkotó is szólni kívánt. Ifj. Benke László elmondta, hogy elsősorban rajztanár volt, nagyon szeretett rajzolni kisgrafikákat. Példaképének tekinti Sáros Andrást, akinek rendkívül precíz kisgrafikái inspirálták az alkotásra. Édesapja legnagyobb kívánsága volt, hogy képzőművészeti főiskolára járjon, hova 1977-ben negyedik próbálkozásra sikerült bekerülnie. A kiállított festmények között több olyan is található, ami ezt a korszakot idézi, köztük a szürrealizmus jegyében fogant diplomamunkái is. A Marsbéli krónikák, fiatalkori kedvenc fantasztikus olvasmányélményeit örökítik meg, és zárják is korszakát, ugyanis ilyen stílusú festményei már nem készültek. Nagyon sok mindennel foglalkozott aktív életében, ami háttérbe szorította a képzőművészetet, ahogy eljött a nyugdíjaskor jobban odafigyelt az alkotásra. „Az a rutin, ami azoknak adatott meg, akik egész életükben ezt csinálták, mint jó apámék, hiányzott. Mindig jobbat szerettem volna csinálni, mint amit csináltam! Keveset festettem, sajnos!” – jelentette ki beszédében ifj. Benke László

Soha nincs késő és a festészet nincs életkorhoz kötve. Talán ezzel a kiállítással új inspirációk születhetnek a további sikeres alkotáshoz. Ezt kívánjuk a művésznek, önök pedig ismerjék meg kiállított alkotásait! Ne felejtsék, ez az első egyéni tárlata és első csak egyszer van!