Készen állunk az újabb kormányzati ciklusra

Véget ért a 2018-as országgyűlési választás – és hála Istennek, vele a kampány is. Furcsa ez egy újságíró szájából, aki a rendszerváltás óta valamennyi választásról örömmel tudósított. Ha az eredményt nézzük, egyértelmű, hogy a 23 jelölt felkészítő csapatából a legeredményesebb a győztes Pócs Jánosé lehetett. Kampányfőnökével, Szabó Tamás polgármesterrel a tanulságokat vontuk le, de ennél egy kicsit messzebb is jutottunk.

Tudósítóként szerkesztőségünk a választási kampány időszakában tizennégy jelölti fórumon vett részt – nem beszélve a kisebb-nagyobb sajtótájékoztatókról és flashmob-szerű, az országos politikusok érkezésére összerántott alkalmakról. Ön, mint kampányfőnök valószínűleg legalább ennyi rendezvényen volt. Hogy bírta?Kétségtelen, hogy Pócs Jánosnak nagy a képviselői működési körzete, hiszen a 18 jászsági település mellett még ide tartozik Újszász és Tiszasüly lakossága is. Minden településen legalább egy nagy telt házas fórumot rendeztünk, Jászberényben pedig ötöt. Kettő kivételével mindegyiken ott voltam, de a fáradtság nem játszhatott szerepet. Odafigyelek a fizikai állapotomra, és talán jó géneket is örököltem, mert ha este fáradtan fekszem le, reggel akkor is frissen, újult erővel kelek fel.

Nem is sajnáltatni akartuk a nagy munka miatt, hiszen nyilván vannak olyan feladatok, amelyek miatt adott esetben az életvitelét is átrendezi az ember. Mielőtt a részletekbe belemerülnénk, megkérdezzük, hogyan summázza a választásokat?
A résztvevők nagy száma is jelezte a felfokozott érdeklődést az országgyűlési képviselő pozíció iránt. Nekünk szerencsére helyzeti előnyünk volt, hiszen a Jászság lakói Pócs János részéről megtapasztalták az elmúlt nyolc évben azt az aktivitást, amit elődeitől korábban soha. Adottak voltak az eredményei, a segítőkészsége, amire ha úgy tetszik, emlékeztettük a választókat. De sokakat nem is kellett! Ehhez jött az országos Fidesz-kampány intenzitása, az emberek Magyarország szerte és itt is megértették, hogy ebben az újabb négy évben bőven lesz tennivaló, feladat. Ennek során lehet hibázni is, de olyan nagyot, amit az ellenzéktől várni lehetett, már nem.

Ez így nagyon simának tűnik – és hozzátehetjük utólag, hogy az is volt –, ám menet közben inkább viharos volt, mint nyugodt a mi lelkivilágunk is.
Az nem vitatható, hogy erős ellenszélben kellett kampányolnunk. Van, amit jobb, ha elfelejtünk, és nem rágódunk rajta. Különben is az olvasók ugyanúgy találkoztak azzal a sok inkorrektséggel, az elért eredményeket letagadó, meghamisító állításokkal, sőt személyes becsmérlésekkel és légből kapott hazugságokkal, amelyekkel le akarták rombolni azt a képviselői képet itt helyben, és azokat a kétségtelen eredményeket országosan, amelyekkel szemben valós alternatívát nem tudtak nyújtani. Az viszont elgondolkodtató, hogy egy ilyen mértékű és egyértelmű győzelem után egyesek nem képesek elfogadni az eredményt. Alpári hangon kommunikálják, hogy minden csalás volt, amit még a vereség fájdalma sem indokolhat. Beszédes, hogy a választások eredménye miatt szervezett első nagy Kossuth téri tüntetésen még a kormányt szidalmazták, a másodikon viszont már rádöbbentették a tömeget, hogy az ellenzéket kell leváltani.

Polgármesteri munkája mellett, hogy építette be a kampányt a mindennapjaiba? Mi volt az elméleti alapvetés?
A kérdésben érzek valami távolságtartást, hogy ez a feladat távol esik a városvezetéstől. Ebben van is némi igazság, de átéltem már 2002 óta öt választási kampányt, az én aktív részvételemmel. Így volt mire alapozni. Ami a kampány üzeneteit illeti, két részre lehet szétválasztani. Egyrészt észérvekkel kell meggyőzni az embereket, közelíteni egymáshoz a gondolkodásunkat bizonyos témákról, feladatokról, másrészt fontos érzelmi alapon rokonszenvet kelteni magunk iránt. A győzelmet sosem kell megmagyarázni, de úgy gondolom, hogy az észérvek kimondottan jól működtek, az érzelmek csatájában pedig legalább kompenzáltuk azokat a nemtelen eszközöket, amelyeket az ellenzék használt.

Voltunk több jászsági fórumon, ahol nyíltszíni taps fogadta Szabó Tamást, Jászberény polgármesterét. Meglepődött?
Ezekre a pozitív érzelmekre is utaltam az előbb. Az elmúlt nyolc évben, amióta Jászberény polgármestere vagyok, mint a közösség „lelki fővárosának” vezetője, mindig kifejezetten szem előtt tartottam a Jászság érdekeit. Egy ilyen barátságos pozícióból, és a jászberényi tevékenységem hitelességével természetesen meggyőzőbb volt a választók szíves figyelmébe ajánlani Pócs Jánost.

Mielőtt elkanyarodnánk a kampány témájától, azért említsünk meg egy, pontosabban inkább két olyan sikert, ami Jászberény városnak és a Jászságnak egyaránt örömet okozhat. Biztos tudja, melyik két ígéretre gondolunk…
Valóban, két fontos célkitűzésről van szó. Ezek közül a régebbi, a akutabb, az elkerülő út harmadik szakaszának megépítése. Ha úgy tetszik, ez még mindig „csak” ígéret, de azok sorában az utolsó, és Orbán Viktor miniszterelnök szájából hangzott el. Az ország gazdasági állapotát, a 4% körüli GDP növekedést tekintve minden reményünk meg van arra, hogy a 32-es út átépítését követően nyomban megkezdődik az elkerülő út megépítése is. A választások utáni első munkahéten Pócs János képviselő úrral Homolya államtitkár úrnál jártunk a részletek megbeszélése érdekében. A másik ígéret a mi kezdeményezésünk nyomán hangzott el, miszerint kapja meg Jászberény a megyei jogú városi stallumot, és az ezzel együtt járó kiemelt figyelmet. Korábban itt a megyében minden hivatalos fórum – beleértve Szolnok városát is – felsorakozott mögénk, és az elvi támogatást a Fidesz és a kormány vezetőitől is megkaptuk. Ez még így is rengeteg gyakorlati munkával jár, míg az új országgyűlés döntése bekövetkezik.

Lehet azt mondani, hogy a jövő évi választásokig a harcosabb kampányfőnöki stílust átveszi a városépítő polgármester szerepköre?
Egy polgármester számára a középpontban mindig a városa, annak építése, boldogítása kell, hogy álljon. És nálunk ez is történik. Aki körbe jár a városban, az látja, hogy a közbeszerzések különböző fázisában lévő – a Jászkürt Újságban korábban már előre jelzett – építkezések elkezdődtek. Már terepen dolgoznak az építők a bölcsődénél, az állatkert látogatóközpontján, a fogyatékkal élők új épületén. Az előmunkálatok tapasztalhatók a piacnál, ahol május végére vonulnak fel teljes erővel a kivitelezők. Itt a játszótér helyére ideiglenesen némi fedéssel is rendelkező asztalok kerülnek, ugyanúgy, mint a Szövetkezet úttal párhuzamos, széles parkolóba. Kezdődik a felvonulás a Bercsényi úti iskolánál, ahol a hőszigetelés, nyílászáró csere és a fűtési rendszer korszerűsítése történik meg. Tapasztalható a postával szembeni parkolónál is, hogy ott is beindulnak a munkálatok. Számos más helyen egy-két lépéssel még hátrébb tartunk: a Malom projekt milliárdos értékű beruházása nyílt nemzeti közbeszerzést igényel, amit végig kell vinni. Türelmünkre lesz szükség, kényelmetlenséget fog okozni, de az újért, a szépért a legkevesebb, hogy ezt elviseljük.

Tehát ha jól értjük, akkor „arccal az építkezések felé”?
Egy szóban válaszolva: igen! Kicsit részletesebben: nemcsak építkeznünk kell, de nyugodtan élni is jogunk van a városban. Ezért, mint polgármester „békeidőben” is minden nemtelen, elvtelen politikusi előnyhajhász, ne adj Isten hazug támadástól hivatalomnál fogva megvédem a város lakóit és a munkatársaimat. Így tettünk feljelentést a hivatal dolgozóinak becsületébe gázoló, a Facebook nagy nyilvánossága előtt rágalmazó személy ellen. És nem hagyom szó nélkül azt sem, ha zárt ülésről hamis, valótlan információkat hoznak ki politikusok.

Visszakanyarodva az interjú első részéhez – bár még messze van a jövő ősz –, fog-e magáért is kampányolni Szabó Tamás?
Átgondoltam már a következő polgármesteri ciklussal kapcsolatos személyes indítékaimat és ambícióimat. Négy feltételt állítottam fel, amelyek teljesülése esetén benevezhetek egy újabb ciklusra. Az első kettő ebből teljesült: kormánypárti képviselőt választott a Jászság, és Fidesz-kormány alakulhat. Úgy gondolom, hogy polgármesterként eredményesen ezzel a két feltétellel dolgozhatok tovább. A harmadik szempontom, hogy a Fidesz támogatása, a bizalom, amit most magam mögött érzek, meg legyen 2019-ben is. A negyedik az egészségi állapotom, hogy fizikálisan és mentálisan kész legyek erre a felelősségteljes munkára. Ez utóbbiért sporttal, az egészségem megőrzésével mindent megteszek. Összefoglalóan tehát úgy gondolom, hogy itt, a Jászkürt Újság hasábjain – a nagy nyilvánosság számára elsőként –, megerősítem: készen állok az újabb polgármesteri megmérettetésre.