Mesterség és művészet

Faragott tulipánfejjel díszített korlát vezetett a Tarisznyás Műhely bejáratához, ahol az alkotóház létrehozójával, Kovács Zoltánnal beszélgettem a kosárfonás mesterségéről és az itt kialakult műhelymunkáról.

– Egyszer a jászberényi piacon láttam meg egy idős férfit, Kis Kálmánt, aki nagyon szép seprűket árult, akkor úgy döntöttem szívesen megtanulnám a mesterséget. Beszélgettünk és elmondta, hogy kaskötéssel is foglalkozik, aminek még jobban megörültem. Végül megbeszéltük, hogy az azt követő télen megtanít a kaskötésre. Egy év elteltével felkerestem, akkor már látta rajtam, hogy komolyan gondolom. – emlékezett vissza Zoltán a kezdetekre, aminek már közel húsz éve.

A hagyományos paraszti kaskötés alapjait 8-10 alkalom alatt sajátította el Kálmán bácsitól, majd nem sokkal ezután, nyughatatlan tudásvágyát a békéscsabai kosárfonó táborban csillapította. Itt tanulta el a hántolt vesszős kosáripari termékek fonását, ovális-, kerek-, karkosarak készítését. Később a Hagyományok Háza kézműves szakmai képzésein szerzett Kosárfonó szakoktató és a Népi játszóházi foglalkozásvezetői képesítést. Saját bevallása szerint a kosárfonás részben mesterség, részben pedig művészet, amit folyamatosan tanul az ember.

Az alkotóházban a polcokon egymásba borulva tornyosultak a szebbnél szebb munkák, kosarak, tálcák, tárolók, a műhelyben pedig épp egy félkész demizson váratott magára. – A kaskötés főleg téli elfoglaltság, azt gondolnám ilyenkor, februárban nagyon sok a tennivaló. – jegyeztem meg.

– A paraszti kaskötés valóban téli tevékenység, viszont a kosárfonás egy kézműves mesterség, ami egész évben folyamatosan időszerű. Mára főállásban kosárfonással foglalkozom, de főleg megrendelésre készítek újabb tárgyakat. A jelenlegi munkámat, a demizsont például pályázatra fonom. – részletezte Zoltán.

– Van megrendelő a szépen megmunkált fonott kosarakra? – kérdezem, majd hangzik a válasz, hogy nagyon is keresettek a minőségi fonott tárgyak. Sokan főleg bevásároló kosarakat vásárolnak és más hasznos funkciót betöltő tárolókat, de akár lakberendezés céljából, dekorelemnek is vásárolják.

Az aranybarna vesszők az üvegszájától apránként felöltöztették a demizsonüveget, miközben azt is megtudtam, hogy Zoltán előkészített fűzvesszőből fonja alkotásait. – Vannak a vadon termő fűzek, amit régen használtak, főleg a paraszti kosárfonásba, ezek kacsaúsztató vagy a vályogvető vödör mellett termettek. És van a termesztett vessző, a nemesített fűz, amivel erre specializálódott gazdálkodók foglalkoznak, lehántolják, majd eladják az alapanyagot. Magam is az utóbbit kedvelem, hogy egy hasonlattal éljek: a pék sem magának termeli a búzát.

Mára akár fél óra alatt is elkészít egy-egy fonott tárgyat, de vannak olyan ládák, komolyabb munkák, amikkel akár több napig is foglalkozik. Tudását igyekszik megosztani a környezetével, így a feleségével, Krisztinával együtt 3 éve megalapították a Tarisznyás Műhelyt. – Hogy miért éppen Tarisznyás? Azért mert a hetvenes-nyolcvanas éveknek volt egy ilyen nemzedéke, akik tarisznyával jártak. Én megmaradtam ilyennek, most is tarisznyás embernek érzem magam. – mondta Zoltán.

A műhelyek alkalmával, nejével remekül kiegészítik egymást, hiszen Krisztina a népdal és tánc világába kalauzolja el a gyermekeket, felnőtteket, míg Zoltán a kézműves foglalkozásokat vezeti. A Hagyományok Házában rendszeresen tart kézműves kosárfonó oktatást, OKJ-s képzéseket és szakköröket. De nemcsak hazai szinten, hanem ha teheti a határon túlra is elviszi a szeretett mesterségét.

Találkozásunk előtt két nappal érkezett haza Üzbegisztánból, ahova a FAO nemzetközi szervezet által meghirdetett pályázat keretében utazott ki. Hét napon át tíz üzbég kosárfonó mestert tanított meg a kosárfonás technikájának európai fortélyaira.

– Három gyermek büszke édesapja vagy, ők mennyire nyitottak a kézművesedésre?

– Anna, Emese és Bálint, mindannyian örökölték az alkotás utáni vágyat és a kreativitás is meg van bennük. Nem akarjuk őket semmire kötelezni, azt szeretnénk, hogy ami bennük rejlik belső lehetőség, azt bontakoztassák majd ki. Egyelőre a népdaléneklésben, hangszeres zenében remekelnek, ami abszolút Krisztinától van.

A faragott díszítés és a hagyományőrző magyar motívumok szépen ékeskednek az alkotóház külsején. Elvétve egy-egy kosárka is kandikált a műhelyben, de az alkotások zöme a polcon pihent. Úgy ahogy a fakörhinta is a kertben, melyet nyáron a jászsági fesztiválok, városnapok alkalmával ismét örömmel használhatnak a gyermekek. Ugyanis a Kovács család rendszeres kiállítója többek között a Csángó Fesztiválnak, a Zagyva Partynak a Jász Világtalálkozónak.

Addig is a Reviczky utcai Tarisznyás Műhely nyitva áll minden hagyományszerető előtt, akiket érdekel a népi mesterség és szívesen alkotnának a szabad délutánok alkalmával.