Ezerarcú költészet

1964 óta április 11-e az irodalom, a költészet előtti tisztelgés jegyében telik. A klasszikus és kortárs költők között a könyvbemutatók, költőtalálkozók, tematikus pályázatok és szépbeszéd versenyek képeznek képzeletbeli hidat. De vajon mit jelent a mai kor emberének ez a jeles alkalom? Talán már nem a költészet születésnapját, hanem annak folytonos virágba borulását, megújulását, újjászületését.

„Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik, és újra megfogom, és akkor valami más”, mondja József Attila a versírásról, akinek idén ünnepeljük születése 113. évfordulóját.

Noha ezt a napot köztudottan hozzá kötjük, meg kell említenünk Márai Sándor írót is, aki szintén ezen a napon született, mindössze öt évvel korábban. Bár a fenti idézetben József Attila a vers születéséről beszél, nem kerülheti el figyelmünket az a párhuzam, mely a mai értelemben vett költészet napjára is utal, hiszen az is, akárcsak a verset alkotó szó, mindig más és más arcát mutatja.

Nagy költőink kultuszát a kamaszok manapság csak a tankönyvek fekete-fehér kronológiájából ismerik, ami viszont nem jelenti azt, hogy a vers ne volna népszerű műfaj. Az írott szó mindig megtalálja az útját olvasójához, így a közvetítő lehet akár az internet, egy alternatív zenekar a közösségi oldalakon, vagy akár egy sziporkázó slammer is. Manapság már a versek kinőtték az otthoni íróasztalfiókok rekeszeit és kialakult a saját online közösségük, ahol az írói szárnypróbálgatásokra azonnali a visszajelzés, és nincs már rejtvényfejtéshez hasonlatos játék költő és olvasója között.

Erre a közvetlen, nyitott, spontán hozzáállásra alapoz a nagy népszerűségnek örvendő slam poetry jelenség is, mely köré komoly látogatottságú versestek, színpadi megmérettetések és országos bajnokságok rendeződtek. Természetesen a slam poetryt nem tekinthetjük tiszta költészetnek, hiszen az adott ritmusra történő rímfaragás lényege elsősorban a szórakoztatás, de ki ne ismerné manapság Kemény Zsófi vagy Závada Péter nevét, akik például épp ebben a műfajban váltak ismertté, melynek köszönhetően hamar megjelent önálló, sikeres verseskötetük is. Vagy ott van példának a Kowalsky meg a Vega zenekar, akiknek dalszövegei a fiatal hallgatóság számára sok esetben igenis versek. Az ő példájuk mutatja, hogy a költészet nem halt meg, csupán átalakult, egészen új formákat öltött, és a sztereotípiákkal ellentétben a fiatalok szeretnek verseket olvasni és nem áll távolabb tőlük Ady Endre, mint Varró Dániel.

De miért is kell egyáltalán verseket olvasnunk? Talán azért, hogy a leírt szavaknak – melyek mindannyiunknak mást és mást jelentenek – megtaláljuk a saját emlékeinknek, saját érzelmeinknek megfelelő tartalmát, így átérezzük azt az egyedülálló, misztikus élményt, hogy valaki más mondanivalója megegyezik a sajátunkkal, és úgy érinti meg a lelkünket, ahogy a próza talán soha. A költészet napja ma már az irodalmi sokszínűség ünnepe. Mást jelent, mint régen, de talán valamivel többet is, hiszen az irodalmat nem pusztán könyvként vihetjük magunkkal, a költészet ott van velünk minden nap, ott és akkor, amikor csak szeretnénk. A rádióban, a színpadon, az utcán, a világhálón, vagy ha még egy kicsit meg szeretnénk őrizni hagyományos jellegét, a régi jó fiókunkban.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?