A kokárda az erő, a hűség és a remény trikolorja

Százhetven év távlatában emlékeztünk az 1848-49-es szabadságharc dicsőséges törekvéseire és nemzetünk hőseire március 15-én. A városi ünnepségre érkezők szentmisével, koszorúzással és megindító műsorral áldoztak a forradalom nagyjai előtt.

A borongós idő ellenére sokakat vonzott a Kisboldogasszony templom csütörtök reggel, ahol szentmise-áldozatot mutattak be a forradalom elesetteiért. A szentmisét követően sokan gyülekezetek a Petőfi-szobor előtt, ahol a város vezetősége, civil szervezetek, vallási és világi intézmények helyezték el nemzetiszín szalaggal díszített koszorúikat. A koszorúzás fényét emelte Kökény Gábor nyugalmazott Művelődési Központ vezető Aranyosi Ervin Március 15-ére című versszavalata. A Pántlika Néptánccsoport tánccal tette tiszteletét a hősök előtt.

A városi ünnepség a Pájer Antal Művelődési Házban folytatódott, melynek az egyik legszebb momentuma volt Himnuszunk eléneklése. A technikusok nagy meglepetésére a zenei aláfestés helyett némaság hallatszott a hangfalakból. Ám kis várakozás után a közönség egy emberként kezdte el énekelni Kölcsey Ferenc sorait. A publikum magyarságról zengő moraja érezhetően megérintette a hazafi lelkületű jelenlevőket, így Borbás Zoltán képviselő még emelkedettebb hangulatban kezdte meg ünnepi beszédét.

„Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám 20 év alatt nem bírhatott volna előállítani!” – Széchényi István naplójából idézett sorokkal emlékezett Borbás Zoltán a 170 évvel ezelőtt történt március 15-i eseményekre.

„Jól tudjuk Kossuth és Széchenyi gyakorta nem értettek egyet. Éles szócsatákat vívtak a reformországgyűléseken, a korabeli lapok hasábjain… A kokárda trikolorja mégis adott erőt, hűséget és reményt, amely képes e két nagy formátumú, a nemzet jövőjének alakításáról eltérően gondolkodó államférfi törekvéseit egy irányba terelni.” – hangzott beszédében.
Kiemelte, hogy a nemzet nagyjainak mentalitása képes volt összefogásra sarkallni a társadalmat, amely a mai kor számára is példaértékű.
A köszöntők sorát a testvérvárosok delegáltjai folytatták.

Elsőként Stanisław Panek, Łancut Járás Önkormányzatának elnöke a lengyel-magyar barátságról beszélt, valamint a két nemzet között kialakult testvériességről, bajtársiasságról osztotta meg gondolatait. Sorait azzal zárta, hogy bízik a további együttműködésben, amely segít emlékezni a két nép erős szövetségére.

A Temerini Községi Tanács képviseletében Guszton András a magyar nép összefogásáról szólt. Kiemelte, hogy a történelem során minden generációnak meg kell vívnia a saját szabadságharcát.
Kéménd község polgármestere Grman József a szabadságharc történelmi eseményeit felidézve méltatta a hősöket.

Végül Kozma Barna, Marossár­patak polgármestere a jelenről osztotta meg gondolatait a múlt tükrében. Most fontos csak igazán a nemzeti összetartozás érzésének erősítése, az emberi kapcsolataink ápolása – mondta, majd azzal folytatta, hogy napjainkban nem rabság és szabadság között kell választanunk, csak a szabadságunk korlátozására irányuló kísérleteket kell visszavernünk. Bizalmát fejezte ki afelé, hogy a két település között létező kapcsolat egy olyan együttműködés, amikor vállvetve és a barátság melengető érzésével valósítják meg közös célkitűzéseiket.

A köszöntők után a Jászapáti Általános és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei folytatták az emlékezést a zene, az irodalom és a tánc nyelvén. A szerkesztett műsor arra keresi a válaszokat, hogy egy mai fiatal számára mit jelent az ünnep, a múlt tisztelete, a hazaszeretet, milyen üzenetet hordoznak számukra március 15-e vívmányai, és milyen gondolatokat ébreszt bennük a márciusi ifjak cselekedete. A műsor végére kiderül, hogyan ragadja magával a forradalmi lendület a ma ifjúságát is a márciusi hősök példáján keresztül.

A műsort szerkesztette és színpadra állította Major Mónika, Urbán Béláné, Karkus Kálmánné, a táncokat Bodnárné Juhász Ágnes és Donkóné Birkás Zsuzsanna tanította be. A dekorációt, színpadképet Kisné Sörös Gertrud tervezte, a kellékeket Majtényi Ágnes varrta.
A táncosok ruháját a Jásztánc Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.

A szívmelengető műsorra a nap sugarai is előbújtak, így a temetőben, a szabadságharc áldozatainak sírjánál már naposabb időben, koszorúzással zárult az ünnepség.

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?