Egy este Nápolyban
Nápolyi dallamok, színek, ízek mottóval rendeztek koncertestet a Szikra Galéria éttermében március 21-én, ahol a hamisítatlan itáliai hangulatról két elismert olasz művész, Maria Antonucci és Sossio Capasso gondoskodott.
Még ha soha nem is jártunk korábban Olaszországban, akkor sem kerülhettek el bennünket az ott élőkről szóló szóbeszédek, hogy hangosak, temperamentumosak és mennyei pizzát készítenek. Nem volt titok, hogy a széksorokat megtöltő vendégek is azért érkeztek, hogy az itthoni havas márciusban átélhessék ezt a vidám, mediterrán hangulatot.
Nápoly tele van misztikummal, szerelemmel és csodával, melyből mind megtapasztalhattunk egy kis szeletet azon a képzeletbeli sétán, amelyen Réz Lóránt orgonaművész volt az idegenvezetőnk. Miközben bepillantást nyerhettünk a város gazdag történelmébe és színes kulturális életébe Pergolesi, Durante, Scarlati, Rossini és Mecadante műveinek dallamaira ringatóztunk, magunk elé képzelve a Vezúv jellegzetes kúpját és az Amalfi-part mesebeli szépségű tájait. Megtudhattuk, hogy a nápolyi nyelvjárást maguk az olaszok sem értik, és hogy a szerencsehozó talizmánuk egy paprikára hajazó szarvacska. A nápolyiak szerint ez a piros kis kürt – melyet még a házak ajtajára is kiakasztanak – képes távol tartani a gonosz erőket.
Nápoly minden pompájával, mondhatjuk, hogy bájos kaotikusságával kelt életre a szemünk előtt, hiszen jóformán minden hódító rajtahagyta a keze nyomát. A görögök a szőlőt, a proseccot, az arabok a mandulát, míg az uralkodók a francia konyhát ajándékozták a dél-olaszországi városnak. Réz Lóránt személyes úti beszámolójából a dómokon, kastélyokon és szobrokon túl mégis a legérdekesebb az a mozzanat volt, amikor a nápolyi vércsodáról mesélt.
A legenda szerint az első csoda 313-ban történt, amikor Szent Januáriusz beneventói püspök ampullában tárolt vére cseppfolyóssá változott, bugyogni kezdett, majd ismét szilárd formát öltött. A vércsodát azóta is szent ünnepként tartják számon és évente két alkalommal – amikor a csoda megtörténik – több ezren lepik el a nápolyi dómot, hogy tanúi lehessenek a varázslatnak.
A rendezvény valódi főszereplői azonban mégis a kiváló olasz művészek, Maria és Sossio voltak, akik a különféle darabok során nem pusztán hangtechnikailag, hanem teljes egészében átlényegültek, hogy megörvendeztessenek bennünket otthonuk történeteivel. Bár más nyelven szóltak hozzánk, a zene tolmácsolásában mindent megértettünk, hiszen a műveket a mozgalmas olasz hétköznapok ihlették. Szerelem, féltékenység, hazaszeretet, vágyak és viszonzatlan érzelmek, melyek talán a vendégek számára sem voltak ismeretlenek.
A koncertet követően a résztvevők nápolyi specialitásokat kóstolhattak, többek között carbonara tésztavariációt, olasz szalonnát vagyis pancettát, vagy granitát, Tortelli mester édes szorbetféléjét.
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
