Tegyétek az ő szavát!

2018-03-28 Gergely Csilla 0 Comments nagyböjti lelkigyakorlat

Már hagyomány, hogy városunk három katolikus egyházközsége húsvét vigíliája előtt közös nagyböjti lelkigyakorlatot szervez, melyre idén március 22-én, 23-án és 24-én került sor az esti szentmisék keretében. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepét Tóth András nagykátai kanonok, plébános atya gondolatai készítették elő, a hívek lelki megújulásának szolgálatára.

A lelkigyakorlatra készülvén Tóth András atya Szántó József apátplébános kérésére a következőképpen készült a három alkalomra: a Barátok templomában „barátos”, a Szentkúti templomban „ájtatos”, míg a Nagytemplomban „nagytemplomos” szentbeszédekkel.

Március 24-én, virágvasárnap előestéjén Szent János apostol és Szűz Mária Isten iránti hűségéről elmélkedett, akik maguk is jelen voltak Jézus Krisztus kereszthalálánál és dicsőséges feltámadásánál.

Az Úr Jézus látomásában a következőt mondta Jánosnak:”Nézz, az ajtóban állok és zörgetek!” Ez az üzenet azonban mindannyiunknak szól, hiszen Jézus azt szeretné, hogy kinyissuk lelkünk ajtaját és beengedjük őt. A teljes kinyilatkoztatás Jézus Krisztussal lesz teljessé, hogy általa – Isten gyermekeiként – eljussunk az üdvösségbe.

A négy közül Szent János evangéliumát a szeretet evangéliumának is szokták nevezni, mert szavaival „lehajol hozzánk és átjár minket”. Ha Jézus szeretetét magunkénak szeretnénk tudni, akkor János példájára nekünk is jámbornak kell lennünk. A tizenkettő közül egyedül ő állt ott a kereszt alatt, az Isten iránti szeretete kötelezte. „Ezt kell nekünk is megtanulnunk, hogy Jézus szeretete kötelez minket!” – emelte ki András atya. János ajándéka pedig az volt, hogy földi élete során nem kellett vértanúvá válnia, és Jézus halála után még 65-70 évvel tanúskodott Jézusról és az ő feltámadásáról. A legnagyobb ajándék azonban az örök dicsőség elnyerése volt.

Azon a szörnyűséges pénteki napon a haldokló Jézus keresztjénél „állt a gyötrött Istenanyja”, majd még a kereszt tövében ölbe veszi fia élettelen testét. Michelangelo szobra egyedien ábrázolja a pillanatot, halvány mosollyal a Szűzanya arcán, hiszen tudja, hogy ez átmeneti – magyarázta András atya. Isten akaratát tudni kell elfogadni minden helyzetben. Vajon tudjuk-e elfogadni a kilátástalannak tűnő élethelyzeteket, és Máriához hasonlóan rábízni magunkat Istenre? Ne felejtsük el, hogy még akkor is van remény, ha minden veszni indul! Csak Máriához kell imádkoznunk, hiszen ő nemcsak a fájdalom, hanem a reménység anyja is. Imádkozik értünk, hogy végre tegyük és szeressük Isten akaratát. A kánai menyegzőn így szólt a szolgákhoz: „Tegyétek az ő szavát!” Mária azt kéri tőlünk, hogy vegyük komolyan az ő fiát, Jézust és ne mentségeket keressünk a kiszabott feladat elkerülésére.

András atya külön kiemelte a jász ősök erős hitét, akik a török uralom után is megmaradtak az Alföld kopár, kisemmizett vidékén, és megőrizték katolikus hitüket. „Micsoda küldetés volt ez akkoriban, és micsoda küldetés most is! Csak tenni kell érte!” – biztatta a híveket.