Egy asszony élete

Manapság, ha valaki betölti a 90. életévét, elismerő jó érzéssel gondolunk rá, kicsit irigykedünk is, hiszen a szépkorúság ritkaság. Aztán, ha kicsit visszamegyünk az időben, eszünkbe juthat a XX. század. Festhetnénk történelmi tablót az életén keresztül, de inkább a rendkívül izgalmas, sokszor drámai életét, örömeit, eredményeit mesélném el.

Kedves, közvetlen szeretetteljes személyiségét őrzi a mai napig is, és családja, barátai is igazolhatják, milyen szívesen és színesen mesél mindenről, akár a háborúban megélt, átélt, sokszor rémes vagy izgalmas történésekről is.

Amikor 1928. március 18-án egy hideg, havas, nem éppen tavaszias napon megszületett Budapesten Tánczos Margit, mára mindenki Manyikája, Manyi nénije, akkor még viszonylag boldog, de mindenképp békés idők jártak.

Játszótér, cukrászda, mozi, színház, családi látogatások voltak hétköznapjainak élményei, majd sorra az iskolai évek következtek, változatlanul a nagyvárosi létezés örömeivel színesítve. Az akkor már 16 éves kislány, nem szerette, hogy Babának szólítják, kikövetelte a Manyi megszólítást. Szüleivel a Halászbástya tövében laktak, a társasházuk lépcsőházának ablakából kinézve a Lánchíd és a Duna látványának minden napi csodájával. Egy boldog, kiegyensúlyozott, budai iskoláslány életét élte, míg nem 1944 óriási változást hozott életükbe, mert már évekkel korábban az ország belesodródott egy kegyetlen háborúba. Iskolába nem lehetett járni, nemhogy moziba, mert a mindennapok nagy része már az óvóhelyen zajlott.

Aztán gyorsan fel kellett nőni, mert az orosz hadsereg ostrom alá vette a szomszédos budai várat, ágyúzták és lőtték a környék épületeit, és amit és akit csak értek. Az óvóhely oltalma se nyújtott biztonságot, mert házukat 3 nap alatt 8 találat érte, lakásuk rommá változott, de ahogy ő meséli: bármily hihetetlen, de az 5 literes baracklekvár és a nemes porcelánkészlet átvészelte. Jót nevet rajta, mondja, mennyi minden történt akkoriban, ami vagy életveszélyes volt, vagy rendkívül kockázatos, mint a seftelés is, hogy élelmiszerhez jusson a család. Nem mindenki foglalt épen maradt lakást a háború végén a káoszban, viszont lakni, élni kellett, így a család vidéki rokonok unszolására, és a józanészre hallgatva, leköltözött vidékre: az akkor inkább egy nagy falura emlékeztető kisvárosba, Jászberénybe.

Sikerült egy önálló kis házra szert tenni, és persze a vágyott továbbtanulása is meghiúsult, neki is munkát kellett vállalnia. Már 1948-at írunk, Manyika volt a Közmunka Hivatal alkalmazottja, majd az államosított adóhivatal kataszteri nyilvántartása lett a munkaköre. Még Budán érettségizett kereskedelemből és statisztikai ismeretekből, így kapott állást a városháza statisztikai osztályán.

Aggodalomból, szomorúságból újra túl sok jutott, mert 23 évesen a rákos megbetegedéssel küzdő édesanyja ápolása, valamivel később pedig az elveszítése volt életének korai és fájdalmas megpróbáltatása.

De mert az élet hozhat jót és szerelmet is, és az azzal járó boldogságot, egy valódi romantikus kapcsolatot, aminek gyümölcseként kicsivel később 1956 tavaszán világra hozta kislányát.
Tíz napig tartott ez a minden édesanya számára átélt legcsodálatosabb érzés, az anyaság érzése, mert felváltotta a fájdalom, a gyász, ugyanis ahogy szoktuk mondani, tragikus hirtelenséggel elhunyt szívelégtelenségben az imádott férfi, a társ, a barát, mindenben partner, és a 10 napos kislány édesapja.

Ebben a rémisztően magányos helyzetben kellett az akkoriban mindenkit szinte egyformán sújtó általános szegénységben talpon maradni, élni, dolgozni. Manyika a kislányt bölcsődébe adta, hogy meg tudja kettejük számára teremteni a megélhetésükhöz szükséges pénzforrást. Ugorjunk egy nagyot az időben, mert arról szeretnék még írni, ami Manyika számára a legfontosabb és legszerethetőbb élménye, úgymint az unokáinak megszületése 1984-ben és 1989-ben, és kicsivel később a Hűtőgépgyárban eltöltött könyv bizományosi évek. Még korábban kezdődött, hogy nagy olvasós lévén, valaki másnak is megtetszett az általa vásárolt könyv. Így kezdődött, hogy szívvel-lélekkel, hosszú évekig a 10 emeletes épület földszintjén, a kis pavilonjában árulhatta a szépséges albumokat, sokak által vágyott könyveket, mindenki örömére. Szorgalmas munkáját többször is elismerték országos kitüntetéssel, és aki vásárlója volt, aki csak ismeri, szívesen emlékszik önzetlen igyekezetére, hogy megszerezzen könyvritkaságokat, vagy jó olvasnivalóval lássa el évekig a Hűtőgépgyár dolgozóit.

Bizonyára kell jó nagy adag szerencse, hogy hosszú életet éljünk meg, de Manyika különleges módon tartja magát formában. Az ő receptje a következő: Légy nyitott és ápolt, olvass sokat, tájékozódj a világról, szórakoztasd magad színvonalasan, szeresd tiszta szívvel gyermekedet, unokáidat, barátaidat. Jó örülni a madárcsicsergésnek és várni az unokák látogatását, és ez a mostani időszak pont így telik.

Szerző: Sinka Judit

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?