Optimizmus, búfelejtés, rock and roll

2018-03-23 Demeter Gábor 0 Comments

Klubkoncert keretében a Cine P’art Club vendége volt március 16-án, pénteken este a Takáts Tamás Blues Band, a Lehel Film-Színház galériáján. Az együttes a tőlük megszokott pörgős, szókimondó rhytm and blues zenével táncoltatta meg közönségét.

A hosszú hétvége, az esőbe hajló időjárás és valószínűsíthetően a fellépő zenekar frontembere, névadója, régen látott tömeget hozott össze erre az estére a klubba. Takáts Tamás énekest jól ismerjük a Karthago, majd a Senator, illetve az East együttesből. Sajnos ezek a csapatok ma már nem működnek, ám szerencsére 28 évvel ezelőtt megalakította a nevével fémjelzett Takáts Tamás Dirty Blues Bandet, amely azóta is ott van a zenei élvonalban.

Az eltelt közel három évtized alatt Tamás életében is történt egy s más. Az életformája is úgymond megváltozott, mondhatni felelősségteljes férfivé vált, aztán ott van a vallás, ami szintén fontos szerepet játszik az életében. Mindezt jelzi az is, hogy a csapat nevéből eltűnt a Dirty szó, és maradt a Takáts Tamás Blues Band.

Első produkcióként az Ufót lát a Jeti című szerzeményüket adták elő. A zenekar vezetője egy-egy szám előadása előtt humoros, kritikus stílusú, párbeszédes formájú bevezetőt tartott, amellyel ráhangolta a közönséget a dalokra. Az előadott számok szinte mindegyikében volt gitárszóló, ami Gál Gábor virtuóz hangszerjátékát bizonyította, a basszusgitáron megszólaló kiemelt hangok pedig Patyi Sándor tudását tükrözték. Adamecz Józsi dobszólói is dübörögtek a Berényi éjszakában, aki Tóth Károlyt helyettesítette ezen az estén. Takáts Tamás a maga megszokott magas színvonalú éneklését hozta, ahogy nagyon jól játszott szájharmonikán is.

Az együttes az elmúlt 28 évben készült slágerszámait adta elő, melyek műfajai a hard rock, blues-rock, jazz, és a blues színes világát idézték, a már megszokott hol humoros, hol ironikus, hol pedig nagyon is komoly szövegekkel. A csapat tagjai azok közé tartoznak, akik nem csak művelik a zenét, hanem érzik is. Több tízéves zenei tapasztalattal annyira átadták magukat a dallamoknak, hogy csak kizárólag őket figyelve, az ember észrevétlenül átvette a ritmust, tapsolt, táncolt, tombolt.

A kötelező slágereknek is muszáj volt elhangzaniuk. A Blues Band repertoárjában benne kellett lenniük a Megöl a vágy, a Zakatol a vonat és a Pocsolyába léptem című daloknak. Az ember késztetést érzett, hogy bekapcsolódjon ez utóbbi dal éneklésébe, a megszokott férfiak és nők közötti erőfitogtatós dalolásba. A zenészek szakmai tudásuk mellett igazolták azon meggyőződésük igazságát is, hogy a valódi hangszereken, valódi zenészek által előadott zenére, a saját hangján éneklő, valódi énekesre mindig van igény.