Lájkold a posztomat!

Február utolsó estéjén táncszínházi előadásnak adott helyet a Főnix Fészek Műhelyház színpada. A Zadam Társulat Profil című koreográfiájában, annak megalkotója Zambrzycki Ádám, Fehér Laurával és Sebestyén Tímeával az oldalán igyekezett megmutatni a magunkról kialakított kép álságosságát a kibertérben.

Várszegi Tibor a Főnix művészeti vezetője az előadást megelőző ismertetőjében elmondta: vállalja a táncszínházi előadások bemutatását, még akkor is, ha tudja, maroknyi nézőre számíthat. Azért azt örömmel jegyezte meg, hogy az itt fellépő társulatok ennek tudatában is bemutatják előadásaikat.

Nézőként azt kijelenthetem: sodró lendület, a mozgás maga, lankadatlan, fenntartott figyelem, sok humor és mély jelentés, egyszóval nagyon jó lehet egy kortárs táncdarab megnézése.
A megosztás évtizedeit éljük, mindent szabad mit mások nem tiltanak, de üzenj, posztolj, ha te másként gondolod. Könnyen megérthető, hogy mi motiválta az alkotót, amikor a címet is ihlető, a különböző közösségi oldalakon magunkról kialakított énképek feldolgozásához nyúlt. Izgalmas kérdés mind, hogy vajon mi a valóság, kik vagyunk a magunk valójában, mit hiszünk, és mit szeretnénk láttatni magunkról? Nem közösségi oldalak elleni kritikát láttunk, de megannyi szimbóluma felvonult előttünk.

A táncosok kesernyés táncjátékot adtak elő, melynek fontos kelléke a laptop, kísérője a háttérben villogó vetítés. Derengő fényben, egymástól elszigetelten, bár fizikai közelségben látjuk őket, a laptopok mögött elhelyezkedve. Mozdulataik a kibertér szívóerejét mutatják, a szereplők fejét, egész testét a monitor mágnesként vonzó erőtere tartja fogva. Onnan áradnak az őket mozdító energiák, oda van belefogatva egész lényük. A kellékeket, mint modern totemoszlopokat, körbegöngyölik, kifacsarodnak előtte, terpesztenek neki, beszélnek hozzá. „Hallasz, ott vagy?”- kérdezik. A tánctéren felvilágló három fénynégyzetből, mint virtuális térből emelkednek ki korunk emberei: tátognak, szavakat formálnak, miközben helyettük más beszél. Az arcuk elé emelt monitorok azokat a képeket mutatják, amit a képmutató láttat magáról.

A harsány mimikát mutató fotó-arcok a valódit takarják el. Az igazi helyett a túlfokozott, izgatott, ripacs grimaszokba rendezett vonások mutatkoztak a hús-vér alakok feje helyén. A játék végén pizsamára vetkőző táncosok köröket róttak, majd alakzatokba rendeződtek és lassított felvételes csattanóként, egyszerre szívszorítóan és komikusan, napjaink trendi jellegzetes pózait láttatták. Csábítás, kelletés, rajongás, győzelem, öntudatosság ócska gesztus-kliséit sorakoztatták fel mozgással és arcjátékkal. Az ostoba tv reklámokból, sajtóipari melléktermékekből ismerős mozdulatok, jelenetek, az erős lassításban különös jelentőséget és értelmet nyertek. Az érzelmes lezárásban a három táncosról készült régi fotók egyre gyorsabb tempóban váltakoztak a falra vetítetten. A darab maga és a kísérővetítés ironikus hangon jött létre, kész válaszok helyett, most ez társadalmi helyzet.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója, szerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?