A család szeretete

Édesanyánk, nagymamánk, dédikénk Nagy Mihályné (sz. Borics Rozália) 1928. február 27-én született Jászberényben. Ötéves korától édesanyja nevelte egyedül, két testvérével együtt. Az apja halálával a derűsnek indult gyermekévek kettétörtek. Ennek ellenére édesanyjuk mindent megtett a felhőtlen gyermekkorukért.

Rozália is megtanulta a kertészet „csínját-bínját”. Ezt gyakorolta otthon, és napszámban is. Fiatal korában szeretett táncolni, főleg a Parlamenti fellépésekről mesélt. Tanulási kedvével és példamutatásával segítette gyermekeit a tanulásban, egy időben végezte az általános iskola 7.-8. osztályát egyik gyermekével.

Életében a legjobbat az édesapánk iránti szerelme hozta. 1949-ben kötött házasságot Nagy Mihállyal. Egymás után három leánygyermekük született. Könnyebbé akkor vált az életük, amikor a három gyermek mellett munkát vállalhatott a Jászberényi Cipőipari vállalatnál. Mindig becsületesen dolgozott, kiállt a dolgozók érdekeiért is.
Mi is fordulhattunk hozzá segítségért, egy-egy jó szóért. Lányaikra, reánk mindig büszkék voltak. (Különböző beosztásokban hosszú időt töltöttünk el a szociális,- az egészségügyi és pénzügyi területen.)

Édesanyánk nyugdíjba vonulása után (1983) apukánkkal együtt a nagy kert és az unokákkal való foglalkozás töltötte ki a felszabadult idejüket. Édesapánk halála után hosszú ideig elvégezte a ház körüli teendőket. Segítséget mostanában már elfogad tőlünk. Hogy meg tudjuk-e adni azt a sok jót és szépet, amit kaptunk tőle, nem tudjuk, de reméljük, hogy a 90 év után is azt érzi, hogy biztosítani akarjuk a csendes, nyugodt hétköznapjait.

Jó egészséget kívánnak lányai, vejei, unokái, unokavejei, unokamenye és négy dédunokája!

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?