Legendás kocsmák és szállodák

Izgalmas előadással nyitott a Múzeumi esték sorozat idei évada. Csütörtökön a jászberényi vendégfogadás történetébe kaptunk bepillantást a Jász Múzeumban, ahol az intézmény igazgatónője Hortiné dr. Bathó Edit mutatta az utat a csárdák, fogadók, szállodák világába.

Városunk történetét végigkíséri a vendégfogadás problematikája. Kevés évszámot jegyezhetünk fel, amikor méltóképpen el tudtuk szállásolni valamennyi hozzánk látogató vendéget. Az utazók kereskedelmi jellegű elhelyezésére a XVIII. századtól találunk példát. Már abban az időben is felmerültek azonban problémák, hiszen nem véletlenül volt a helyi lap vezércikkének címe „Vajha volna már egy tisztességes mulatóhelyiségünk!”. Eleink sóhaja ma is időszerű, és így az előadás címének is éppen megfelelt.

Az első vendégfogadók megjelenésének időszakához vissza kell utaznunk az időben jó negyed évezredet. Akkoriban csárdákban szállhatott meg az utazó. Berényben is működött jó néhány fogadó ahol a meleg étel, hideg ital mellett általában szállást is kaphatott az utazó. A csárda szavunk török eredetű, az Oszmán Birodalom terjeszkedésével ismertük meg ezt a fajta út közbeni pihenésre szolgáló intézményt. A csárdákat árendába adta ki a városi tanács, s a bérlő díjat fizetett a karbantartásért.

Cserében vállalta a reprezentálást, a vendégek étkeztetését, a lovak ellátását, pihenését és lehetőség szerint az utazók egy-két éjszakára szóló elszállásolását. Berényben szájhagyományból, emlékezetből, periratokból több csárdanév is ismeretes, melyek némelyike érdekes ragadványnevek tulajdonosa. Egészen költői például a Kapcaszárító vagy az Utolsó garas elnevezés, de nem nehéz kitalálni azt sem hol lehetett a Kerekudvari, Homoki, Hajtai csárda. Az egykori fogadók nagy része a hely adottságaiból fakadóan később az oktatást szolgálta. A Fehérló csárdából leánynevelő alakult, majd a helyén felépült a mai Nagyboldogasszony iskola. A Kossuth úti iskolát az idősek ma is Morgónak nevezik, az udvarán még látható az egykori Morgó csárda hosszú épülete. Kocsma alapítására több száz éve jelentkezett igény a jászoknál is. 1789-ben hét kocsma állt Berény belterületén. Legendás helyiség volt a Kőpince, az egykori városháza áristomából alakult vendéglátóegység. Juhászok, városi emberek gyakorta látogatták s nem volt ritka a kampósbotok, na meg a bajszok összeakasztása sem. Vaskos jegyzőkönyv tanúskodik az egyik ilyen duhajkodásról, melynek egyik résztvevője éppen Bathó Editke szépapja volt 1848. dicsőséges esztendejében. A per anyaga kevésbé volt tiszteltre méltó, ám az utókor hallgatói számára igencsak kacagtatóan hangzik a részletes jelentés a birinyi juhászokról és a kekeckedő idegen katonák korsódobáló virtuskodásáról. A Kőpincét talán az Isten túl bűnös helynek találta, mert egyszer kigyulladt, majd az 1868-as földrengés rongálta meg. Huszonöt évvel később végleg eltüntették, hogy helyére épülhessen az elegáns Lehel Szálló.

A szállodaépítés azonban akkoriban sem ment gördülékenyen. A tanács 1891-ben hozott határozatot a régi városháza helyére álmodott szálláshely építéséről. Versenytárgyalások, pályázatok, hosszas vitatkozások sora, pénzhiány nehezítette az impozáns tervek kivitelezését. Az építkezést végül 93-ban elkezdték, és rá egy évvel már állt főterünk éke. Az ünnepélyes megnyitóra 1895 februárjában került sor. Versegi Károly bérelte elsőként az intézményt, aki az emeleten húsz szobát, kaszinót, báltermet; a földszinten éttermet, kávéházat üzemeltetett. Apponyi díszebédjén az udvaron felállított hatszáz fős sátorban ünnepeltek, akik már nem kaptak helyet az épületben. A képviselő mellett még illusztrisabb vendéggel is büszkélkedhet az intézmény. 1908-ban József főherceg volt a szálló vendége. Harminc éven át a mozi is itt működött, majd az államosítás után a Szolnoki Vendéglátó Ipari Vállalat üzemeltette. Később a Déryné Művelődési Központ részeként működött, most a Déryné Rendezvényháznak ad otthont.

Másik legendás hotelünk a Pannónia Szálló volt, mely a Táncsics utca-Lehel Vezér tér sarkán állt. 1832-ben épült a Népbank tulajdonában, első bérlője Taczman István, az utolsó Koncz István – Nagyné Koncz Éva festőművésznő nagyapjának testvére – volt. A huszadik század közepéig üzemelt. A szép épületet életveszélyessé nyilvánították, majd sajnos lebontották.

Városunk legrégibb középülete az egykori Jászkürt Fogadó 1731-ben épült. A tanács a gazdaság fellendítése céljából döntött fogadó nyitása mellett. A szállóvendégeken, a kerületi ülések küldöttein túl a katonákat is itt szállásolták el, akik a régi iratok tanúsága szerint gyakran okoztak galibát a helyszínen. A fogadó jelentőségét mutatja, hogy kocsik befogadására alkalmas udvara egészen a Zagyváig leért. 1895-ig működtették szállásként az épületet, majd átvette a rendőrség. Ma félig állami tulajdonban a Csányi Alapítványnak az otthona.

A Touring Hotel már a szocialista rendszer „remekműve” volt. Hatvanegy férőhellyel 2014-ig működött. Sem külső, sem belső kialakítása nem érhetett nyomába a város régi szállodáinak.
Jászberény egykori kocsmáiban inkább a Neszűr borait mérték, ám a XVIII-XIX. században jelentős söripar is működött a városban. A habzó nedűt úgynevezett serkocsmákban mérték. Az elsőt a Német Lovagrend alapította 1710-ben Gamrinus kocsma néven, nem meglepő módon a Serház utcában. Az emeletes, tekintélyt parancsoló épületről is maradt fenn néhány fotó az utókornak, csakúgy mint jeles szállodáinkról, elegáns vendéglátóhelyeinkről.

Amíg városunknak nincs ismét méltó szálláshelye a fotók nézegetése nyújthat okot az egykori virágzó turizmus feletti merengésre. Addig marad a ma is érvényes óhaj: Vajha volna már egy tisztességes mulatóhelyünk…és szállodánk!

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?