Farsang a Jászságban

Európa szerte ismeretes, hogy a kiszebáb égetés jellegzetes farsangi szokás, mely főként a falusi népek körében volt elterjedt. De talán nem is gondolnánk, hogy a Jászságban nem volt jellemző ez a rituálé, helyette viszont számos érdekes hagyományt lehet és érdemes is megemlíteni, ami kimondottan térségünk sajátossága volt.

A farsangi mulatságokat középkori hiedelmek ihlették. Az akkori emberek úgy hitték, a tél utolsó időszakára a Nap sugarai elgyengülnek, mely kedvez az ártó szellemek és boszorkányok gonosz varázslatainak. A jelmezes fesztiválok, a zajkeltés, a kiszebáb égetése ezen ártó lények elüldözését hivatott megvalósítani. A tűzgyújtás, a máglyarakás pedig a Nap erejét igyekezett felerősíteni.
A farsang a hagyomány szerint vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A hiedelem szerint Cibere vajda – neve a böjti ételre, a ciberére utal – és Konc király – aki a húsos, zsíros ételek képviselője – vízkeresztkor és hamvazószerdán vív meg egymással. Vízkeresztkor Konc király, húshagyókedden viszont Cibere vajda győz, és ekkor veszi kezdetét a böjti időszak. A cibere jellegzetes böjti étel volt, melyet savanyított korpából készítettek.

Ez az időszak a zajos mulatságok, maszkos alakoskodások és leánycsúfoló szokások ideje, amikor bálokat, felvonulásokat, táncos rendezvényeket tartottak. A farsang utolsó három napjához, farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez kapcsolódott a legtöbb szokás.

A paraszti kultúrában a párválasztás, a lakodalmak ideje volt a farsang. A farsang végén ezért tréfásan vagy olykor durvábban figyelmeztették az eladósorban lévő, még hajadon nőket. A Jászságban a leánycsúfolás szokása bakfazékdobás, cibereszűrés, cefrehányás, cefrevágás vagy szűzfazékdobás néven ismeretes. Húshagyókedden vagy hamvazószerdán a legények telerakták a fazekakat törött cserépdarabokkal, csontokkal, babbal, trágyával, hamuval, és a lányos házak pitvarajtajához vágták vagy a kiskapuhoz a következő felkiáltás keretében: „Szűrj bele ciberét, ha férjhez nem mentél!”. Bakfazekat általában olyan lányok kaptak, akik azon a farsangon nem mentek férjhez, vagy a legényt kikosarazták. Kb. az I. világháború után a szokás annyiban módosult, hogy az a legény, aki már udvarolt egy lánynak, vagy menyasszonya volt, egy cserépfazékba sok finomságot – gyümölcsöt, csokoládét, mézeskalács szívet – rakott. Egyes adatok szerint ezt a szerelmi ajándéknak szánt fazekat is össze kellett törni. Az 1950-60-as évekre a korábbi leánycsúfoló szokás elvesztette eredeti jelentéstartalmát, és csak mint bosszantó farsangi tréfát gyakorolták a gyerekek vagy a házas emberek. A szokás gyakorlásának megszűnése az 1970-es évek elejére tehető.

Kedvelt farsangi sütemény volt a Jászságban a pampuska, melynek morzsáit összegyűjtötték és a böjt végéig a padláson vagy a kéményben tárolták. Porrá törve az emberek és az állatok gyógyítására használták.

Farsang idején találkozunk olyan népszokással is, amely módot adott a vallási buzgólkodásra, mint pl. a kánai menyegző esetében. Ez egy sajátos népi ájtatossági forma, mely azt az evangéliumi eseményt jeleníti meg, amikor Jézus a vizet borrá változtatta. Az 1970-es évek végén még 11 jászsági településen voltak fellelhetők e szokás nyomai. Húshagyókedd éjszakáján még szabad volt a tánc, de csak 11 óráig, ezt követően negyven napra elnémult a muzsika és kezdetét vette a nagyböjt, Cibere vajda uralkodása. Ettől kezdve tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a húsfogyasztás és az önfeledt szórakozás.

Forrás: Szülőföldünk a Jászság
– Helytörténeti olvasókönyv –
2011. Jászberény

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?