Nevetést a léleknek!
Egy jóleső, gyógyító nevetésre invitálták a vállalkozó kedvűeket az év első író-olvasó találkozójára január 23-án, amikor is Aranyosi Ervin költő és hahota jóga tréner látogatott el a városi könyvtárba.
A nevetés köztudottan jótékony hatással van a lélekre, megmozgatja az izmokat és serkenti az endorfintermelést is. A költészet lehet ennek a felszabadultságnak az előszobája, hiszen megnyugtat és kikapcsol, így talán mi sem szabadíthat fel nagyobb pozitív energiát, mintha ezt a két dolgot egyesítjük. Mielőtt a foglalkozás elkezdődött volna, feltehetően csak a beépített személyek állíthatták, hogy képesek minden előzmény nélkül kacagni. A program végére azonban sikerült még a leghitetlenebbeket is felvillanyozni az indiai orvos, Dr. Madan Kataria módszerével.
Talán soha korábban nem volt ilyen hangos a könyvtár emeleti kamaraterme, ahol közel harminc főből álló, jókedvre éhes közönség gyűlt össze, hogy vidáman kezdhesse az évet. Bemelegítés gyanánt Aranyosi Ervin – aki hivatásos hahotaklub-vezető – többnyire szeretetről szóló, vidám verseiből hallgathattunk meg egy csokorral, és az avatatlan résztvevő azt gondolhatta, nem is vár rá több az este folyamán. Majd egyszercsak eltűntek a székek és azon kaptuk magunkat, hogy kört alkotva keressük egymás szemében a választ a kérdésre: Vajon most mi következik? A megszokott író-olvasó találkozói légkört hamar felváltották a könnyed játékos feladatok. Az elsőre szokatlan élményt a gyakorlatok közötti pihenés és a résztvevők lelkesedése is oldotta, így a fantáziadús feladatok közepette nyoma sem volt szégyenérzetnek. Még akkor sem, amikor képzeletbeli fűnyíróinkkal szántottuk a parkettát, vagy amikor táncoló medvékként dörgölőztünk a mellettünk álló hátához, de még akkor sem, amikor halandzsa nyelven társalogtunk vagy épp érkező esőt játszva csiklandoztuk a másikat.
A foglalkozás során felfedeztük az egymás kacagásában rejlő energiát, mely az első perctől kezdve ragályos volt. Ledöntöttük a komfortzóna korlátait mindössze két óra alatt, anélkül, hogy a jelenlévők között korábban bárki is ismerte volna a másikat. A felszabadult életörömből lélekben megkíséreltünk küldeni azoknak, akiknek csak kevés jut belőle ezen a világon. De mindenekelőtt elűztük az egyhangú hétköznapok szürkeségét, a megfelelés kényszerét azzal, hogy szabadjára engedtük a fejünkben lakó, folyton ítélkező szellemet, és az irányító szerepet – ha csak egy rövid időre is – átadtuk a szívünknek.
A rekeszizmok fáradalmait versbemutatóval oldottuk fel, ahol a költő stresszoldó írásaiból töltekeztünk. Az önfeledt programról mindenki hangos derűvel, kipirosodva távozott, és csak remélni tudjuk, hogy a nyitott ablakokon át jutott némi jókedv a városi levegőbe is.
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
