Elhunyt Dézsi Zoltán

71 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Dézsi Zoltán, a Klapka György Szakközép- és Szakiskola korábbi igazgatója. Hamvasztás utáni búcsúztatása február 14-én, 11 órától lesz a Szent Imre Temetőben.

Pár évvel ezelőtt azt kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hány diákot tanított élete első, és utolsó munkahalyén, a Klapkában. Azt mondta, hogy nem tudja, de vélhetően több tízezret. Meg azt is, hogy olyan fura neki, amikor nyugdíjasok köszönnek rá úgy, hogy tiszteletem tanár úr. Ilyenkor legalább tudja, hogy elszálltak az évek.

Azok az évek, amelyeket 1972-től számolt. Akkor költözött ugyanis feleségével, és kétéves kisfiával Jászberénybe. Alig pár hónappal korábban még a szegedi József Attila Tudomány Egyetem végzős hallgatója volt. Matematika-fizika szakos tanárként kezdett, és az is maradt mindvégig. Bár felesége tőről metszett jász, mégis meg kellett dolgoznia azért, hogy az itteniek befogadják, és megkedveljék. Mindez alighanem sikerülhetett, hiszen néhány esztendő múlva már szakfelügyelő, majd két cikluson keresztül igazgató-helyettes, végül ugyanennyi ideig igazgató.

Az ő vezetése alatt bővült nagyot a Klapka. A többi között átvették, és megújították a Kossuth úton lévő hajdani általános iskolát, illetve a korábbi „Pelyhes Parti Iskola” épületét. Ez utóbbiban kialakították az akkor nagyon modernnek számító tankonyhát, és tanéttermet.

Úgy volt vezető, hogy közben mindvégig szerény maradt. Mindenkinek messziről köszönt, nem volt haragban soha, senkivel. Pedig abban az időben volt iskolaigazgató, amikor az oktatási intézményeknek nagyon kevés pénzen kellett osztozniuk. A legfontosabb feladatának mindvégig azt tartotta, hogy iskolája szakmunkás-bizonyítványa versenyképes legyen a piacon, vagyis a Klapkából „szabaduló” diákok megtalálják a megélhetésüket.

Mindeközben feleségével két saját gyermekét is felnevelte. Egyikük a műszaki értelmiségi pályát, másikuk az újságírást választotta hivatásának.
Dézsi Zoltán lényegében hirtelen jött halálig egészségben töltötte a nyugdíjas éveit. Ahogyan korábban sem, így nyugdíjasként sem politizált, de mindenről volt egy jó vicce, amit szívesen osztott meg bárkivel.

Élete utolsó tanévnyitó beszédét 2005 szeptemberében mondta el. A kézzel írt dokumentumban sötétebb tintával szerepel, tehát vélhetően mindennél fontosabbnak gondolta az iskola érettségizőiről szóló következő mondatot: „végzős tanulóink többsége tovább tanul, és aki itt az iskolában eredményesen szerepel, a későbbiekben is megállja a helyét. Kövessétek ti is ezt az utat!”

Vélemény, hozzászólás?