Papnak lenni nehéz, de szép!

Nemzetünk Himnuszát 1823. január 22. napján fejezte be Kölcsey Ferenc. Ezt a napot 28 esztendeje a magyar kultúrának szentelik országszerte. Jászapátin már hagyomány, hogy ekkor adják át az önkormányzat által odaítélt Pájer Antal díjat is, melyet idén Pataky Vidor nyugalmazott atya vehetett át a város kulturális- és közösségi életében végzett kimagasló teljesítményéért.

A díszesen felöltöztetett Pájer Antal Művelődési Házban Kökény Gábor egykori intézményvezető köszöntötte a megjelenteket január 20-án, a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepségen. Kölcsey Ferenc Himnusza nemcsak a színpadot ékesítette, hanem a műsor fényét is emelte az Erkel Ferenc által megzenésített dallamokra, mint oly sok nemzeti ünnepünk alkalmával.

A Pájer Antal papköltőről elnevezett művelődési házban különösen szépen csengett Könyörgés esőért című verse, melyet Kökény Gábort szavalt el. „Hozzád térünk hát, nagy Isten! Ha te nem, – más nem segíthet… Isten, adj esőt nekünk!” – fohászkodott Pájer Antal az 1863-ban írt költeményében, a nyári aszály idején. Ezt követően a Jászapáti Templomi Kórus előadásában Bach Istent dicsérő zsoltára csendült fel, majd az Ave Maria és Praetorius: Szép vagy című szerzeménye Réz István kántor vezetésével. Repertoárjukat Vidor atya tiszteletére a Tárkányi-Zsasskovszky énektárból vett énekekkel zárták.

A köszöntések sorát Pócs János országgyűlési képviselő folytatta, aki közös emlékeket, történeteket villantott fel Vidor atyáról. „Az emberek nagy célokat tűznek ki maguk elé, majd amikor nehezen elérik, rádöbbennek, hogy nem lettek sem gazdagabbak, sem boldogabbak. Vidor atya szerint mindig tudnunk kell, hogy lelkileg gazdagabbak és boldogabbak csak akkor tudunk lenni, ha nem várunk, nem kérünk, hanem másoknak adunk hitet, szeretetet. Vidor atya úgy élte le az egész életét, hogy mindig másokkal törődött. Mindig mások lelki békéjét építette, egész életét a hitnek és a szeretetnek szentelte.” – méltatta az ünnepeltet Pócs János.

A díjátadó előtt hallhattuk Pataky Vidor atya életútját, aki 1956-os pappá szentelés után bejárta fél Magyarországot. A parókiákon hol kevesebb, hol több időt töltött el, de mindenhol hűen szolgálta a Jóistent, és nagy szeretettel, türelemmel fogadta a híveket. Jászapáti Városi Önkormányzat Pájer Antal díjjal ismerte el munkásságát és a város kulturális, közösségi élet területén végzett kimagasló teljesítményét. Az elismerést Farkas Ferenc adta át, majd Vidor atya szólt a megjelentekhez.

Elmondása szerint már-már zavarba ejtően sok dicséretet kapott, és pályája során valahányszor díjjal jutalmazták, nem érezte többnek tőlük magát. Az elismerés természetesen melegséggel töltötte el szívét és hálás volt minden köszöntésért. Van egy közmondás, miszerint papnak lenni szép, de nehéz. Ezt javította ki egyszer egy paptestvére úgy, hogy papnak lenni nehéz, de szép. „Így már teljesen más a kicsengése, ugye?” – tette hozzá Vidor atya, aki szintén vallja, hogy a nehézségek ellenére szép hivatás a papság. Elmondása szerint az Isteni gondviselésnek köszönheti, hogy megannyi településen és városban megfordult, és megannyi tapasztalatra, tudásra, lelki gazdagságra tett szert. „Nagy élmény volt számomra, amikor első helyemen, Máriapócs-Pócspetriben esketéskor a Szűz Anya képe alá vezettem a menyasszonyt és a vőlegényt, ahol mindhárman megcsókoltuk a Mária könnyeivel átitatott kendőt… Az igen vallásos Erdőtelken pedig még Törőcsik Mari öccsét is tanítottam hittanra.” – emlékezett vissza legkedvesebb élményeire. Szólt a nehéz évekről Ózdon, majd a nyolc legboldogabb évről, melyet édesanyjával tölthetett Nagykörűn. A legtöbb ideig, 22 évig volt plébános Jászladányban, majd nyugdíjazása után szülővárosába, Jászapátiba kérte elhelyezését, ahol ma is jó egészségben tölti mindennapjait.

A díjátadó zárásaként Pájer Antal Új évre című versét szavalta el Kökény Gábor, melyben így fohászkodott a papköltő Istenhez: „Pénz, anyag lett most a bálvány, hitetlenség a divat nálunk. Vérben, fagyban térdig járván szennyes oltár mellett állunk. S bálvány isten nem ad esőt, nála nincsen kenyér, s búza. Adja Isten, a jövendőt szentséges hit koszorúzza!”

A díjazott tiszteletére rendezett állófogadás előtt az Opera SingerQuartet művészei szólaltatták meg műfajuk gyöngyszemeit. Felcsendült Mozart: Don Giovanni operájából Don Giovanni és Zerlina duója és Bizet: Carmen című operájából három részlet. Hallhattuk többek között az Acsitári hegyek alatt című dalt, részletet a Csárdás királynőből, valamint Agustin Lara: Granada című szerzeményét. A nagyszerű előadást a jelenlévők vastapssal hálálták meg, majd a templomi kórussal közösen a Szózattal ért véget a színpadi a műsor. Az este gratulációkkal és baráti beszélgetésekkel folytatódott a fehér asztal mellett.

Pataky Vidor életútja

Pataki Vidor címzetes kanonok és esperes 1933. május 21-én született Jászapátin. Édesapja Jászapátin korán, 45 éves korában hunyt el. Édesanyjára hárult a három gyermek jóra való nevelése. Az édesanya vallásos lelkülete, jó példája hozzájárult Vidor fia papi hivatásának kialakulásához. A Jászapáti gimnázium jeles növendéke volt. Az olasz nyelv elsajátítása később – midőn többéves papként Rómába mehetett – nagy segítségére szolgált. Az Egri főszékesegyházban szentelték pappá 1956. június 17-én. Pappá szentelését követően Pócspetriben egy évig szolgált, mint káplán. Igen vallásos település volt, ezért bűnhődnie is kellett a lakosságának. Következő évben, 1957-től ’58-ig Erdőtelken örömmel végezte a hittanos gyerekek oktatását. 1958-60 között Hevesen teljesített szolgálatot, ahol Demeter István, jászapáti származású irodalmár, festő volt a plébános. 1960 és 63 között Jászberény Szentkúton szolgált. 1963-65-ig Törökszentmiklóson megtanulta a precíz ügykezelést, majd tíz évig Ózdon teljesített papi szolgálatot. Az ózdi templom annak idején a mérnököknek, orvosoknak, munkásoknak az imádkozóhelye is volt. 1975 és 88 között Nagykörű volt az első plébánosi helye, ahol is életét kedvessé tette, hogy édesanyja vele lehetett, és hogy nyáron a Budapesti Nyaraló Értelmiségiek látogatták miséit. 1986-ban az Egri Főegyházmegye érseke esperesi címmel tüntette ki. 1988-től 2012-ig jászladányi plébános, ahol ideje nagy részét renoválásra, hittanosokra és szentségekre való felkészítésre fordította, amit mindig fontosnak tartott.

Mindig is kedvenc foglalatossága volt az írás, olvasás, szellemi tevékenység folytatása, és ennek eredményeként az adott település javára való fordítása. 1998-2012 között a Jászapáti esperesi kerület helyettes esperese volt. 2001-ben az egri főegyházmegye érseke kanonoki címmel tüntette ki. 2012. augusztus elsejével Ternyák érsek úr egyházilag is nyugállományba helyezte, majd nyugdíjasként szülővárosába költözött. Amíg egészségi állapota engedte, kivétel nélkül minden nap elment a templomba, prédikációt is vállalt. Idős korára való tekintettel mára a vasárnapi misékben vállal szerepet. Továbbra is igyekszik a közösség javát szolgálni, írásaival ajándékoz meg bennünket a helyi újságban.

Pataki Vidor atya bárhol is tevékenykedett, tisztességgel helyt állt, képezte magát, mindenütt lelkiismeretesen teljesítette lelkipásztori feladatát. Ily módon öregbítette születése helyét, Jászapáti jó hírnevét. Hűséges szolgálatát méltatjuk ma, melyben Lukács evangéliumának gyönyörű üzenete árad: „Boldogok, akik a megbízásnak megfelelően cselekednek”.

Gergely Csilla

Gergely Csilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Gergely Csilla

Latest posts by Gergely Csilla (see all)

Gergely Csilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?